Harangszó, 1925
1925-04-19 / 16. szám
132 Luther-Naptár kelendőségének jelentékeny mértékben fokozott biztosítására s az e célból szükséges előzetes propaganda érdekében kiterjedő lelkes belmissziói munkára s a jövő évi Luther-Naptár megvételére előre jelentkezők számának lehetőleg f. évi április közepéig történő bejelentésére. A kitűzött cél ugyanis az, hogy az eddigi gazdag tartalom és érték biztosítása, sőt további emelése mellett az ára aránylag oly olcsó legyen, hogy a sokkal nagyobb előállítási költségek mellett is a kisebb terjedelmű, értéktelenebb naptárak árával szemben e tekintetben észrevehető különbség ne legyen. Ehhez pedig legkésőbb ápr. hó végéig a szerkesztéségnek okvetlenül kell tudni azt, hogy az 1926. évi Luther- Naptármk a hanyatlás kikerülésével történő olcsóbbá tétele érdekében nyomatható e nevezett kiadvány az értékesítés feltétlen biztosításával annyi példányban, amennyi a kitűzött célhoz szükséges? Mennél nagyobb lesz ugyanis a kereslet, annál olcsóbb áron lesz az 1926. évi Luther Naptár árusítható. Észrevehető különbséghez azonban a vásárlók számának legalább is néhány ezerrel való gyarapodására lenne szükség. A gyarapodást azonban előre kell a szerkesztőnek tudni. Nagyon fontos ebben a mozgalomban az, hogy az 1926. évi Luther-Naptárnak azok a vevői, akik annak megvételére az egyes bizományosoknál f. évi április hó 15-ig, illetve pótlólag még kivételesen legkésőbb április hó végéig előre jelentkeztek, az illető bizományosoknál, (kik a náluk előre Megrendelt példányszám összegét a szerkesztőségnél a fentebb megjelölt időpontig bejelentették), az 1926. évi Luther-Napiár-t az eredményhez képest megállapítandó bolti árnál minden körülmények között olcsóbb, tehát feltétlenül kedvezményes árban kapják. A kitűzött cél nem elérhetetlen, ha mintenni!... Oh, most jut eszembe, hogy otthon hagytam ... otthon felejtettem. Bedugtam öltözés előtt a vánkosok közé. — Ej, de nagy kő esett le a szívemről, édes anyám 1... Hanem hát nem is tudom miért alkudoztunk mi ma annyit! — mo- solyodott el Jóska. — Az én szívemről is leszállt a nagyobbik teher, fiam. De azért még egy kicsit aggódom. Az a Kati... az a Kati nem a legegyenestbb lélek. Siessünk haza, gyermekem. Szinte rohanva mentek kora reggel a vásárra, még jobban igyekeztek most hazafelé. Node érintetlenül előkerült a pénz, Kati néni szemeláttára a vánkosok közül. Kati néni előbb igen csóválta valamiért a megaszalódott fejét, majdan a szokott gúnyolódáshoz fogott: — Oh, de megenném azt a jó tányérnyi tejet! — Mit mond, Kali néni? — Szeretném látni azt a megígért jó tejet, Jóska öcsém, de úgy látszik elvitte a Rába vize. — Dehogy is vitte, Kati néni — szólt Jóska teljes lelkinyugalommal faiatozgatva a vásárról megmaradt, száraz kenyeret. — Majd meglesz, csak várjunk türelemmel. Tudja a jó Isten mit csinál, hogyan intézi a szegény ember dolgát... Lássa milyen nagy szerencse, hogy nem tudtunk megalkudni a vásárban. Mert hát nem volt ott a pénzünk: szégyenbe maradiunk volna... Hát nem jól csinálja a jó isten a mi dolgunkat, mondja csak, Kati néni ? 1... HARANQSZÓ. A törtetők. Nem győzöm az iramot — nem is akarom. Sima, hízelgő nem vagyok. A léha mulatozás nekem csak unalom, Egyszerű voltam, az is maradok. Ti csak fussatok a hír, dicsőség után, Csak ökleljétek egymást a tisztségek utján, Hogy szürke nevetek a fellegeket verje S a tömeg fölvegye piszkos nyelvére. Csak tülekedjetek : könyökkel-ököllel, Vagy cifra, hajlongó, méz-máz beszéddel: Keserű lesz gyümölcse! Azt hiszitek, hogy bámul a tömeg? Ma bámul, holnap megvet. S akit a hír szárnyain ma fölemel S a tisztségek magas polcára helyez el: Holnap megunja s a sárba tiporja! Én ismeretlenül, békén maradok. Nem bánt a hír, nem a dicsőség, Mert múló ködfelhö az: dőreség. Csendben, békében szolgálom az Urat S járom nyomdokán az alázat útját. Bérem itt,’ igaz, lenézés, becsmérlés, De ott, mert könyben történt a magvetés: Lelki: derű, öröm, békesség, Az Úr szelleme s örök üdvösség. Lássátok, ez az igaz dicsőség! MAYER PÁL. denütt az életbevágó missziót szolgáló lelkes szív é3 kéz intézi az ügyet. A magunk részéről a legmelegebben óhajtunk s az evangéliomi megújhodásunk érdekében szükségesnek tartunk egy olyan lehetőleg egységes és szervezett belmissziói megmozdulást, melyben gyülekezeteink, iskoláink s általában a különböző belmissziói jellegű egyesületeink és szövetségeink