Harangszó, 1925
1925-05-17 / 20. szám
163 Uram, ki segíthetsz, mert mindenható vagy Törd meg elleinknelc öldöklő hatalmát Halld meg a magyarnak elszánt fogadalmát. A mi fogadalmunk nem homokba vájt szó. Nem percnyi hevillés, szalmalángnak látszó ; Ha eddig széthúztunk, egyesülünk végre Jelen boldogságra, jövő dicsőségre Istentiszteletben, törvénytiszteletben, Mindent megbocsájtó emberszeretetben, És ahogy megtartjuk szent fogadalmunkat Úgy töltsed be rajtunk nagy megváltásunkat! A mi megváltásunk nem lehet ajándék, Nem is lehet meddő, puszta jámbor szándék; Aki élni gyenge, aki halni gyáva: Nem méltó az ember legszentebb jogára! Élni akarsz ? élj hát, de élj függetlenül Halni akarsz ? halj meg, de szeplőtelenül! Halld meg a szózatot értsd is meg magyarom, S mondj rá igaz áment: akarom, akarom. VIETORISZ JÓZSEF. 1925. május 17. Lincolntól ered a mondás, hogy bolonddá tartani néhány embert mindig lehet, sok embert egy ideig, de nem lehet bolonddá tenni mindenkit állandóan.-----4-------------------------------------------------K ORKÉPEK. Karcolatok a hétről. „Szegeden az egyik községi elemi iskolában történt a következő eset. Az egyik evangélikus vallásit fiúcskát a ■tanítója azzal az érveléssel tartotta benn a róm. kath. hittanórák alatt, hogy nem bűn az, ha meghallgatja mások vallástanitását. A kis fiúcska a sok unszolásra benn is maradt. K. róm. kath. hittanár túlbuzgóságában a „kis eretneket“ is felelgetés alá fogta s ha nem tudott válaszolni, megverte. Az meg csak egészen természetes, hogy az iparostanoncok hitoktatása állandó pofozások között folyik. íme a hitoktatás ama methodusa, amely gyűlöletessé tette a hittanórákat s a felnövekedő iparosmunkásokat a vallásellenes szociáldemokrácia karjaiba kergette.“ * * * „Szabadszálláson — Írja az Grállá — felháborító eset történt az elmúlt hetekben. A katholikusok körmeneteken vettek részt és a körmenetből kirohant a lelkész és az utszélen álló református legények fejéről leverte a kalgpot s ugyancsak bántalmazott egy református theologust... 1923- ban történt hasonló eset Öcsényben, ahol az egyik presbytert saját kapujában verték meg a csendőrök úrnapján. Mind a két eset fájdalmas és szégyenletes. “ * * * A népjóléti miniszter Kőbányán az igaz kereszténységről, az igaz demokráciáról beszélt. Kifejtette, hogy az igaz keresziyénség, az igaz haza- szeretet nem tűri, hogy ember és ember között különbséget tegyenek. Senkinek sincs joga kirckeszteni a magyar haza megbecsüléséből, magyar munkából, magyar megértésből, magyar örömből, magyar bánatból és a magyar áldozatkészségből azokat, akik velünk együtt élnek, akiknek munkája, verejtéke, pénze, kacagása, szenvedése, muzsikája egy a mienkkel. Nemde, szép költői szavak ezek ?! HARANGSZÖ — ide tessék, ide, erre a puha díványra. Tessék jól érezni magát minálunk. Majd mindjárt készítünk egy kis uzsonnát. — Fáni fiam, kiáltott lányára, menj fiam, rakd meg hamar a tüzet, tegyél föl tejet, készítsd elő a cukros süteményt, frissen 1 frissen 1 Beszélgetés közben Kovács-Tótné eldicsekedett, milyen jó a fia, milyen dolgos, milyen szép staffirungja van s bevezette vendégeit az első szobába. — Nézze, édes lelkem, ez a szekrény tele van fehérneművel, eszeajg, asztalteritő, még szervita is van, mint a nagy uraknál s mutogatta sorra. A vendégek hüledezve ismerték meg a fehérneműn a grúf úr monogrammját, amit a gondos mama elfelejtett kifejteni. A kul- csárné a további staffirungra nem volt kiváncsi. Hirtelen csuklani kezdett, meg se várta az uzsonnát, hanem bocsánatot kért és sietve távozott a leányával együtt. Másnap, midőn a Jancsi meglátogatta Esztert, az egész szárazon kijelentette, hogy utána többé ne koptassa a csizmája talpát, mert ő tolvajhoz úgy se megy 1 Jancsi aicát erre a kijelentésre elöntötte a vér. Bámult maga elé, mint akit