Harangszó, 1925
1925-04-12 / 15. szám
120 HARANGSZÓ. 1925. április 12. Isten országa építésének szolgálatában. Kaposvár város adománya az ev. egyháznak. A lélekszámban kicsiny, anyagiakban szegény kaposvári evangélikus egyházban a legbensöségesebb vallásos élet folyik. Olyan ez a kis egy ’áz, mint a hangyaboly; sürög, forog, dolgozik mindenki, a gyülekezet apraja nagyja: mindenki hordja a maga tehetsége szerint a tég'ákat Isten országa építéséhez. Nem lesz talán érdektelen, sőt talán hatástalan sem, ha néhány sorban bepillantást engedünk a kaposváriak egyházi életébe. Március 4-én az evangélikus imaházban közös összejövetelt tartott a kaposvári református és evangélikus egyház presbyté- riuma, amely összejövetel a legmélyebb istentiszteletté magasztosult. A „Jövel Szent lélek Úristen“ kezdetű ének eléneklése után Tóth József budapesti ref. vallástanár imádkozott. Takáts Béla evang. lelkész meleg szavakkal üdvözölte a közös a presbitériumot. Majd Puskás György budapesti rendőrfőtanácsos az Apóst. csel. 20, 28. alapján szívhez szóló, lelkekbe marko’ó előadást tartott a presbiteri kötelességekről. Hogy milyen hatást gyakorolt a két egyház presbitériumára, mi sem mutatja jobban, mint dr. Kring Jenő evang. egyházközségi felügyelő indítványa, amely szerint egyhangú lelkesedéssel elhatározták, hogy minden évben március 4-én és szeptember 4-én közös presbiteri értekezletet tartanak, amelyeken a két egyházat érdeklő ügyeket vitatják meg. Tóth József a 62. zsoltárt énekelte meleg érzéssel, sok színezéssel, amelyet Akom Lajos budapesti orgonaművész kísért. Csertán Márton ref. le kész imája után az »Erős várunk“ eléneklésével ért véget a közös értekezlet. A presbitérium gondozása mellett a felnőtt egyháztagok lelki gondozására is súlyt he’yez az egyház. Ezen cél megvalósítása végett meghívta az egyház Du -zik Lajos mi-kolci ev. lelkészt világnézeti előadások tartására. Március 10 én „A ke- resztyénség védelméről“, március 11-én pedig „Az evangélikus egyház védelméről“ tartott művészien felépített, gondolatokban, szónoki fordulatokban gazdag, hatalmas előadást, mély nyomokat hagyva a lelkekben. Az előadásokon résztvett Mesterházy Sándor esperes is, aki mindkét alkalommal szívből fakadó imát mondott. Az eladásokat a testvér református egyház templomában tartottuk. A böjti időben minden péntek este böjti áhitatosságot tartunk, s hogy mennyire szomjuhozzák a lelkek Isten igéjét, mi sem mulatja jobban, mint hogy minden péntek este és a vasárnapi istentiszteleten is állandóan zsúfolva van imaházunk, sőt a hívek egy része már a lépcsőházba szorul ki. Ezek mellett a magasabb kuüura ápolását is kötelességének tartja az egyház. Ezt a célt szolgálta a Nőegylet által márc. 19-én a városi színházban rendezett kultur- est, amely magas színvonalát tekintve magasz n kiemelkedett a városban e ég gyakran rendezett kuliurestek sorából. A színházat zsúfolásig megtöltötte Kaposvár intelligens közönsége, s elragadtatással beszélnek az est sikeréről. A kuiturest műsora a következő: 1. Beethoven: Egmond nyiOlvasóinkhoz. Amidőn törhetetlen egyház- és hazaszeretetünk mellett minden tekintetben elsőrendű lapot igyekszünk olvasóközönségünk kezébe adni: kérjük továbbra is olvasóink hűséges támogatását. A húsvéti ünnepek alkalmával igyekezzék minden előfizetőnk legalább is egy új előfizetőt szét'ezni, nem felejtvén el, hogy a Harangszó az egyházi közvélemény megnyilatkozásának a lapja, a nagyközönségnek a szócsöve. Testvéri üdvözlettel: „HARANGSZÓ“ szerkesztősége és kiadóhivatala. * 7 tány. Előadta a Symphonikus zenekar. 2. Gyula diák: Momenío Szavalta : vitéz Han- sághy Gyuláné. 3. a) Massenet: Cid-ope- rából Xiinere áriája, b) Strauss: Bravur ária. Énekelte: Brillné Müüer Bianca. 