Harangszó, 1925
1925-05-03 / 18. szám
__146________. k ai komolyabban és lelkiismeretesebben végzik hivatali teendőiket, mint az önálló nők. El is végezhetik, tehát nem kell hivatali állásukat leánykorukban sem „átmeneti állapotnak“ tekinteniükspl. nevelő munkájuktól sem kell a jövő generációt félteni, mint azt levélirónő állítja. „Ma tehát a nőnevelés első célja — mondja továbbá a levél — nehéz küzdelem az egész világáramlat ellen!“ Ezen kijelentés helyességét, igazságát elismerem, de ezt nem célnak tekintem, hanem csak hathatós, elsőrangú eszköznek az álta- lám kijelölt magasztos cél elérésére, aminthogy cikkem második felében éppen e küzdelem szükségességét, fontosságát hangsúlyozva hivatkoztam protestáns világnézetünk értékére. Végül egy naívságában kedves ellentmondásra bátorkodom a kedves levélirónő figyelmét felhívni: Becses levele második lapján ugyanis szinte tüntető elismeréssel hódol az önálló nőknek, a harmadik lapon pedig azt írja, hogy a nőnevelésnek „legbiztosabb, legmaradandóbb kut- forrása marad örökké: egy igazi, jóságos, önfeláldozó édesany j. “ (A levélben aláhúzva!) Lássa, lássa! Minden „önálló nőben“ egy-egy ilyen „legmaradandóbb, önfeláldozó édesanya“ veszett el pótolhatatlanul, mert — bocsássa meg a célzások elítélőjének az egyetlen célzást — a kettőt egyesítve lehetetlen elképzelni. Béke velünk! Rz Isten megfizet. Irta: Mayer Pál. (1) 1. Jancsi inas lesz. Tizet ütött az óra. A gróf úr még egyet nyújtózott a puha ágyban, nagyot ásított, szemeit megdörzsölte s bámult a semmibe. Majd megnyomta a csengő _ gombját. Vár. Semmi. Újból csenget. — Hol a manóban van az inas? Kis vártáivá bejött a mindenes. — Méltóságos uram, ma én fogom kiszolgálni, mert az inas az éjjel megszökött. — Megszökött? — A zsivány 1 Pedig tegnap adtam neki jócskán előleget! * * * Eszes gyerek volt s a szülőinek nem sok gondot okozott. Nem azért, mintha arra nem lett volna szükség, hanem azért, mert a bölcs szülők manapság engedik nőni a gyermekeket, mint a kis csikót, vagy a kis borjut saját kénye-kedve szerint. Nyaktó nélkül 1 Hadd ugrálja ki magát! — Én se voltam különb, szokta volt mondani a boldog apa — mégis négy fer- tályos gazda lett belőlem 1 1925. május 3. HARANÜS2Ó. Lelkem tavasz. Tavasz álmodása örömmel köszönitek; szivembe zárlak édes napsugár, ajkamra mosolyt csal enyhe ragyogásod ... óh, hisz így már az élet sem sivár I Leráztam mindazt, mi földhöz köt és nehéz, eloszlattam a sötét árnyakat ... és megtaláltam a lélek tiszta fényét; mely ragyogó, magas régiókba hat. És elég volt ehhez: a téli elmúlás, enyészet felett: tavasz diadala, hogy lelkem a test súlyát lerázza — s Hozzád én Istenem — törjön a magasba! KARNER LUJZA. Görgey intelmei leányához konfirmációja alkalmából. Köztudomású dolog1, hogy az 1848—49-iki magyar szabadság- harcnak három legkiválóbb alakja Kossuth, Petőfi, Görgey evangélikus vallásuak voltak. Petőfinek evang. egyházunkhoz való viszonyáról az elmúlt évben, születésének 100 éves évfordulója alkalmából több cikkben megemlékeztünk. Kossuth Lajosnak evang. egyházunkhoz való belső viszonyát találóan jellemzi maga Kossuth, amikor egy helyütt azt mondja: „evangélikus szülőktől születtem, evangélikus vallásban neveltettem, s lelkemben jól érzem magamat Luther azon tana mellétt, mely a lelkiismeretet emancipálta, midőn a keresztyén valláskutfejévé a Szeut- írást jelölte ki . . .