Harangszó, 1925
1925-05-31 / 22. szám
19z5- május 31. HARANGSZŐ. 187 Próbáltam vigasztalni Minden tehetségemet, tudásomat elővettem. Elmondtam neki, hogy erős akarattal, Istenbe vetett hittel, mindig csak előre tekintő lélekkel és alapos körültekintéssel nem egy hasonló sorsú ember találta már meg a boldogulás áhított útját. Hallgatott Ajkait szorosan összezárta, aztán megeredtek könnyei. Nem titkolta. Egyet-kettőt még sóhajtott, aztán hirtelen felkapta fejét, mélyen szemembe nézett s szó nélkül elvált tőlem. Szánalmas alakját az ide-oda hullámzó emberáradat csakhamar elnyelte. Aztán sokáig nem láttam, már az emléke is kezdett elhomályosulni ennek az egyszerű, szürke, de szomorú uccai jelenetnek. A napokban egyszercsak megállít valaki a megyeház kapuja előtt. Ajakéról csak úgy hömpölygőit a szó. Sok mindent beszélt s arcáról csodálatos megnyugvás és életbiztonság sugárzott. Az én piaci emberem volt. Arca derült volt, szeme titkos boldogságtól kacagott. Még a ruházatán is meglátszott, hogy ez az ember most más, egészen más. Szüntelen csak ezt hajtogatta: Meggyógyult a lelkem, — uram, — én már nem vagyok az, aki azelőtt voltam. Nemcsak a mindennapim van meg, hanem azon felül is tudtam már szerezni. És tudja, hogyan történt az egész?... Megpróbáltam úgy imádkozni, hogy a szívem többet beszélt, mint a szájam. A Miatyánkot imádkoztam s úgy éreztem, hogy valami csodálatos erő fog nieg ezeknél a szavaknál: „Szenteltessék meg a Te neved“. Feltettem magamban, ha semmi mást, de azt az egyet minden nap megteszem, hogy megszentelem az Isten nevét. Eiőször csak egy negyedóráig végeztem ezt a „furcsa“, nekem oly furcsa munkát. Aztán minden nap többet. A lelkem égni kezdett. Aztán lassan, fokozatosan úgy éreztem hogy már nem vagyok oly ingerlékeny, nem futok üres álmok után, mint azelőtt. Beláttam, hogy mily esztelen voltam, mikor szidtam az életet, a törvényt, az Istent. Pirulni kezdtem, ha visszagondoltam arra, hogy azelőtt káromló szó nélkül nem is tudtam elkezdeni munkámat. Lássa, most nem engedem, hogy nyelvem elcsússzék s mintha a munka is sokkal jobban menne. Kedvem van hozzá és nem látom, hogy nyűg és átok lenne életemben. Havi bért kapok már és nem napszámot..., Gazdám megbecsül, de én is szeretem. Óh, más lettem, meggyógyultam. Az élet is szebb, a világ is jobb, mint gondoltam. Akár hiszi, akár nem, én attól az egy imádságos mondattól más lettem, boldog lettem. Megindulva hallgattam. Aztán kezet ráztunk és ő elsietett. Elgondolkoztam. Négy hónap múlt el az első találkozás óta. Egy lélek meggyógyult, egy ember megtalálta a boldogulás útját. Isten alányult az égből, az a régi Isten — egyik modern gyermekéhez. Alányult azzal,az elavultnak hitt imádságos mondattal. Újból megmutatta, hogy a boldogulás útja nem lehet más, mint az ö országának keresése és akarása. És ebben az új.élettapaszíalatban látom kiragyogni azt a régi krisztusi igazságot: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába, Innern aki cselekszi is az én mennyei atyám akaratát (Máté VII. 21.).“ Nem régi ez az igazság, de nem is új, hanem örökké friss I KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. „A prekmurjei róni. katholikus lelkészi hivatalok — írja a Murska Sobotában megjelenő Szabadság — a maribori (Marburg) püspökségtől utasítást kaptak, hogy a templombatilos a magyar prédikáció ti. 'ilos a magyar imádság. Elnémult tehát az egyes prekmurjei templomokban a magyar Miatyánk és Üdvözlégy Mária. A hívek száza és száza Istenfélelemmel hallgatja végig a latinnyelvü szent misét. Vágyódnak az anyanyelvű Isten igéjére és imádságra, mely épen azért, mert anyanyelven szól hozzánk megragadó, felemelő és minden tekintetben jogos és méltányos.