Harangszó, 1924

1924-03-09 / 11. szám

1924. március 9

HARANÖSZÖ

osztogatta javait a szegényeknek. Erzsébet ezeket nemcsak magához bocsátotta, hanem a környéken, különösen Eisenachban maga is felkereste és meglátogatta őket, legkivált a betegeket, akiknek baját nemcsak szép szóval és ajándékokkal, hanem gyengéden ápoló kézzel is enyhítette, jó kedvvel állva ellent a rossz levegő, szenny, a nyomor undorító hatásának. Jótékonysága az 1226-iki éhínség idején érte el tetőfokát. Akkor az egész köznyék nyomorultjainak valóságos menedéke volt Wartburg vára, melynek jóságos lelkű úrnője senkitől sem tagadta meg a segítő kezet. Napról- napra száz meg száz ínséges élt akkor Erzsébet bőkezűségéből. Eisenachban kórházat alapított, továbbá szegény és beteges gyermekek számára való menhelyet s ezen intézetek szerencsétlen lakóit is sokszor maga ápolta és vigasztalta. A még nem is 20 éves ifjú nő — lelkületénél fogva népének valóságos anyja. — Miként került később teljesen gyóntató atyjának, a zordon lelkű marburgi Konrádnak hatalma alá, aki mindazokat a kegyetlen önsanyargatásokat, melyeket ő maga gyakorolt, ettől a gyenge szervezetű ifjú nőtől is megkövetelte; miként tapasztalta meg a jóért rosszal fizető világ hálátlanságát, mikor keresztes hadjáratra indult, de útközben fertőző betegségbe esett férjének halála után a rokoni irigység elűzte őt Warburg várából; miként alakult további sorsa, mígnem, alig 24 éves korában, ajkán szelíd mosollyal fogadta, mini valami mennyei vőfélyt, a halált: mindez más lapra tartozik. A vallás, a szívjóság és a szenvedés hármas glóriájában tündöklő fejedelmi alakját az utókor költői képzelete gazdagon ékesítette fel a legenda virágaival. Ezekből csak egy-két példát. Mikor egyszer köténye alá rejtett tele kosárral ment a hegyen lefelé, hogy szegényeit boldogítsa, szemközt jövő férjének azon kérdésére, hogy mit rejteget a kötény alatt, zavarában azzal felelt, hogy rózsákat visz kosarában s amikor kötényét fellebbentették, ime, a kosár illatos rózsákkal volt tele. A szívből fakadó szeretet minden jótette csakugyan olyan, mint az illatos virág és a szeretetnek mindig igaza van. Más alkalommal, mint a legenda mondja, Erzsébet annyira ment jószívűségében, hogy egy bélpoklost távollevő férjének ágyába fektetett,

hogy jobban ápolhassa. Mikor férje haza érkezett, az egész udvar népét aggodalom fogta el azért, hogy a tartománygróf haragra talál gerjedni a jótékonyságnak ezen a különös módján. De amikor a gróf odalép az ágyhoz, ime, a Megváltót magát látja ott feküdni. Ennek a legendának az értelme még világosabb. A maga módja szerint Krisztus Urunknak azt a mondását akarja szemléltetni: Amit cselekedtetek eggyel ezen én kicsiny atyámfiái közül, én magammal cseleked- tétek. Alig 4 évvel halála után Erzsébetet szentté avatta IX. Gergely pápa. Ezt a kitüntetést mindenesetre jobban megérdemelte, mint a római egyháznak egyes más szentjei. Életének egyes jeleneteit úgy, amint a legendaköltészet kiszínezte, a Wartburg falfestményei ábrázolják. Mikor a látogatóknak egy csoportjával a Wartburgban körülvezettek, mélyen meghatva állottam abban a boltozatos várszobában, mely hajdan árpádházi Szent Erzsébet lakószobája volt s úgy éreztem, hogy mint magyar ember lélekben közelebb állok a néhai magyar királyleányhoz, mint azok a más, különféle nemzetek fiai, akik velem együtt jelen voltak.

(Folytatjuk.)

KORKÉPEK.

Karcolatok a hétről.

A Keresztény Gazdasági Párt kiubavatd estéjén Ernst Sándor pre- látus fájdalmasan konstatálta, hogy a magyar közéletben ismét féktelen erővel dúl a gyűlölet.

