Harangszó, 1925
1925-06-14 / 24. szám
202 HARÁNGSZÓ. 1925. június 14. „Hódolattal köszönt az ifjúság“ felirattal. Innét a templomig vezető több mint egy kilométeres utcaszakaszt 3 fecskendővel locsolta fel az ifjúsági egylet hatalmas, de eredményes küzdelemre kelve a június eleji égető napsugárral, meg természetesen a vastag porréteggel. A templom előtt újabb diadalkapuja állt az egyesületnek „Örüljetek az Urban“ felírással. A tágas, szép templomot a nőegylet díszítette fel gyönyörűen virágfüzérekkel, az oltárt fehér rózsákkal. A templomban már fél 5 órakor együtt volt a környéknek, járásnak s a vármegyének az ünnepre érkező notabilitás serege. A templomig vezető utcaszakaszon ünneplőbe öltözött sereg köszöntötte a 6 órakor az uzdi ősi kúriából 25 felvirágozott kocsin érkező nászmenetet. A leányegylet fehérruhás leányai fehér virágot szórtak a menyasszony útjára. A menyasszonyt az édesatya vezette az oltár elé, míg a vőlegény, íBartha Miklósnak, a kiváló publicistának özvegyével haladt arája mögött. Az oltárnál Fábián Imre helyi lelkész köszöntötte az ifjú párt, majd alkalmi beszéd kíséretében kiszolgáltatta nekik az Úrvacsorát. Ur- vacsoravétel után Németh Gyula szekszárdi lelkész, aki a menyasszonynak nyolc éven át hitoktatója s konfirmálója volt, megeskette s megható beszéddel megáldotta Dolláros levél. Irta: Novák Kálmán. Azóta, hogy az öreg Botos Pétert nyugovóra tették künn a temetőben, ugyancsak szomorú napok következtek szegény özvegyére. Egyedül maradt a vállára nehezülő hatvannyolc év terhével, senkije se volt, aki a bajokat megosztotta volna vele. Pedig hát abból kijutott szegénynek 1 Péter fia valahol a Doberdó szikláin hullatta el vérét, János, az ifjabbik pedig messze elszakadt a szülői háztól; vagyont szerezni Amerikába ment még a háború kitörése előtt. Eleinte küldött is néhány dolláros levelet, abból került ki a költség a zsindelyesházhoz, amelyben meghúzódtak az öregek. Ám egyszer csak elmaradtak János levelei, hiába várták tőle a hírt, semmit sem hozott nekik az oceánjáró hajó. Amerika is ellenségünk lett s a dolláros levelek helyett muníciót, meg amerikai katonákat szállítottak a hatalmas tengeri gőzösök. Eleinte csak megnyugodtak az öregek, de amikor vége lett a szörnyű világégésnek, mikor a magyar katonák kezéből a farkastorku gróf kiszóratta a fegyvert, az öreg Botos Péter nyugtalankodni kezdett. az új párt. Az orgonaszámokat Gaál János gépészmérnök, orgonaművész, a vőlegény jóbarátja szolgáltatta. A templomból ismét virágesőben, örvendő arcú emberek között vezetett a hatalmas nászmenet diadalutja. Diadalut volt valóban ez a menet, a ragaszkodásnak, szeretetnek diadalutja. A meghatott örömapa s felügyelő kijelentette, hogy ezt a szeretetmegnyilvánulást életében nem fogja elfelejteni. A magyarázatát pedig ezen ő- szinte, meleg ragaszkodásnak az adja, hogy dr. Pesthy Pál felügyelő háza állandóan nyitva van szegény és gazdag előtt. Hivatását úgy értelmezi : „aki közöttetek első akar lenni, legyen ti szolgátok!“ A szó nemes értelmében igazi miniszter. A szeretet a mai rideg világban is szeretetet terem. Isten áldása nyugodjék meg az uj páron s az örömszülőkön. Hitet e romlott világnak. Kapi pUspök előadása Sopronban. A soproni evangélikus nőegylet pünkösd másodnapján nagyszabású hangversenyt rendezett az evangélikus templomban, mely alkalommal Sopron társadalmának szine- java élvezte végig a nagy gonddal összeállított és igazi művészetiéi előadott műsort. A zeneszámok mintegy hangulatos keretül szolgáltak ahhoz a hatalmas beszédhez, melyet aranyszáju püspökünk, Kapi Béla a feszült figyelemmel hallgató közönséghez intézett. Egy gyönyörűen rajzolt képben állította a nagyhitü Péter apostolt Egy napon aztán kipattant belőle a szomorú sejtés, mely lelkét szorongatta. — Te anyjuk — mondta az asszonynak keserűen — a Jancsinak valami baja történhetett, mert a Szabó Gergőtől minden hónapban kap levelet az anyja, pedig egy helyen voltak abba’ az Óhióba! Az