Harangszó, 1924

1924-03-23 / 13. szám

XV. évfolyam. 1924. március 23. 13. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Lap tulajdonos: i Dnnáutbii Lutber-SzMío. iz Országo« Luthor-NiÖTet- aég hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szorkesztó- ki adóhivatalának Bcentgotthárdra (Vaavm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. ■eoJolenllc minden vasárnap HARANGSZÓ Es megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét. Bserkeastő-kladőhlratal : 8ZENTOOTTHÁRD. Vasvármegye. A „HARANH8Z0“ elSflzetéel ára: negyedévre 5000 korona. KOlfőldre a kétszerese. Latker-SaSvetégl tagoknak 10“/o-oa kedvezmény, laserlkába kaid ve előfize­tési ára egész évre 1 dollár. Egyes szánt ára 4M korona. A „Harangiad" terjeszté­sére befolyt adományokból szórványban lakó híveink nek Ingyenpéldányokat küldünk. Nem Drákon szigora, nem Szólón bölcsessége, nem emberi böl­csesség, hanem a szeretet a világ rendje. A régi Athén, egy város, nem is nagyon nagy, külön állam volt. Ott is egyszer úgy volt, mint most a világgal van. Isten bocsássa meg a bűnömet, de ebben a szomorú világban is el köllött, hogy neves­sem magamat azon a kis híren, amit a Harangszóban olvastam, hogy Angliában igen tiszteletre méltó és komoly emberek gyülekezetében majdhogy határozatba nem ment: át kell írni a Szentirást a mai kor erkölcsi felfogásának megfelelően. Ez az eddigi Szentirás szép, szép, de kissé kényelmetlen, határozot­tan feszélyezi az embert a maga Én-jének lendületteljes kifejtésében. Athénben is úgy volt: helyet a tehetségnek! Ez az alaphang. Mi­vel azonban a maga szemében mindenkinek saját maga a legna­gyobb tehetség, az első változat már az volt: aki bírja, marja. Mi­kor aztán a kisebb tolvajokat a nagyobbak meglopták; a nagyobb ragadozók a tehetségüknek járó nagyobb hely kivívása közben agyonverték a kisebbeket, a kiseb­bek mégis csak észretértek és jog­rend után kezdtek kiabálni és mi­vel többen voltak, mint a nagy ragadozók, kaptak is jogrendet Drákon Archosz személyében. Ez nagyon komolyan vette a régi erkölcsöket. Válogatás nélkül ki­végeztette a tolvajokat, a gyilkoso­kat, a bujkálkodókat, az öregek el­len tiszteletlenül viselkedőket, az uzsoráskodókat, a csalókat. Nem nézte, hogy kicsi-e vagy nagy a ragadozó. A maga — róla el is ne­vezett — drákói szigorúságának törvényeit alkalmazta mindenkivel szembe, magával szemben is. Ő maga is aszkéta-életet élt, zsákru­hában járt, sáskával és gyökérrel táplálkozott. Ha sokáig uralmon maradt volna, ki is irtott volna Athén földjéről minden bűnt, de az embereket is. Végül magát a gyönyörű szép At­hént is. Erényes életével pokollá tette volna a várost. Bűnnek bé­lyegzett mindent, ami szép. Az élet minden szépségeiből egyregy dé­mon, egy-egy ördög mosolygott feléje. Nem hogy rend nem lett, hanem még betegebbé tette a vá­rost, mint aki viperamarással akar eszeveszettséget gyógyítani. Ne legyetek felette igazak! Drákonnak félre kellett állnia és helyet engednie Sóion bölcses­sége előtt és a bölcsességtől csak­hamar meggyógyult a város. A vi­dám, a derült, a békés, a vitéz, a bölcseket, a művészeket, a hősöket termő Hellász első városa lett, melynek mai rmjaiban is méltó- ságos Akrop«..iszában boldogan ta­nyáztak az istenek képei. Köztük az ismeretlen isten ol­tára is. De az emberi bölcsesség sem tudta örök időkre biztosítani a vi­lág rendjét. Mintha csak szüksége lenne rá az emberiségnek, hogy időről-időre elveszítse az eszét. És a leszálló Mózes kétségbeesett haragjában összetörje a törvény tábláit. Az aranyborjú körül tán­coló népének minek a feszélyező parancs ? És megjelenik Keresztelő szent János. Aszkéta, teveszőr ruhát vi­sel, sáskán él és gyökéren. Leány­mosolyt megvet. Az ádventi idők Drákonja. A maga formájára akarja átformálni a ragadozó, a tobzódó, a bujálkodó, a farkcsóváló, a ha­zug, a bűnös embert. Az embert, akihez nincs más szava: — Viperafajzat! Akkor jelent meg az ismeretlen Isten és Jánosnak lelkét a kétel­kedés fogja el: — Te vagy-e az, aki eljövendő, vagy mást várjunk? Nem hiszi el, hogy másként le­hessen észretéríteni ezt az esze- veszeltséget, mint korbáccsal, vas­sal, tűzzel. Mit csinál az a Másik ? Hogyan akar az tulajdonképen ren­det csinálni ezen a világon? Le­tette még azt a kötelet is a kezé­ből, amit a kufárokra emelt. Miféle Istenfia ez? Nem hiába fiatalabb még, tapasztalatlanabb és nem is­meri ezt a fajzatot! örvend az ör- vendezőkkel, örvend a felkelő nap­nak, örvend a mezők liliomának, az ölébe vett gyermeknek, örvend az életnek, magához öleli azt a viperafajzatot. A szeretet evangé­liumát prédikálja ezeknek? Ennek a viperafajzatnak ? És csodálatos 1 A bénák járni kezdenek, és a va­kok látni. Ettől az evangéliumtól! És János haragvó Istene, mint hajdanában Drákon, félreállt és át­vette uralmát az isteni bölcsesség : És ez a szeretet, melynek himnu­szát az első korintusi levél XIII. fejezetében Pál apostol énekelt« meg, emberi alakot öltött, hogy megértse az embert és Őt megérts« az ember. Homo sum. Nihil humani m« alienum esse puto. Ember vagyok, nem vagyok mentes semmi emberi­től. Tudom, mit jelent az: ember­nek lenni. A sajtóra is áll: Egymás terhét hordozzátok!

Next

/
Thumbnails
Contents