Harangszó, 1925
1925-06-28 / 25-26. szám
1925 június 28 HARANGSZÖ 211. szokott végtelen szerénységgel — kiemelve azt, hogy a mai ünneplésnek csak azért nem mondott ellent, mert úgy érezte, hogy az híveinek és barátainak leikéből fakad s ezzel is csak javát szolgálja szeretett egyházának. A benső érzésekben gazdag ünnepélyt a föesperes imája után a Himnusz hangjai zárták be. Az ünnepség után 120 terítékes bankett volt a Korona vendéglő termében, ahol kedves és meghitt körben sokáig együtt maradtak az ünnepelt s az ünneplők. Evangélikus egyházhoz s lelkipásztorhoz méltó ünnepély részesei voltunk a mai napon. A számra kicsi, de szeretetének, megbecsülésének és hálájának megnyilvánításában gazdag váci egyház ez alkalommal szívének egész melegét s lelkének minden kincsét kitárta szeretett lelkipásztora előtt, mert tudatában volt annak, hogy áldozata méltó hódolata annak, aki egyházának nemcsak lelkes papja, hanem minden hívének igaz lelki atyja is s aki sem testi, sem leiki fáradságot nem kiméivé igaz apostoli lelkesedéssel és odaadással teljesíti azt a feladatot, amelyre elhivatott. Aki tiszteli Gyurátz Ferenc emlékét, megrendeli a „Harangszó Könyvtár“: „Örökzöld koszorú Gyurátz Ferenc sírján“ cimii füzetét. Ára 3000 korona. Megrendelhető a „Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatalában Szentgotthárd (Vas m.) gós az arca az örömtől, bizonyosan a fia elé megy a vasútállomásra. Mikor a kocsi már mellette robogott, Szabóné meglassittatta a lovakat. — Jó reggelt szomszédasszony ! Hová igyekszik ilyen korán? Az özvegy hátrafordult. — A városba megyek, ott van egy kis elintézni valóm 1 Hát te ?... Szabóné egyszerre bőbeszédű lett. — A fiam, a lelkem Gerő fiam elé megyek, hazavarjuk Amerikából... Az bizony! A múlt héten írta, hogy már útban van hazafelé, aztán minden nap betoppanhat közénk! Bar csak szomszédasszony is ilyen ügyben járna 1 Szegény Jancú, bizony már nem jön haza többet 1 Ha gyilkos kist ütöttek volna az özvegy szivébe, az sem fájt volna neki jobban, mint ezek a kegyetlen szavak; megérezte, hogy nem a részvét, nem a sajnálkozás beszélt Szabónéból, hanem a karórvendö szívtelenség. Aztán még nem átallja magát, hogy szemeit törülgesse zsebkendőjével, mintha csakugyan könnyezne! Oh a képmutató 1... Az özvegy félrefordította fejét, hogy ne lássa a hamis siránkozást, aztán csendesen mondta Szabónénak: — Minden úgy történik, ahogy az Isten akarja, ö majd megvigasztal engemet is 1... Templomavató gyülekezet. Felejthetetlen szép ünnepe volt szentháromság vasárnapján a kicsiny, de hitbuzgó tényőfalui leánygyülekezetnek. Renovált templomának, újonnan emelt szép tornyának és uj harangja felavatásának az örömünnepe. Az ünnepély délelőtt 10 órakor kezdődött. A hívek és a közelről-tá- volról összesereglett vendégek zsúfolásig megtöltötték a hófehér falaival, fehérre festett padjaival a maga egyszerűségében is megkapó szép kis templomot. „Erős várunk“ 1—3. v. után Rácz Sándor s.-lelkész imádkozott és olvasott szent igét az oltárnál. Az avató beszédet Németh Károly esperes tartotta. Péld. 18.ío. alapján lelkeket megragadó gyönyörű beszédben mutatott rá a templom és a torony jelentőségére s intette a híveket egyházunk iránti hűségre, meleg szeretetre. A szószéki beszédet Győrffy Béla lelkész tartotta Ján. 3.1—15. alapjan. Megkapó szép beszédében szólt az újjászületésről és a Szentlélek munkájáról, mely a tényői gyülekezetben is oly hathatósan működött. Az isten- tisztelet végeztével díszközgyűlés volt, melyet Győrffy Béla lelkész imával és beszéddel nyitott meg, üdvözölte a megjelent vendégeket. Majd Búzás Imre, a gyülekezet fáradhatatlan, buzgó levita-tanítója olvasta fel a toronyépítés és a harangbeszerzés történetét. Záróbeszédében Győrffy B. lelkész elismerő szavakkal emlékezett meg Búzás I. tanítóról. Ő volt a toronyépítés kezdeményezője, keresztül vivője, ki csügge- dést, fáradságot nem ismerve, a munkásokkal sokszor együtt