-------— P rekmurje községekben, sőt magában Murska Sobotában is vannak családok, akik e rendelkezés miatt sohasem hallgathatnak szent beszédet és anyanyelviikön való imádságot. Magyar anyanyelveit nem szabad hozzájuk szólni a tömjénillatos Isten házában, a szlovént meg nem értik meg. Szeretnének együtt fohászkodni az összegyűlt hívek és segélyt kérők seregében, azonban az ö nyelvükön nem tudnak beszélni.“ flthos-hegy. Egyházi állam, amelyben csak férfiak élnek. A konstantinápolyi pátriárka, aki a görög keleti egyház feje, nemrégiben visszavonult egyik Athos hegyi kolostorba. Ezen a réven egyik legősibb és legérdekesebb keresztyén vallásos közösség az érdeklődés előterébe került. Az első rendkívüli dolog az, hogy a körülbelül 200 négyzetmérföld kiterjedésű félszigetet, amelyen húsz kolostor van, maguk a szerzetesek kormányozzák, s ez a terület ki van hasítva a mai Görögországból éppen úgy, mint korábban a Török birodalomból, s még régebben a Bizánci császárságból. Második meglepő' vonása ennek a »köztársaságnak«, hogy 1045 óta tilos nőnek a félszigetre, lépni. S ez annyira megy, hogy még nőnemű házi állatokra is kiterjed a tilalom ! Teheneket és tyúkokat a köztársaság határán kívül levő majorokban tartanak, s onnan szállítanak be tejet és tojást. A lovak, szamarak, még a macskák is mind hímnemüek. Az egész félsziget húsz kolostor tulajdona. Ezek a kolostorok nagy kegyben állottak a bizánci császárok előtt és roppant vagyont halmoztak össze. Kéziratok, szobrok, festmények, mozaikok s más műtárgyak tekintetében a leggazdagabb műgyüjtemé- nyek között foglalnak helyet. A szerzetesi hagyomány a kolostorok eredetét Nagy Konstantin idejére, tehát 300 körüli évekre viszi vissza De a történeti feljegyzések szerint az első 969-ben, az utolsó 1545-ben épült. Athos hegye ormótlan, és sürü erdő borítja ; tengerpartja szaggatott, de kevés kikötő helye van. A kolostorok elszórtan épültek; az egyik a tenger felé szelíden hajló lankán, a másik a tenger fölölti meredek bércen, megint mások a Szent Hegy vállain. Mindegyik fallal van bekerítve, amelyen beiül templomok, kápolnák, lakóházak, vendégfogadók, könyvtárak épültek. Mindegyik kolostor egy-egy vár. A kolostorok körül olajfakertek, szőllők, gyümölcsösök vannak; ezeket a szerzetesek és a laikus testvérek munkálják, akikből enflek a különös világnak egész lakossága áll. Athos-hegy kormány formája 1060 óta köztársasági. Mindegyik kolostor egy-egy képviselőt küld K«ryaeszbe, a fővárosba, mely a félsziget közepén fekszik. Ez a húsz képviselő alkotja a Szent Hegy Áldott Gyülekezetét. A végrehajtó testület öt szerzetesből áll. Ezeket négy négy kolostor választja. A «köztársaság« nagy pecsétje négy darabból áll, mindegyik darabját más más miniszter őrzi; az ötödiknél van a pecsétnyomó nyele, amely a négy darabot kellően összetartja. Karyaeszben sok furcsa látni való akad. A girbe-görbe utcák, a sok feszület, a függő kertek, a csobogó víz, kilátás a hókoszoruzta Aíhosra és a kék Égéi tengerre; azután a komoly, szakállas, feketeruhás lakosok, akik nyiratlan, hosszú hajukat kürtő formájú föveggel takarják. Van védősereg is albán viseletben, zacs! ónadrágban, felfelé kunkorodott orrú piros cipőkben, amelyek bokló- ban végződnek. Egész a Balkán háborúig, amely megelőzte a világháborút, Athosz- hegye török terület volt. De kezdettől fogva kiváltságokban részesült a török császároktól is. 11. Murad szultánnak behódolt még Bizánc eleste előtt; s a szultán szelíden bánt vele,
