Harangszó, 1924
1924-09-21 / 39. szám
XV. évfolyam. 1924. szeptember 21. 39. szám. Alepilotte KAPI BÉLA 1910 ben. Laptulajdonos: a DonáDtüil Lutüer SzövetséQ. Az Országon Luther-Szöret- aég hivatalon lapja. Kéziratok, előfizetési díjak éa reklamációk a HAPANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának Saentgotthárdra (Vaavrn.) küldendők. KlóHaetést elfogad miodeu evang. leikési éa tanító. MaoJelanik mlodeo vasárnap 3s«rk.litő-kl(dóMTtUl : SZENTQOTTHÁRD. ViHvármegye. A „HABANÖSZO“ elAlUetáet áia s ■ harmadik negyedén1« 16.000 korona. Csoportos küld. 16.000 K. LeUber-SzSretágl tagokaak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész érre 2 dollár ; az utódállamokba a III. negyedre 20.000 K, Mert az Isten, aki szólt: setétséyből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szivünkben. A .Rerangaaó* terjeesté- ■ére befolyt adományokból .»űr vány ban lakó híreink nek Ingyenpéldányokat küldünk. A genfi konferencia. A népszövetség ismételten összehívta az érdekelt hatalmakat Genfbe konferenciára. Újból a világ békéjéről tárgyaltak ott. De mintha az a béke, dafcára a sok konferenciának, mégsem akarna megszületni. Vagy az eszmében, vagy a keresztülvitel módozataiban van a hiba. Az eszmében nem lehet, mert az eszme szép és magasztos, sőt keresztyéni is, tehát életre való. Akkor csak a konferencia érdekeltjeiben lehet akadály. .Erre az akadályra eleddig csak a legyőzött államok mulattak rá, de a győzők nem vették tudomásul. Újabban azonban olt is jobb belátás kezd érvényesülni, legalább MacDonald és Ilerriot genfi beszédeikben is rá-ráutaltak erre a körülményre is. Hogy pedig ráutaltak, azt bizonyára annak lehet tulajdonítani, hogy az egyházak baráti munkájának világszövetsége most a legyőzött államok egyes férfiait is szóhoz juttatja a maga kiadványaiban. Nem régen megjelent a berlini egyetem egyik neves tanárának, Richternek, a könyve, amelyben azt hangoztatja, hogy nem akar keresztyéniesen hangzó frázisokat használni, hanem a helyzetet nyíltan, férfiasán és igazán feltárni. Utal arra, hogy a világháború, a magas ideálok, mint: igazság, szövetségi hűség, leszerelés, együttműködés és barátság összeroppa- - násával végződött. Ha ezekről ma szó van, az a legyőzött nemzetek előtt csak gúny, mert mindaddig, míg körülöttünk útiig fegyverben álló nemzetek vannak, melyek hadseregeiket folyton növesztik és fejlesztik, a legyőzőitektől pedig még az életfennlartásához sziiséges eszközök is megvonatnak, igaz békéről és kimutatott jóindulatról szó sem lehet. Ugyanerre mutatott rá a konferencián gróf Apponyi Albert is. Nemkülönben Bethlen miniszterelnök az ő hatalmas beszédében, amidőn a lelkek leszereléséről beszélt és kimondta a nagy igazságot, addig hiába a fizikai leszerelés, addig a világbéke hiú ábránd, amíg a lelkeket le nem szerelik. Richter könyvében ama véleményének ad nyomatékkai kifejezést, hogy győződjék meg a népszövetség a helyzet igazi voltáról és legyen szava a világ lelkiismeretének szava. A népek barátsága csak az igazság alapján képzelhető el, a hamisság és a hazugság csak a bizalmatlanságot növelik. A békétlenség is a bizalmatlanságból származik. A genfi konferencia mindaddig nem fog célt érni, míg a lelkekben az önzés és a bizalmatlanság uralkodik. De hála az Urnák, már kezdenek ezek is tiinedezni. Nilti, az olasz államférfin is ezek ellen emeli fel szavát és Lloyd György, a volt angol miniszter is ezirányban fejt ki már működést. Reméljük, hogy az Úr lelke megihleti azokat a férfiakat, akik ma a világ lelkiismeretének szószólói és végre mégis csak diadalra jut a krisztusi igaz szeretet és leszen igazi béke, ahogy békét csak tőle várhatunk. Az életre neveljünk. Gondolatok a tanév elején. Most, hogy az iskolák egymásután megnyitották kapuikat s újra elkezdődött a nevelés és tanítás nagy munkája, mindannyiunk buzgó imádsága kéri reá az Isten áldását. A fájó búcsúnak mennyi könnye, a szorongó félelemnek s boldog bizakodásnak mily gazdag érzósvi- lága dobogtatja meg szülők és gyermekek szívét egyaránt! A munkának s Isten és emberek előtt való felelősségnek milyen mérhetetlen terhe nehezül azoknak a vállára, akiknek hűséges munkája méltó megfizetésére a világ minden aranya sem lenne elég! Éppen ezért kimondhatatlan veszteség az, ha ez a nagyszerű lelki- testi erőkifejtés nem torkollik olyan mederbe, amely azt a kezdethez méltó végre vezeti s hatalmas eredmények okozójává avatja. Ez a veszteség igen könnyen bekövetkezik, mert ezer meg ezer veszteség fenyegeti ebben a tekintetben az iskola munkáját. Most csak egyről legyen szó. Nevelésünk tenorja évkezdéstől évzáróig ilyen értelemben csendül: „légy jó, hogy boldogulj“, igen gyakran ebben a sokkal élesebb változatban hangzik: „csak akkor boldogulsz, ha jó leszel“. A nevelés ilyetén módja azt a meggyőződést vési bele az itju leikébe, hogy a tudást, a becsületes munkát, a hűséget, a .lelkesedést nyomon követi az elismerés, a jutalom, a siker . . . lévén minden ember jó. Ha pedig itt-ott gonosz is akad, az vagy bírája előtt áll, vagy közmegvetés tárgya. Ezzel szemben a valóság éppen ellenkező képet mutat. Azok az erények, amelyeket a nevelés eszményekként olt az ifjúság leikébe, manapság, ebben a zavaros, elvtelen, gerinctelen világban, nemcsak hogy nem egyengetik, de számtalanszor egyenesen elvágják a boldogulás útját. Az életbe kikerült ifjú arra kényszerül, hogy egy csomó zökkenés és megfenek- lés után az iskolában utravalóul A sajtó, olvasóival all vagy bukik
