Harangszó, 1924

1924-03-23 / 13. szám

1924. március 23 HARANQSZO. 99 mily nagy sikerrel térítenek az evan­gélikusok közt és láttuk már ismétel­ten, mily tervszerűen igyekeznek a >jd nénikék«, az apácák a róm kath. iskolákba járó evang. leányokat és a kórházakban fekvő evang. betegeket behálózni S hogy az úgynevezett vi­lágiak közül, a kongregácionálisták közül mily sokan sietnek a hivatá­sos róm. kath munkásoknak segít­ségére, ki ne tudná? A nagyszerűen szervezett róm kath. propaganda mellett, a nem kevésbé jól szervezett s elég anyagi eszkö­zökkel (pénzzel, posztóval, élelmiszer­rel stb.) rendelkező szekták egész raja bomlasztja a mi sorainkat. Mi a legtöbb esetben összetett kézzel nézzük, hogy ezek is, azok is, ho­gyan szedik tőlünk az áldozatokat. Ily körülmények közt nem *ér-e ben­nünket méltán Gusztáv Adolf elitélő, kemény szava : »Az Ítélet napján majd vádat emelnek ellenetek, evangéliku­sok ellen, mert semmit sem tettete­tek at evangéliumérti«? Nem kell e nékünk, kik feladatunkká tettük, hogy »a Magyar Gusztáv Adolf egylet«, a gyámintézet mezején Gusztáv Adolf szellemében működünk, az evangéli­kus öntudatot mindenütt felkelteni, ébren tartani s a felekezetileg veszé­lyeztetett hittestvérek segítségére sietnünk? Keltsük fei s tartsuk ébren azért az evangélikus öntudatot templomban, iskolákban, gj üléstermekben s a házi látogatások alkalmával. Igyekezzünk nagyokat és kicsinyeket, szegényeket és gazdagokat, férfiakat és nőket megnyerni a gyámintézet ügyének s tegyük alkalmas módon mindegyik hívőnek kötelességévé, hogy a szór ványban, vegyes házasságban, vegyes vallásu családban élő, vagy más egy- házilag veszélyeztetett hittestvéreinket féltő, szerető gonddal körülvegyék s — Mi a bűne még? — Megver másokat. — Úgy kell annak, aki hagyja magát. — Igazad van pasa, de tegnap csúfolt és megparittyázott eg/ fehérhaju aggastyánt és nekem is megigerte, hogy követ hajít rám. A pasa erre elkomorult. A birót elküldte és meghagyta neki, hogy másnap ismét menjen fei hozzá. Amint a biró eltávozott, tüstént megparancsolta négy janicsárnak, hogy a fiút keressék meg es vigyék fel a várba. Másnap a biró felment a pasához. Az elbeszélgetett vele pár percig, majd azt mondta neki, hogy nézzen ki az ablakon. A biró kitekintett. Amit látott, az a borzalmak borzalma volt: látta fiát holtan — karóba huzva... Így büntetett a várföi pasa. azoknak evangélikus hitükben való megtarthatásáért s megerősítéséért hozzanak áldozatot is. Hassunk oda, hogy híveink a gyámintézet oltárára hozandó áldozataikat valorizált s meg­duplázott összegben űzessék le. Értes­sük meg velük, hogy utóbbi különö­sen azért szükséges, mert a német Gusztáv Adolf egylet segítségére ez évben sem számíthatunk, sót, amen­nyire a körülmények megengedik, nekünk kell minden szegénységünk mellett még a Gusztáv Adolf egylet­nek is juttatni annyi segélyt, mint amennyit az irgalmas samaritánus nyújtott a tolvajok kezébe esett, tel­jesen kifosztott, félholtra vert. sze­rencsétlen embernek ott a Jeruzsá­lem—Jericho közti véres utón. Ne mulasszunk el azért egyetlen egy al­kalmat sem, gyámintézetünk jövedel­meinek gyarapítására s köszönjük meg s tartsuk számon és nyilván a leg­kisebb adományt is. Testvérkém! Testvérkém! A szivem óh, de fáj értetek, Ha közös sorsunkon mereng el a lelkem... Vesztett csaták után vesztett boldogságunk Rokonnál, barátnál hiába’ keresem. Szülőföldünk táján idegen silbakol — Szegény anyánk sírját nem gondozza senki; Felverte a tövis, halma is behorpadt, Borongás időben csak az ég öntözi. Álmatlan éjszakák ijesztő látása Valóra váltott és rám kacag szüntelen: Puha, meleg fészkünk édes szép emléki Portának, pusztulnak mostoha kezeken. És míg a romokat búsongva járom én, Elsiratva sorsát hitszegő testvérnek, [sít... Újabb képet látok... Nem gyötör, nem bu- ... És halkan megcsendül egy biztató ének. Testvérkém! Ez ének: angyali üzenet. Tárd fel kicsi szived és fogadd be szépen. Testvérkém: Ez a dal jobb jövőnk hírnöke: „Él Isten az égben! Légy jó reménységben.“ MAGASSY SÁNDOR. Az eisenachi evangélikus világkonferenciáról. Irta: Dr. Pröhle Károly egyetemi tanár. III. A világkonferencia vasárnap, aug. 19 én d. u. 6 órakor a Szentgyörgy- templomban tartott ünnepi istentisz­telettel kezdődött. A nagy templom zsúfolásig megtelt áhitatos közönség­gel, míg a konferencia tagjai a tágas ohártéren foglaltak helyet. Orgona- és harsooakiséret mellett ezer és ezer ajkról hatalmasan zendült fel * reformáció diadaléneke: Érős vár a mi Istenünk... Az északamerikai svéd lutheránus egyház elnöke, dr. Stub, tartotta az ünnepi szentbeszé­det, a Nábóth szőllőjéról szóló alap­ige (I. Kir- 21.1—3.) alapján intette a hallgatóságot az atyák örökségé­hez, a reformáció evangéliomi igaz­ságaihoz való hűséges ragaszkodásra. Lélekemelő kezdet az Isten házában. Nem kevésbbé lélekemelő volt a más­nap délelőtt tartott ünnepi megnyitó- gyűlés Eisenach legszebb és legtága­sabb nyilvános termében (Fürstenhof). A gyűlés világraszóló jelentősége azonnal felötlött. Az egész föld ke­rekségén élő, mintegy 80 millió lel­ket számláló ágostai hitvallású evan­gélikus keresztyénség képviseletében mintegy 40 különböző országból kö­zel 200-an gyűltek egybe, az összes evangélikus egyházak vezérférfiai : Dr. Ihmels szászországi evangélikus püspök, aki a gyűlést megnyitotta, kiemelve azt, hogy ez az első, tör­téneti nevezetességű alkalom, amikor az egész világ evangélikusságának képviselői együtt vannak, a bajor, szász, württenbergi, öidenburgi, svéd, norvég, dán, finn, kurlandi. livlandi, lett, orosz, francia, magyar stb. stb. evangélikus egyházak egyházi és vi­lági vezető emberei, a püspökök és generális szuperintendensek egész sora, köztük dr. Söderblom, a svéd evangélikus egyház érseke Upsalából, az evangélikus theológiai tudomány s a belső és külső misszió munkásai tekintélyes számmal stb. Sokszoros érdeklődést keltett a szovjetoroszor­szági evangélikus egyház képviselő­jének, Meyer generális szuperinten­densnek megjelenése, 'akinek sok ne­hézséget kellett leküzdenie, hogy Moszkvából Éisenachba juthasson, nemkülönben az indiai henszülött evangélikus missziói egynáz sötét olajbarna arcú képviselőjének jelen­léte. A német evangélikus egyházak mellett aránylag legnagyobb szám­mal képviseltették magukat az ame­rikai hittestvérek, akik anyagi áldo­zatokkal is sokat tettek ezen konfe­rencia létrejöttéért. Az egész nagy gyűlés önkénytelenül is arra a pün­kösdi szentieckére emlékeztette az embert, mely hosszú sorban mondja el azoknak az országoknak és tarto­mányoknak a neveit, amelyekből ün­nepi vendégek gyülekeztek Jeruzsá­lembe : Párthia-oeliek, Médiabeliek, Elamná- és akik lakozr»k Mesopo- támiába". Júdeábán, Kappodociában, Pontú- « Ázsiáoan stb. Bisenachban

Next

/
Thumbnails
Contents