Harangszó, 1925
1925-04-12 / 15. szám
1925. április 12. HARANQSZÓ. 121 vagy anyagi előnyükre — de végeredményben feltétlenül javukra siói nak * (Róm 8 28.) Ünnepszentelésünk szolgáljon tehát testünk pihenésére és lelkünk épülésére. A teremtés műve is hat napon történt — a hetedik a nyugalom- és pihenésnek volt szentelve. »Az Ür megszenteld azt* pedig fel nem tehető, hogy — kifáradt volna! Mily felemelő példa ez nekünk! Ezt teszi kötelességünkké is az Ú' Ill ik parancsolata. De mint minden dologhoz az Élet ben, úgy a vasárnap megszenteléséhez is előkészület kell! Ezáltal lesz a lelkünk fogékonyabb a veendő lelki táplálék iránt. Lehet a mi hivatásunk bármilyen az élet munkamezején — mindig be tudjuk osztani munkánkat úgy — hogy a hetedik napon lélekben felkészülve megjelenhetünk az Úr hajlékában — csak egy parányi jóakarat kell hozzál Vajha ott csengne minden evang. keresztyén lélekben a hívogató jézusi sző, valahányszor felvirrad egy egy ünnepnap: »Jöjjetek én hozzám mindnyájan. ..« (Máté 11 .28) Hittestvéreim 1 Krisztus nyája! Fogadjátok el mindayjan ezt a hivo- gatást I Hiszen a templom küszöbét átlépve — egy órára bár — de letehetitek terhelteket, hogy új erőt nyerve az erő és kegyelem örök forrásából megújultan hordozhassátok azt! Óh boldog, szent hely az I!... Magvaróvár. Zámolyi József presbiter. Az eklézsia humorából. Telve sok-sok jóakarattal, ambícióval, beszélgetnek egymás között a lelkész és a káplán, az öreg és a fiatal pap. Beszélgetésük tárgya mi is lehetne más, mint az anyaszentegy- ház, a templom, a hívek. „Olyan beszédekre van manapság szükség — nyilvánítja véleményét a beszélgetés folyamán a káplán — a- melyek az embereket végre is felébresztik alvó mivoltukból.“ „ Először is kedves barátom — felel erre a lelkész — olyan prédikációkra van szükség mostanság, amelyektől az emberek nem alszanak el. “ * Meglátogatja a jó sógorékat a sógor. Több éve nem látták már egymást. azóta uj templom is épült a gyülekezetben s azt a sógor nagyon is szépnek találja. „Sógor, de helyes, szép, tiszta templomtok van!“ „Ugy-e bár — de kíméljük is ám!“ — , Vettem észre sógor, délelőtt is alig voltunk né ányan a templomban.“ * Gyóntat a plébános. Egy asszony bünbánólag vallja meg bűnét, hogy naponta többször is nézegeti magát a tükörbe és szépnek találja magát. A plébános egykedvűen jegyzi meg a bűnvallomásra: „Lelkem, tévedni nem bűn.“ * Egy neves lelkészt rendkívül bántotta a dolog, hogy leglelkiismeretesebben készült prédikációi alatt is nem egy alkalommal elszundítottak az atyafiak. Amikor egyszer ismételten látja, hogy beszéde alatt az emberek szundikálnak, nagy hirtelenséggel elkezdi citálni az első zsoltárt zsidó, nyelven, mire az atyafiak mind felfigyelnek és rendkívül nagy érdeklődéssel hallgatják. — „Csudálatos emberek vagytok ti — folytatja azután —■ ha édes anyanyelveteken szólok hozzátok, nem tapasztalom nálatok az illő figyelmet, ellenben ha előttetek idegen nyelven beszélek, hogy felfigyeltek mindjárt; egyszerre nem vagytok fáradtak, álmosak. “ És a magvetés közben némely esék jó földbe. Künn a természet szántóföldjén az a magvető ember látja, melyik mag hová hull; úgyszólván szemei előtt nő fel a jő földbe került magból a gabona s hozza meg munkája gyti- mö’cseit. — Nem így az Urnák szántóföldjén. az emberi szívekben. Itt az a magvető ne n látja és így nem is tudja, melyik mag kerül jó talajba; néha éveken, sőt évtizedeken keresztül is szunnyad, alszik az a mag egy-egy szív elrejtett zúgában, amidőn egyszerre csak csírázni kezd, növésnek indul és gyümölcsöket terem. Egy ilyen esetet közlök én is most a Harangsző olvasóközönségével. Tömböly József kaidi származású hívem, kit kissomlyói lelkészkedésem első évében, 1897-ben konfirmáltam, évekkel ezelőtt kivándorolt Amerikába, a dollárok hazájába. Szorgalmával és takarékosságával ott biztos exisztenciát teremtett magának. De jó világában sem feledkezett meg az itthon- hagvottakról. Újév előtt egyik Somlyói ismerőséhez, Banyó Lejosné asszonyhoz küldött hosszú levelében ezeket írja: »minthogy tudomásomra jutott, hogy a kissomlyói gyülekezet a háborúban elrequirált harangja helyett új harangot akar öntetni, elhatároztam, hogy ón és kis családom, — tehetségünkhöz mériea — szintén hozzájárulunk valamivel ez új harang árához; nagyobbik leányom, ki az itteni evangélikusoknak, — kik a baptisták templomában tartják isteni tiszteleteiket, — egyúttal műkedvelő orgonistája is, — egy nyakéket készít, amelyet majd kisorsolunk s az így befolyó összeget elküldjük a beszerzendő új harangra « így is történt. Március hó* vége felé egy ajánlott levélben 60 dollár érkezett tőle. amelyből 36 dollár és 45 cent a föntemlített nyakék kisorsolásából folyt be, — a többit pedig ottani ismerőseik között gyűjtötték. A levélben többek között a következőket írja: »Midőn 28 esztendővel ezelőtt a kissomlyói templomban meg- konfirmálkodtam, Nt. Lelkész Ur a következő áldást adta reám: légy hű mindhalálig 1... én ezen szavakat nem feledtem el! Hitemhez, Istenemhez hű maradtam. HithŰ3égemről akarok bizonyságot tenni az itt küldött 60 dollárral is, melyet részben leányom egy kézimunkájának kisorsolásából, részben itteni ismerőseim körében gyűjtöttem össze. Ezen összeget a kissomlyói gyű ekezet által beszerzendő új harangra szántuk. Bár többet küldhetnénk 1 De sajnos, most az itteni viszonyok sem a legjobbak, — s ezen kívül itt Amerikában mostanában annyi a gyűjtés, hogy az emberek adakozó kedve már igen megcsap pant!...« * Én már rég elfeledtem Tömböly József konfirmandus ifjú testvéremet; azt meg még inkább, milyen áldáskívánással bocsátottam el őt az Urnák oltára elől. De ő — mint a példa mutatja, — nem feledte el. A mag, melyet 28 esztendővel ezelőtt szívébe elvetettem, ott jó talajra talált; lassan, de biztosan kicsirázott, — felnövekedett, megerősödött s íme, a magvetés után 28 esztendővel gazdag gyümölcsöket hozott! Az Úr áldja meg a nemes aaívü adakozókat 1 tartsa meg őket az új hazában továbbra is apáik hitében s a régi haza szeretetóben. Tompa Mihály.