4 „A női lélek hivatási“. Ünnepi beszéd. Tartotta dr. Bme Kálmán csurgói főgimn. igazgató. 5. Schubert a) Ständchen, b) Gabriel M. Serenáde Badine. c) Hubay: Csárdajelenet, Hegedűn előadta: Soltész Emil hegedűművész. 6. Verdi: Traviata nagyária. Énekelte: Brillné Müller Bianca. 7. Mozart: ,G“ dur zongoraverseny a Symphonikus kíséretével. Zongorán előadta: Kasza Dezsöné. 8 É őkép a Péstás Dalárda kíséretével. A Symphonikus zenekart Soltész Emil zenetanár dirigálta nasty tudással. A kuiturest mir den száma művészi volt, amely a legkényesebb Ízléseket is kielégítette. Az est megrendezése, műsorának összeállítása és sikerének biztosítása három, mély vallásos lélekkel megáldott lelkes egyháztagunk: Stancz Jánosné, dr. Ma- tolcsy Sándorné és Soltész Emil zenetanár érdeme, akiknek segítségére volt Takáts Béla lelkész neje, de a Nőegylet minden tagja is. Az est jövedelme 21 millió kor. volt, amelyből 9 millió K kiadást leszámítva a Nőegylet szegénysorsu családainkat segélyezi és ruházza fel. Hogy milyen helyet foglal el evangélikus egyházunk Kaposvár társadalmi életében, mi sem mutatja jobban, minthogy épen március 19-én a városi közgyűlés, értékelve egyházunk valláserkölcsi, s kulturális munkáját a városnak mintegy V* milliárd értékű telkét es épületét, melyet az egyház eddig is a város jóvoltából imaházul és papiakul használt, ingyen ötök tulajdonul az egyháznak ajándékozta, örök hálára kötelezte le ezzel egyházunkat Kaposvár városa iránt. Az Isten pedig áldja meg úgy az ajándékozót, mint ezt a kis egyházat, hogy magasztos hivatását isten dicsőségére minél jobban betölthesse. Takáts Béla. „Az ünnep-napot megszenteljed!“ Bizony szomorú jelenség egyházi téren az, amit a »Harangszó« tnárc. 1 én megjelent számában »Rendőrt a templomokba« című közleményben olvasunk. Van azonban igen sok evang. gyülekezetünk, ahol rendőr helyett hívekért, az Isten Igéjét hallgató közönségért kell feljajduinl, hegy a hirdetett Igék ne nyomtalanul tűnjenek tova az üres templom halotti csendjében...! Sajnos, evang. hittesívéreink igen nagy része nem érzi szükségét annak, hogy az Istentiszteleten részt vegyen. Hányszor történik meg, — ami az Igehirdetésre gondosan készülő lelkésrurainkra is nagyon elkedvetle nítően hathat — hogy hitből hithez szóló prédikációjuk üres padoknak... érző és befogadó szívek helyett szürke templomfalaknak hangzik el... S ha megkérdezzük templomkerülő bittestvéreinket, mi az oka annak, hogy a szentegybáz oly ritkán látja őket. legtöbben azt az épen el nem fogadható választ adják: »Sok a munkám, nagy az elfoglaltságom, nem érek rá !... Egyiknek a mezőbe kell mennie, másiknak a piacra, harmadiknak az üzletbe, a hivatalba, műhelybe és így tovább Mintha csak az e'/angéliombeii meghívottak kifogásait hallanék kissé modernebb for , mába öltözötten ! Hát ez semmieuetrá" sem mentség. Az ilyen híveink meg- Siív'elhetüék Jiittsaak a hegyi beszédben mondott ama szavait: »Keressétek mindenek előtt Istennek országát s annak igazságát s mindenek megadatnak nektek« (Mt. VI. 33.) az »Isten országa pedig mégis csak közelebb vagyon hozzánk az ö hajlékában, mint a hétköznapi élet munkamezején.« Táplálékra a léleknek ép oly égető szüksége van, mint a testnek. Ha a test táplálását elhanyagoljuk, ügy idő előtt elsatnyul, elcsenevészedik s elpusztul. Nemde így vagyunk a lelkűnkkel is? Ha nem tápláljuk rendszereden — lelki betegek leszünk, /.■kik az Élet legkisebb megpróbáltatásának súlya alatt összetörünk! El lenben a templombajáró, imádkozó ember számára nincs olyan csapás, mely alatt leroskad, mert alázatosan de törhetlen hittel vallja: »Nem félek, még ha a halál árnyékának völgyében járok is... mert tudom, hogy akik Istent szeretik, azoknak mindenek — ha nem is pillanatnyi örömükre,
