Harangszó, 1925
1925-05-17 / 20. szám
162 HARANOSZÓ 1925 május 17. Egy sírdomb körül. Nehéz, szinte lehetetlen magunkat abba a gondolatba beleélni, hogy Gyurátz Ferenc nincs többé, — Írja többek között P. H. — hogy többé nem láthatjuk tiszteletre méltó puritán alakját, mely előtt a város apraja nagyja alázatos hódolattal emelte meg kalapját; hogy többé nem hallhatjuk hangját, mely szelíd volt és lágy, ha az irgalom munkájára hívott fel benőnket, csengő volt és tüzes, ha a hazáért lelkesített és ihlettel telli és erős volt akkor, mikor Krisztusnak örök igéjét hirdette. * * * A temetés napján Payr Sándorral, a nagynevű historikussal mentem — beszéli M. S. — az egyszerű ravatalhoz. Mindketten hallgattunk, csak a lelkünk beszélt. Egyszer csak megeredtek a tudós professzor könnyei „Pápa az én szülő városom, de Gyurátz nélkül üres lett nekem“ mondotta. * * * Hogy ki volt Gyurátz Ferenc, legjobban jellemzi-őt talán halála esetére, eltemetésére vonatkozó óhajtása, amelyet még 1922. junius 26-án vetett papirosra: „Halálom esetén eltemetésemre vonatkozó óhajtásom: Ha a Mindenható vége- zéséből eljön feloldoztatásom ideje; óhajtásom, hogy temetésem legyen egyszerű, mint volt életem. Kihűlt keblemet egyszerű fakoporsó fogadja. Ettől távol maradjon Az Isten megfizet. Irta : Mayer Pál. (3) 4. Otthon. Mikor Jézust az ördög megkísértette s minden áron azt akarta elérni, hogy Jézus ne az Isten, de az ö, t i. az ördög szolgálatába álljon, a többi között ezt is mondta neki, miközben megmutatta néki a világ minden országát és dicsőségét: „Mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem.“ Emiből azt tanulhatod, hogy az ördögnek is van kincstára s aki előtte leborul és néki szolgál, az ő ügyét mozdítja elő az emberek között, azt a saját kincstárából szokta jutalmazni. Más szóval: a vagyon forrása ez: munka, takarékosság s Isten áldása. De az ördög segítségével: hamis, görbe utakon, lopással, sikkasztással, csalással is lehet vagyont szerezni — de nincs benne köszönet 1 Nincs rajta Isten áldása, hanem átok s nem állandó. Azt mondják, hogy a hamis úton szerzett vagyonból a harmadik nemzetségre már semmisem marad. Olyan az, mint a nagy füst, mely hamar szétmegy. — Hát kupán ütött téged az a gróf? No, de ilyet... be ne tegye többet hozminden virágkoszorú. A Megváltó Jézus fején töviskoszorűval halt meg. Én az ő igénytelen szolgája sem kívánok virágkoszorút. Ledőlt porsátoromat temetőbe ne halottas kocsi szállítsa ki. Úgy hiszem, hogy a pápai evang. gyülekezet köréből vállalkozni fog hat presbiter koporsóm kivitelére. Fogadják érte meleg köszönetemet. A temetőben feledhetetlen jó élettársam: szül. Matus Karolin sírja mellett ásott sírba helyezzék le utolsó pihenésre tetemeimet. Külön síremlék nem szükséges. Azon sírköre, mely kedves feleségem nevét is őrzi, hogyha az utánnam maradó hagyaték erre fedezetet nyújt: feljegyezhetik nevemet. . Koporsóm felett a szertartás is — szent ige olvasásával — evang. egyházunk szellemében a lehető legegyszerűbb legyen. Temetésemnek — jelzett óhajtásom figyelembe vételével — intézésére felkérem Nagytiszteletii Mes- terházy László lelkész urat. Gyülekezetünk vezéreire, presbitériumára, tanítókarára, a hívek seregére s városunk összes lakosaira Isten áldását kérem. Pápa, 1922. junius 26. Gyurátz Ferenc, ny. püspök.