öregasszony szemeit könnyek futották be. — Már régen akartam mondani kendnek, de hát csak magamba öltem a szomorúságot, nem akartam, hogy kend is ezzel eméssze magát 1.. . Botos Péter remegő kézzel vonta magához feleségét. — Én is csak magamba tanakodtam, hogv hát ugyan mi történt avval a gyerekkel ? Talán megfeledkezett rólunk 1.. . Az öregasszony most fájdalmasan felzokogott. — A meghaltak nem írhatnak apjuk 1... Már ped g a Szabó Gergő megírta, hogy a Jancsi fiunk a bányába veszett... nekem újságolta az anyja ... úgy könyörögtem neki, hogy legalább kendnek ne szóljon... és most magamnak kell megmondanom... nem bírom tovább elhallgatni 1... Botos Péter haloványabb lett a halottnál, mikor a felesége szavai megütötték. Egyet fordult vele a világ, lábai megrosaz elbűvölt hallgatóság elé. Az egyszerű, írni, olvasni nem tudó, csak sejtelmekkel teljes h^lászember szédítő magaságokba emelkedik, hogv ismét mérhetetlen mélységekbe zuhanjon alá és így lássa meg az örökkévaló krisztusi kegyelmet. Önmagával viaskodik, önmagát fegyelmezi, míg elérkezik végre a Krisztusban elmerülő boldogsághoz és lelke megérzi, hogy Jézusnak hatalma és joga van felette. Ő határoz személye felett. Ennek teljes átérzése a hitnek kiindulási pontja. Ez vezet a Jézusban való feltétlen bizalomhoz És erre van szüksége az élet tengerpartján nvüzsgő tömegeknek, akik észre sem veszik, hogy köztük és mellettük ellépked csendes léptekkel az Üdvözítő. Nekik szól a felhívás: „Kövessetek engem!“ Boldogok kik meghallják, mert itt örök értékek megmentéséről és elvesztéséről van szó. Megmentésük könnyű, ha megértjük és átérezzük, hogy Krisztusnak joga van felettünk rendelk&zni. A tanítványok eleinte Jézusnak csudatávő erejébe, külső jelenségekbe kapaszkodnak. A lelki dolgoknak, tehát a hitnek is van értéki eleme, de az igazi hit az értéki világ törvényeit felfüggeszti és ebbe van beleágyazva igaz hitünknek kincse. Péter kemény küzdelem árán kiszabadul az értéki hitnek bilincseiből, de sikerül-e ez nekünk is? Ma is csak akkor van hit, ha van jel és csuda, ha nincs, akkor eihalaványodik. Ez a modern ember vallásosságának ismertető vonása. A mai ember keresi a hit hasznosságát. Önérdekének szolgálata és Isten kihasználásának gondolata sarkalja minden tettében. Ettől pedig a hitet meg kell sza- badiíani. A hitnek lelki tartalmat ad az, hogy tudunk Jézusért magáért bízni, Akik erre képtelenek, azoktól kérdi Jéyjft: „Kinek tartotok engemet?“ Ha nem vibrál lelkünk az ujjongó hitvallásban: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten ama Fia“, akkor nem is érezzük át soha sem azt a boldogító igazságot, hogy csak egy viszonylat él igazán és az az istenhez való viszonyunk. Ennek hitét kell belevinnünk az életbe, akkor a modern ember talán az érdekek csatájában is ráeszmél arra, hogy rajta is nyugszik Isten tekintete. Állandó lelki állakadtak, kezeivel erőtlenül kapott a levegőbe, aztán hangtalanul hanyatvágódott a földön. Nem is kelt fel onnan szegény soha többé. Ez a második fájdalmas veszteség megölte a szivét, — meghalt. Most már nem fáj neki semmi, az anyaföld, mely koporsójára hullott, betakarta sajgó sebeit... ... Az özvegy most is ott gubbasztott a sírja mellett; az emlékezések gyötörték s fájdalmában fel-felzokogott. — De jó oda lenn kendnek édes uram 1 Oh, miért nem lehetünk ott is együtt? Mi lesz már most én velem? Ejh, de elhagyott engem az Isten 1... Amint kimondta a szemrehányó szavakat, lelkében mintha megmozdult volna valami tiltó, szent erő; úgy érezte, hogy igaztalanul bántotta az Istent. Lassanként magához tért és megnyugodott. Beültette a főidbe az őszirózsapalántákat, aztán imádkozott hosszan, magábaszállva. Az égen fekete esőfelhők úsztak s nagy cseppekben hullni kezdett az eső. Hazafelé indult. A temetőajtónál mégegyszer visszafordult, hogy búcsút vegyen holnapig a sírtól. A főucca sarkán összetalálkozott a gazdag Kovács Andrással. Sietős útja lehetett valahova, mert ugyancsak szaporán szedte