hivatásuk érzetében rászánják magukat olyan missziós munkára, amelynek elmaradhatatlan sikerére biztosan számítva április közepéig, illetve pótlólag legkésőbb április végéig az egyes gyülekezetekből olyan mérvű szilárd alapon számított növekedésről, illetve megrendelésről tehetnek jelentést, hogy a jelentékenyen (több ezerrel) emelt s feltétlenül biztos kelendőségü példányszám nyomatásával az 1926. évi Luther- Naptár gazdag tartalommal szép kiállításban juthasson hivatása szerint a legkülönbözőbb társadalmi rétegekben a maga egy irányban vivő és ébresztő erejével híveink kezébe. Ha a célkitűzés csődöt mondana, azt halotti bizonyítványnak kellene minősítenünk. Ettől pedig óvjon az isten I A Luther-Naptár terjesztésére újonnan vállalkozók a megfelelő nyomtatványokért forduljanak a Luther-Naptár szerkesztőségéhez. Sopron, Paprét 2. Gazdák figyelmébe! Legújabb vívmány a kaszagyártás terén a »Páva Nemes-acél« véd-, jegyű kasza Egy próbarendelés mindenkit meg fog győzni e kaszák kiválóságáról. Jótállás minden darabért; amennyiben még nem felel, háromszori kikalapálás után is készségesen kicserélt m. Kapható kizárólag SALBER KÁROLY kereskedésében Szentgotthárdon. r_20 Kis János emlékezete a soproni evangélikus líceumban. Soproni evangélikus líceumunk f. évi március hó 22-én vallásos est keretében Kis János emlékezetének áldozott, akinek előhívása a múltak ködéből a mai magyar böjtben annál is inkább alkalomszerűbb és szükségesebb, mert addig magyar feltámadásról, annak legparányibb jeleiről nem is álmodhatunk, míg az új magyar sűlyedés és elmaradottság bajait lelkiismeretűkre vevő sok-sok Kis János nem születik. — A megfelelő hangulatba ringató bevezetésül a líceumi vegveskar Oravecz Lajos lie. tanár vezetésével II. Rákóczy Ferenc imádságát adta elő, mely dallamával, tartalmával, bús szivünknek, árva fejünknek, a győzhetetlen Kőszálra bizásíval a böjtből a diadal felé vezető utat mutatta. Utána Hetvényi Lajos liceumi vallástanár megnyitójában azáltal kötötte össze a jelent a múlttal és egyengette az ösvényt a lelkekben az est középpontja felé, hogy utalt a líceum mögött levő temetőben nyugvó hamvaknak az új evangélikus temetőbe való átvitelére, (melyek között a legnagyobb léleknek eszközei bizonyára a Kis Jánoséi voltak) és felvetette a kérdést, vájjon a mai feladatokra, kivált- képen s közelebbről a tervezett Liceumi Diákotthonnak, mint az Isten igéjében gyökerező lelkiismeret nevelőintézet megalapítására vonatkozóan átszállóit-e már a lélek is új szivekbe? Ahhoz, hogy a felelet igen lehessen, az oroszlánrésszel Németh Sámuel liceumi tanár, kiérd, főgimnáziumi igazgató, járult hozzá azáltal, hogy Kis Jánosban az e körbe váeó régi alapos tanulmányozásai és kutatásai fundamentumán sok eredetiséggel, találó jellemzéssel és világossággal sikerült azt az egyéniséget a mai tanulóifjúság elé állítania, akire nemzetének a sír közelségébe eső sűlyedtságe úgy hatott, hogy élete kora ifjúságától aggastyán koráig csak két feladatot ismert, amelyek közül az egyik az egyéniségében rejlő szellemi és erkölcsi lehetőségek kiművelése, a másik pedig a kifelé, a közvetlen környezetre, majd az egész országra kiterjedő művelő hatás volt. Ez a kötelesség pároncsszavát előhívó kettős lelki ereje méiy vallásosságából fakadt. Ezek a tulajdonságai avatták öt már 20 éves diák létére alkotó egyéniséggé az első magyar nyelvművelő egyesület, az iskolai élet szűk köréből, akkor jelentőségével kiemelkedő soproni liceumi Magyartársaság megalapításának tényével es ezek tették ot ferfikorában szépirodalmi és egyházi szakadatlan munkálkodásával valóban az egész „magyar nemzet nevelöjé“- vé. A figyelmet mindvégig lebilincselő és érdekes felolvasás a tetőfokát a a végén emelkedett, amidőn a jeles szerző találó párhuzammal a mai nemzeti sülyedésre utalva Kis János jósszavával vigasztalta a lelkeket: „a magyarok újjászületnek!“ — A hangulathoz illő zeneszóm (Mozart 21 quaitettje: Andante) után Horváth István VII. oszt. tanuló Szőllősy István: „Volt— Nincs—Lesz“ c. költeményének etszavaiá- sával tett a mai nemzedék fogadást arról, hogy a magyar élet fakadásának egyik bimbaja gyanánt lesz még új egészséges diákélet, lesz. Az Ígéret után az ének szárnyán a lélek a várt „kies földért“ ismét a győzhetetlen kőszálhoz fordult. Ezzel a szép ünnep véget ért. Folytatását az elvetett mag kikelésében látjuk. 1925. április 19