De hát kérdezzük tisztelettel, kik ennek a gyűlölködésnek az apostolai ? *

A Hitler pör tárgyaláson Münchenben Ludendorff tábornok a következő vádoló nyilatkozatot tette: »Erőtlen Németország megteremtése és a protestáns Poroszország szétzúzása annak az ultramontón (katholikus) politikának folyománya, amelynek képviselője Erzberger volt. A Vatikán is németellenes volt.*

#

Most Jugoszlávia fennhatósága alatt álló Murszka-Szobotában (Muraszombat) megjelenő Szabadság című lap f. évi 7-ik számában >A prek- murjei ember tigris* címen a vezércikkben Kleki r. kath. plébánosról a következőket olvassuk: »Nincsen rajta

85

semmi, ami imponálna nekünk, ami tiszteletet gerjesztene iránta, mert egész lénye az alattomosság, az önhittség, az öntömjénezés és ravaszság keverékéből áll. Csak egy vonása közös a puszták tigriseinek vonásával, a végtelen, a kímélet nélküli volta I Csak ó akar ur lenni Prek- murjéban, s csak őt szabad hallgatni Prekmurjéban! Kinek más a meggyőződése és hite, az nem becsületes ember, az bitang, annak pusztulnia kell!«

OLVASSUK A BIBLIÁT!

Böjti olvasmányok. 11.

Márc. 10. Róni. 2.17—39. A most következőkben a zsidókra kell térítenie Pálnak a szavát, de azért nemcsak a zsidók érthetik magukra a bentfoglaltakat, hanem mindazok, akik Istennel szemben külön előnyökre támaszkodnak, aminő a körül- metélkedás, vagy megkeresztelkedés s azt gondolják, hogy e címen biztosíthatják maguknak Isten kedvező ítéletét. Pedig nyilvánvaló, hogy csak újabb itéletérdemünk tűnik ki abból, ha Istennel szemben való kiváltságos helyzetünket az Istennek átadott élet mellőzésére használjuk fel.

Márc. II. Róni. 3.1—20. Egész sereg helytelen következtetés kisérti meg itt az olvasót, de a helytelen következtetésekben csak a megromlott emberi elme fog kéje- tegve megfenekleni, az istentől vezetett elme meglátja a helyes következményt, melynek levonása az eddigiek után rcája vár. Csodálatos megvilágosodás lesz ez : a törvényből. még annak beteljesítésén erőlködő cselekvéséből sem igazul meg senki; még az sem, akinek nagy kiváltságképen adatott : mert a törvény által Istentől a bűnnek csak ismerete, nem pedig elvétele van biztosítva.

Márc. 12. Róni. 3.21—31. Jól vigyázz arra, hogy Isten igazsága nem egy gyűjtemény Isten létére vonatkozó igazságokból, hanem az a kegyelmi művelet mellyel Isten a törvény által meg nem igazuiható ember számára m igigazulást tett lehetővé. Ez a lehetőség pedig csakis a Jézus Krisztusnak áldozatul hozott drága vérében van, melyet Isten megigazító erejűnek ismert el s melynek számukra való érvénye csakis az ebben való hit által érhető el. Tehát nem azért van hit által a megigazulásod, mert cselekedeteid mellékesek, hanem azért, mert cselekedeteidnek nincs, egyedül a Jézus vérének van kegyelmi-biztosító ereje.

Márc. 13. Rom. 4.1—s. Az eddigi eredményt ótestámenlomi példákkal óhajtván ellenőrizni, Pál csodálatos egybetalálásokra bukkan. Hiszen a hit elöbbrevaló, mint a körülmetélkedés s az Ábrahámra hulló kegyelmi áradatban semmi része sincs az ö cselekedeteinek! Viszont Dávid is boldognak azt az embert mondja, akinek Isten cselekedetek nélkül, mert valami sokkal mélyebb alapon nyújtja a bűnök bocsánatát.

Márc. 14. Róni. 4.9—24. Kétségtelen most már, hogy zsidók is csak hit által üdvözülhetnek, de, hogy semmi ki ne maradjon, megtárgyalja Pál azt a kérdést is, hátha csak a törvény alatt levő zsidók üdvözülhetnek hit által. A tények maguk tisz