fejbe vágtak. És nem volt képes egy szN is mondani, mert Eszternek igaza volt. Ő egy közönséges tolvaj. Szó nélkül távozott. * S ez volt az eteő érzékeny pofon, amit az élettől kapott. Sajnos, nem fogott rajta. Isteni intés volt, hogy tegye jóvá az elkövetett súlyos hibákat — megvetette 1 Jancsi éktelen káromkodásokkal nyitott be otthon. — Azt a kínszenvedésit ennek a rohadt világnak! — Azt a Poncius Pilátusát, ahány plun- drás naplopó van ezen a világon 1 Apja, anyja csak bámulták, mi lelte. — No ugyan ez szépeket tanult az uraságnál. Kérdezték, nógatták, mi lelte? Az csak szórta a szitkot, a karomló szavakat Majd sarkon fordult, bevágta maga után az ajtót, hogy csak úgy renged s lefeküdt az istállóban aludni. Nem is kelt fel, csak másnap reggel. Reggel azután elmondta, hogyan járt a kulcsáréknál. Az öregek egymásra néztek és nem szóltak semmit. OLVASSUK A BIBLIÁT! A boldogság megőrzésének útja. Máj. 18. Tarts ki Krisztus mellett! Máté 5.10—11. Ha a boldogság személyes viszony Krisztus által a személyes szerető Istennel, akkor természetes, hogy a boldogság megőrzésének legelső föltétele is az, hogy minden körülmények között ki kell tartanunk Krisztus mellett. Szidalmak, háborgatás, rágalmazás ma is az osztályrésze azoknak, akik átadták magukat a Krisztusnak. Krisztus mindent eltűrt értem. Mennyit tudok én tűrni érette? Aki egyszer már megkóstolta a Krisztus megtalálásának boldogságát, az sohasem fog tudni többé másban teljes bo'dogságot találni. Máj. 19 Tarts ki a biblia mellett! Máté 5 . is. A múlt hatalmas erőforrás s ép ezért, ha a biblia nem is volna más, csupán magasabb életért küzdő emberek életleírása, már akkor is fölbecsülhetetlen életereje, nevelő értéke lenne. Isten embereinek szenvedése hány bibliaolvasónak nyújtott már erőt a türelemre 1 De a biblia nemcsak a múlt életerőinek forrása, hanem Isten szava is hozzánk. Ki kell tartani a biblia mellett, mert aki a biblia megkerülésével akar vallásos életet élni és Istennel összeköttetésben állani, az soha sem tapasztalja meg a Krisztus boldogságadó és azt megőrző erejét. Máj. 20. Légy só! Máté 5.13. A ma embere csak élvezni tudja a keresz!yénsé- get, mint valami lelki szanatóriumot, ahová vasárnaponkint kirándul egy kis lelki pihenésre és felüdülésre, pedig a keresztyén- séget csak az fogja igazán élvezni, aki meglátja annak egész életre szóló hivatását és szolgálatába áll. A só a keresztyénség egyik hivatása. A só teszi Ízletessé, élvezhetővé az ételt Ami szép van ebben a sokszor szidott világban, amiért jó élni, az Krisztusból ered. Hozzájárulok-e én valamivel ahhoz, hogy azok, akik velem érintkeznek, így szólhassanak: „Mégis csak szép az élet 1“ Máj. 21. Légy világosság! Máté 5.14. Áldozó csütörtök a missziói parancsnak is ünnepe. Ekkor küldte ki az Úr a tanítványokat, hogy hajtsanak hatalma alá minden lelket. S hogy a keresztyénség oly lassan A dolognak hire nem kérekedett. A kulcsárék voltak annyira tapintatosak, hogy nem ütötték dobra. Kovacs-Tóték pedig hallgattak, mint a hal a vízben. Nem jó a szenyest a ház elé teregetni 1 5. Jancsi biró lesz. Az eset után Kovács-Tóték nem is gondoltak már arra, hogy úri menyecske jöjjön a házhoz. — Vedd el a körösztapád Örzse leányát — szólt az apa — midőn a kérdést újból tárgyalták. A grófi stafirungból azonban gondosan kiszedegették a monogrammokat, mert visszavinni nem engedte a böcsület. El- sülyednének szégyenükben a föld alá. Mintha nem lett volna elég nagy szégyen idegen holmit tartogatni a sublótban. Csakhamar megvolt a kézfogó s utána négy hétre a lakzi. igaz, hogy nem volt olyan fényes, .mint ahogy az elsőt tervezték, mert az Örzsinek nem voltak úri rokonai. Ott volt sok mindenki, csak a tisztelendő úr nem ment a lakzira, noha kétszer is hívták, meri Kovács-Tóték soha se jártak templomba. (Folyt. köv)