dolgozva, folytonosan serkentette, buzdította az alig 120 lelket számláló, a sokszor igen nehéz helyzetben levő, anyagilag is szegény kis gyülekezetei. A toronyépítés a templomrenoválással s a 96 kilogrammos uj harang beszerzésével együtt több mint 100 millió koronába került, melyből 64 millió gyüjlés utján folyt Szabóné erre másra terelte a beszélgetést. . — Üljön fel mellém szomszédasszony, van még hely a maga számára is! — Már én csak gyalog megyek, nem olyan sietős az utam, kifutja az időmből 1 — No akkor Isten áldja! Aztán ne kerüljön el bennünket, ha itthon lesz a lelkem Gerő fiam 1 A béreslegény a lovak közé csapott s a kocsi pár perc múlva eltűnt a kanyarodóban. Szegény özvegy ugyan szívesen ült volna kocsira, de a Szabóné szívességét mégsem fogadta el. Szomorú gondolatokkal eltelve folytatta útját s lassan lassan elmaradoztak mögötte az utmenti kilométerkövek. A nap már magasan állott az égen, mikor a városba vezető gyaloguthoz ért. Itt leült egy kicsit megpihenni. A város felől éppen akkor jött a postaküldönc. Az öreg Fazekas bácsi már mesz- sziről megismerte az özvegyet s lelkendezve sietett feléje. — Adjék az Úristen jó napot Botosné asszony 1 Hejh, azt hiszem, máma magának valóban jót adott 1... Az özvegy hitetlenül ingatta meg fejét. — Ugyan mi jót adott volna nekem Gyuri bácsi ?... — Már pedig úgy van, ha én mondom! Itt van la, ha nem hiszi nekem I... be, a többit pedig részben felajánlásból’ részben kivetésből, részben pedig takarékmagtárából fedezi a gyülekezet. Bőségesen kivették a részüket a segítésből a helybeli r. katholikusok, valamint az anyagyülekezet Felpéc, Győr. Kispéc, Kajár s mindazok a Győr, Sopron, Vas és Veszprém megyei községek, ahol gyűjtőink megjelentek. Fogadják a nemesszfvü adakozók e helyről is hálás köszönetünket. Az egész építkezés folyama alatt olyan volt a kis gyülekezet „mint a hangyasereg, vagy mint egy szorgalmas méhcsalád, sür- gött, forgott, sietett mindenki s ha mást nem tudott hozni, hozott szeretetet, jóakaratot*. A kocsifuvarokat a hívek ingyen végezték, a munkásokat házsorban kosztolták. Meg kell említenem még, hogy a Nőegylet egy szép oltár- és szószékteritöt készíttetett, valamint azt a kedves dolgot, hogy a leányok a templomteret beültették virágokkal s azt naponkint öntözik, gondozzák. Miként a múltban és a jelenben mutatta, úgy mutassa a jövőben is a hegyen épített város szépséget e kis gyülekezet. Legyen rajta az Isten áldása 1 b».i Sándor. Tükörképek. Irta: Farkas Elemér. Az ég Ura Gyurátz Ferenc püspök boldog házassági frigyét nem áldotta meg gyermekekkel. De azért őneki mindig több gyermeke volt, mint akit 10—12 gyermekkel áldott is meg az Úr. Rokonságából mindig volt 2—3 gyermek körülötte, kiknek neveltetését édesatyai gonddal s szeretettel intézte. S az ő alumnusainak, árváinak száma egész légió volt, akiket ruhával, élelemmel látott el s akiknek testi és Azzal kibontotta a levéltáskát és egy levelet, meg egy postai értesítést keresgélt elő a levelek közül. Az özvegy nem akart hinni a szemeinek. — Hát aztán ki írna nekem ? Fazekas bácsi a bajsza alá mosolygott. — Kicsoda ?... Hát a Jancsi gyerek! Itt van ni, lássa csak, még az amerikai pecsét is rajta van 1 ... Az özvegy két kézzel kapott a levél után, majd örömtől reszketve felkiáltott. — Jóságos Isten! Ez bizony a Jancsi írása 1. .. Fazekas bácsi a mellére ütött. — Hát nem megmondtam ? Ugye, hogy nem csalnak meg az én öreges szemeim ? Hanem most már induljék Botosné a postára ezzel a recepisscl, ott majd adnak rá valamit 1 Harangozás előtt még benn találja a postamester urat 1 Az özvegy nem érzett többé fáradságot. Boldogan sietett a város felé s pár perc múlva belépett a postaépület ajtajan. Némi várakozás után az ablakhoz jutott s a nyájas, kedvesszavú postáskisasszony kiadta a sűrű pecsétes, súlyos levelet. Az özvegy boldogan takargatta zsebkendőjébe a leveleket, aztán sietett a takarékba, hogy tartozását kiegyenlítse ... (Folyt, köv.)