“ * * * Köztudomású dolog, hogy Gyurátz püspök naplót vezetett. Rendkívül érdekes és figyelemre méltó az utolsó napló, amelyet április 30-án jegyzett : „Április 30. Ma van zám a lábát — méltatlankodott az öreg. — No de legalább nem hiába kínlódtál édes fiam; félretettem ám a fehérneműt mind, amit odaát szereztél. Jó lesz a’ neked. — Hoztam ám még egy skatulya szivart is. Mikor bent voltam a holmimért, sikerült zsebre vágni. Ehun van, gyújtson rá kedves édes apám. — Ejnye anyjuk, be okos fiunk van minékünk. Ne félj fiam, ha úr nem lehettél, majd megteszünk bírónak. Igaz-e anyjuk ? — Igaz, igaz apjukom, de jó volna elébb valami módos menyecskét szerezni Jancsinak. — Igaz biz’ a fiam! Hát csak nézzél utána valami finom, úri kisasszonynak. Majd esküvő után biró lesz belőled, aszon- dom. — Utána néztem én már, kedves, édes apám uram. Oszt, ha nincs ellene kifogásuk, akár egy hónapra is megtarthatjuk a lakzit. Az Esztit gondoltam, a Kulcsárék Esztijét. — Az Esztert? Koldus az, fiam, nincs annak semmije, csak ami rajta van. — Van egy kis spórólt pénzük; pszt az egyik nagybátyja kanonok valahol, szép örökség vár reá. születésein napja. Közelből és távolból ismerőseim üdvözölnek. Esztendők után esztendőket kívánnak. Én érzem már a nyolcvan évek súlyát. Nem kívánok tovább élni. Az a mindennapi imádságom : Elég immár, Uram!“ * * * , * És az Ur meghallgatta imádságát. A mi ünnepünk. A mi ünnepünk ma nem diadal ünnep Nem büszke tanúja boldogító üdvnek Szemünk lobogása, szívünk dobogása Belefut egy fájó, néma zokogásba. Múltúnk és jövendőnk gyászfátyolba vonva, Mintha mindöröicre ketté szakadt volna Megfogytunk, megtörtünk s nem segít az ég Ennyi gyötrődésen, ennyi szenvedésen... [sem A mi szenvedésünk nem múló zivatar, Nem viharfelhő, mely villámokat takar; Úgy borult be az ég hirtelen felettünk: Egyetlen csapásra mindent elvesztettünk. Akármerre nézünk, bús romokat látunk Nincsen egy testvérünk, nincsen egy barátunk. Szavunknak hitelét megrontja a gazság, Mintha meghalt volna az örök igazság. A mi igazságunk nem papiros törvény, Nem nyelheti el a fenyegető örvény; Vérünket áldoztuk, mert a haza kérte, Ha bűnösök voltunk, meglakoltunk érte... Hatalmi erővel elnyomhatnak minket, Rabságban tarthatják sinylő véreinket: Van Isten az égben, hogy földig alázza Milliók önkényét, milliók fohásza t A mi imádságunk nem rebegő sóhaj, Nem szavakba foglalt felkapaszkodó jaj: Megkövült fájdalom egy nemzetnek arcán Rettenetes sorsán, méltatlan kudarcán ... Uram, ki ismerhetsz, mert mindent tudó vagy, — A’ más 1 Mert jó, ha az asszony jó, de egy kis hozomány még se árt. Az édes anyád is hozott vagy két fertály földet. Nekem is volt valami, s ha valamihez valamelyest hozzáadunk, mégis csak több lesz belőle. Igaz-e? Hát csak beszélj azzal a leánnyal, s ha rendbe jöttél vele, elmegy majd a körösztapád leánykéröbe s ha a felséges Úr Isten úgy akarja, nem bánom hát 2—3 hónapra meg is lehet a lakzi. Mert még egyet mást készíteni kell. A hízókat fel kell javítani. Bor is kell, vagy 5—6 hektó, majd beszélek a Kohnnal, hogy jó, finom borról gondoskodjék. Mert sok lesz az úri nép is a lakzin. Ott lesz a kasz- nár úr, a kertész úr, a csizmadia amúgy is rokon, a biró úr, a jegyző úr, a kántor úr is, no a papot meg majd kihagytam. A Jancsi pedig járt az Eszterhez. Szőtte- 8zövögette a jövő terveit.. — Ha biró leszek, úr vagyok. A gróftól se félek! A kézfogó előtt Eszter meglátogatta mamája kíséretében Kovács-Tótékat. A Jancsi mamája odáig volt a boldogságtól. Mert időközben kitudódott, hogy a kanonok bácsi nagyon gazdag s Esztit különösképen kedveli. Csupa szívesség volt, alig találta helyét.