“ Görgeynek ev. így történt, hogy a fiú akkor járt iskolába, amikor neki jól esett, bár írni, olvasni, számolni így is megtanult, A templomot csak kívülről ismerte, noha alig pár lépésnyire laktak tőle. Imádkozni meg otthon se igen imádkoztak. — Minek az ? Volt otthon a jelszó. Az ember csak tölti vele az időt. Semmi haszna ! Az igaz, hogy annál több volt az elpocsékolt idő a hiú, üres tervezgetéssel, a gyötrő gondokkal, amikkel az istenfélő, Istenben bizó embernek semmi baja. Mert Istennek szent nevében megyen a dolgára, nyugodt lélekkel végzi azt s Istennek áldásával tér meg házába. Békén tölti idejét. Azonban a Kovács-Tóték házában mindez hiányzott. Nem segített rajtuk, hogy nem imádkoztak s nem végeztek többet, sőt még kevesebbet, mint azok, akik időt szakítottak maguknak az imára. Egyszer azonban mintha mégis feléjük fordult volna a szerencse: a Méltóságos- hoz hivatták a gazdát. — Tyhü az áldóját, mit akarhat tőlem a gróf — hüledezett a gazda. Kékbe vágta magát, a vályúnál megmosakodott s már ment is. — Nézze, Kedves Barátom, szólt a Méltóságos a haj'ongó, bókoló gazdához, az én inasom, az a gazember, a multkoriegyházunkhoz való viszonya sem volt ridegebb Petőfiénél, Kossuth- énál. Tudva vagyon, hogy Görgeyt a világosi fegyver letétel után Klagenfurtba internálták, ahonnét is 1867-ben tért vissza a hazába. Görgey internálása ideje alatt — Marting József nyug. gimnáziumi igazgató eredeti feljegyzései szerint — rendkívül sokat aggódott családjáért, de saját sorsa felett soha sem panaszkodott, aminthogy panasz sohasem hangzott el ajkáról. Tűrt, szenvedett, mint senki más és hallgatott. Fő vágya az volt, hogy gyermekei magyarok maradjanak és Magyarországon éljenek. A leányát Bertát 1866. év tavaszán Székács József püspök készítette elő a konfirmációra. Rendkívül megható Görgeynek ez alkalommal leányához, Bertához írt levele. Görgey Berta ugyanis első ízben lépvén az Úr- asztalához, levélben kérte száműzetésben levő atyjának áldását. Az apa teljesítette leányának kívánságát. Hosszú-hosszú levelet írt... írja Kardos Samu dr. „Visz- szaemlékezés Görgeyékre“ című értékes munkájában... az ő kedves „Weibikájának“, ez volt becézett neve Bertának, amelyben keresetlenül, teljes közvetlenséggel elmondja életének történetét, a sorscsapásait, az emberek lelketlen voltát, de hangsúlyozza, hogy Istenben vetett bizalmát sohasem vesztette el és kéri leányát, hogy higyjen, bízzék és szeressen, s ezen nap ban megugrott; a maga fia, a Jancsi, épen megfelelne. Úgy látszik, hogy ügyes, eszes fiú, életre való fiatalember. Nálam, biztosítom, kedves barátom, jó dolga lesz. Megtanul emberséget, finomságot, megtanulja az urakkal való érintkezést s boldog lehet egész életében! Az istentiszteletről, a templomról, a vasárnapról nem volt szó, mert a Méltó- ságosnak is utolsó gondja volt a templom. Úgy vélte, hogy elég nagy Úr ahhoz, hogy a templom s a jó Isten nélkül is megélhessen. Dictum factum, az egyezség megköttetett. A legény kap megfelelő ruhát, kap havi 400.000 korona készpént, úri kosztot, vendégektől „trinkgeldet“. No meg ist-ott szabad lopás, amit a Méltóságos ugyan nem említett, de amit a gazda természetesnek talált. — No, Isten áldja, kedves barátom, holnap várom a fiutl Kovács-Tótnak szűk volt a világ, midőn a kastélyból kilépett. — Minő szerencse, minő szerencse I Hogy fognak rá irigykedni a bugrisok. No hiába, mégis csak neki van a legokosabb fia! Melle dagadt a büszkeségtől s egy fejjel magasabbnak érezte magát, midőn végigül
