Harangszó, 1924
1924-03-09 / 11. szám
84 RARANQSZO 1924. március 9. olyan, mint az ezQstkelyhfl harangvirág csilingelőse A szüzek és ifjak ártatlan, életvidám nevetéséből az egészséges, tiszta lélek bája sugárzik. Ott van a Lelárák érzéki kacagása, a szatfr arcú férfiak éhes mosolygása, az életharcban és felelősségtudatban megkomolyodott ember mosolygása, az érzéki mámor, a gúny, a káröröm undok kacagása A nevetés az életöröm tűláradása. Az ember életserlegébe ezüst gyöngy- cseppekben csergedezik az életöröm. Mikor eléri a kehely peremét, habzó ezüst patakként ömlik alá s pajzán csobogással egymást kergetve szalad tovább. Az emberélet remekbe készült alabástrom urna. Fényes és fekete sugarakkal telik meg az urna. A fekete sugarak: az élet szomorúsága, az ezüst sugarak : az élet öröm által kiváltott lelki hatások. Az elsőnél a kín fájdalmában eltorzul az arc, a másodiknál a boldogság örömében nevetés születik az ajakon. A nevetés hozzátartozik az élet teljességéhez. Amint vesztes az, ki nevetés- hajszolássá teszi életét, éppen úgy vesztes az is, ki megérdesül az élet harcában, elkeményedik a folytonos kötelességteljesítésben s mint múltját sirató fáról, leszakad ajakéról a nevetés virága, kiszáradt földdé lesz, melyet nem táplál az életöröm és életvtdámság. Az életöröm az élet lényegének megnyilatkozása. Aszerint, hogy az életvidámság milyen alkotó részekből alakul ki, a nevetés is különböző. A nevetésnek vannak kategóriái: a) az életgyönyör, érzéki gyönyör, az élvezet, a mámor kacagasa. Ettől a nevetéstől hangos ma a világ. Ettől hangosak a mulatóhelyek, társaságok a nemzet koporsója körül Karnevál rabnöi és rabszolgái még a pestise» szájából is kicsókolják az obulust. b) Az életvidámság, a vidám tréfa, a humor kacagása. Ez vidáman csendül s olyan, mint a tóparton szaladgáló gyermekek futása a süppedős homokon. Pajzánul röpdös, cikkázza, mint a tó tükrére hajtott lapos kavics bukdácsoló ugrándozása, c) Az életboldogság nevetése. Ez már magasabb, tisztább erkölcsi fok. Elért munkaeredmény, betöltött hivatás, kötelességvégzés, barátság, sze retet szüli ezt. Csendes, nyugodt, mint egy állandó verőfény beragyogja az életutat Míg a két első esetleges és a külső élettől függ, addig ez következésképpen! és összegező. d) A lélekboldogság nevetése. Ez a legmagasabb erkölcsi fok, melyen Hóvirágok. Zebegényi hegyéit között, — Kinyílt már a hóvirág. Nézegetjük — szedegetjük — s keressük az — illatát. Eltűnődünk a talányon: miért nincsen illata? — ilyen, némely leánylélek: fehérsége gyönyörködtet — de — hiányzik a tartalma. — Hudy Ilona. csak a belső élet érvényesül s kikapcsolódik a külső. Nem is nevetés ez talán, hanem valami csodálatos belső mosolygás, egy bizonyosság, egy megdönthetetlen érzés, az Istenségben való bizonyosság. Van Isten és Ő az én Istenem, szeret engem, gondoskodik rólam, vezet. Lelkem, mosolyog, ráragyog arcomra, megvilágítja életemet. Nevetett■ e Jézus ? Bizonyára igen, de ez a lélekmosolygás isteni leheletként úszott lelkén s ma is rajt ragyog az élet utján. A nevetés skálája: az emberré levés skálája. Fel kell emelkednünk az érzéki életből, meg kell tisztítanunk érzéseinket s egy egységes középpont körül elrendeznünk. Legyen ez a középpont: Jézus. Az életvidámság igazi tartalma ővele kapcsolatban alakul ki. Ha ezt a lelki mosolygást megszerezzük, akkor megértjük, hogy az írás még az Isten nevetéséről is beszél (37. zsolt. 13: v) és beletekintünk az örökkévalóságba s megismerjük, hogy a lélek nevetése az Isten atyai orcának ragyogása. B. E. „A középkorban tömjén füsttel és szenteltvízzel próbálták az ördögöt kiűzni az emberből, meg a házból. Az ördögűzésnek mindenesetre kényelmes módja ez, csak egy hibája van, t. i. az, hogy céltalan. Az ördög nem irtózik a tömjénfilsttöl. Ha ki akarod űzni magadból, ki a házadból, akkor kelj bírókra vele és állj neki ellent. Ne engedjed, hogy akaratodon úrrá legyen s hogy mint nyomorult rabszolgát korbácsoljon előre a szenvedélyek útján. Az akaraterős talpra- állás a legjobb ceremónia ellene. Ahol szilárd ellenállásra talál, ahol az emberek a hitnek paizsával, fegyverével küzdenek ellene, ott úgy is feladja a küzdelmet és elhagyja a harcteret.“ Az eisenachi evangélikus világkonferenciáról. Irta: Dr. Pröhle Károly egyetemi tanár. Szent Erzsébet minket magyarokat már csak azért is közelről érdekel, mivel Árpád-házbeli magyar király, II. Endre, leánya volt és 1207-ben Pozsonyban született, — oly vonatkozás, melyet dr. Schmidt Károly Jenő pozsonyi esperes-lelkész ügyesen használt fel egy világkonferencián tartott beszédében. Akkoriban nem ritka eset volt, hogy fejedelmi és főúri családok már ilyen korán eljegyezték egymással gyermekeiket. Így lett i\ szülők megegyezése folytán a kis Erzsébet magyar királyleány már 4 éves korában I. Hermann, thüringiai tartománygróf fiának, Lajosnak, jegyesévé, kit aztán hamarosan el is vittek a thüringiai tartománygrófok ősi fészkébe, Wartburg várába, hogy ott együtt nevelkedjék jövendőbeli férjével, a nálánál 7 évvel idősebb Lajossal. A kis magyar királyleány boldog vidámságban töltötte gyermekéveit Wartburg várában, de anyai nagynénjének, a később szintén szentté avatott Hedvignek hatása alatt buzgó vallásosságra és jótékonyságra való hajlandóságai is igen korán mutatkoztak. A kis Erzsébet nem egyszer megtette azt, hogy játékot, táncot hirtelen félbeszakítva, a várkápolnába vonult vissza, hogy ott áhi- tatoskodjék. A mellett távol volt tőle minden, a gyermeki természethez nem ilíő komorság és nagyképűség. Hogy édesanyja, Gertrud királyné, netn önhibája nélkül, milyen tragikus körülmények között értvéget, arról a gyermek Erzsébet talán tudomást sem szerzett. Nyájas, vidám természetéért az egész udvar bálványa volt. Mikor Lajos atyja halála után néhány évvel nőül vette a még csak 14 éves Erzsébetet, hűségesen ragaszkodó, gyengéd hitvestársat nyert benne, ki egy fiú és két leánygyermekkel tette boldoggá családi életüket. De Erzsébet ekkor is inkább kegyes, alázatos szívű jóltevője volt a Wartburg jóságos angyala, semmint parancsoló úrnője. Lajos, aki maga is buzgó, vallásos ember volt, békén tűrte fiatal neje különös hajlamait, aki éjjeli nyugalmát is meg-meg- szakította, hogy lelki gyakorlatokat végezzen, böjt idején megkorbá- csoltatta magát és pazar kézzel
