Harangszó, 1924
1924-02-10 / 7. szám
XV. évfolyam. 1924. február 10. 1. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: i Dunántúli Lntöer-Szfivetséo. Az Országon l.uther-S/.övct- ttóg hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési dijak éa reklamációk a HARANGSZÓ szorkesztő- kiadóhivatalának Bzentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenít minden vasárnap. Légy hív mindhalálig és neked adom as életnek koronáját. Bierkeaitd-kUdóhlratal : mzentootthArd. Vasvármegye. i „HAKANHNZO“ elöflietánl ár.: negyedévre 5000 korona. Megszállt területre 9000 K. Luther-SzSvetég! tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldve eldflas- téal ára egész évre 1 dollár, ügyes szám ára 450 korona. A .Harangszó* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. Hű mindhalálig. A hithűség, az egyház- és hazaszeretetnek ez a kiapadhatatlan forrása a legszebb ékkövek egyike a keresztyén ember koronáján. Hithűségének legkézzelfoghatóbb tanujelét a házassági szövetség megkötése alkalmából adja az evangélikus keresztyén ember, amikor is nem szégyenelvén a Krisztus evangéliomát, tántoríthatatlanul ragaszkodik a Krisztus Jézushoz, ősei hitéhez, a szeretet vallásához, atyái templomához, az evangélikus keresztyén anyaszentegyházhoz, s semmiféle pénzért, földi jóért, múló szerelemért hitét könnyelműen meg nem tagadja, hűtlenül el nem hagyja. Mint a magyarhoni evangélikus keresztyén egyháznak hű, áldozatkész, imádkozó tagja egy pillanatra sem feledi' el, hogy apáink menynyit szenvedtek hitükért és hogy egyházunk által az evangéliom, mint az élet sava és. a világ világossága mekkora értéket, becset adott az életnek, hogy óvta meg azt a romlástól s a tiszta igazságnak és szeretetnek fényét és melegét, hogy vitte oda, ahol azt a maga eredeti tisztaságában befogadták. Őseinek vihartépte egyházát, mely mint az óceánból kiemelkedő gránitszikla áll ma is rendületlenül, melynek ormait fényárba vonja a ragyogó napsugár, mig oldalait tehetetlen didivel ostromolják a haragos hullámok: a maga egyszerűségében, dísztelen köntösében, nyomasztó szegénységben, mint dajkáló édesanyját szereti, tiszteli, megbecsüli. Csak, aki hű mindhalálig s a családi szentély megalapítása alkalmából bátran vallást tesz Isten és emberek előtt az evangéliomi anyaszent- egyház iránti szeretetéről, várhatja nyugodt lélekkel: hogy házassági szövetségében „a megelégedés napja le nem hanyatlik, a hűség kötele el nem szakad, a békesség oltára le nem dől s a remény virága el nem hervad.“ Vallás és állam. Irta: Dr. Ajkay István. Ha végigforgatjuk a történelem lapjait évezredekig visszamenőleg vallás és állam mint szóró.-, és elválaszthatatlan fogalmak jelentkeznek az emberi kultúra vándorutján. És mégis a közelmúlt évek vihara egy ezzel merőben ellentétes irányelvet sodort felszínre s igyekezett beledobni az emberiség köztudatába, zászlajára Írván a moltot: „A vallás magánügy!“ Vizsgáljuk ezt a kérdést közelebbről s tüzetesebben. Hogy mit jelent ez az álláspont a gyakorlatban azt tapasztaltuk a kommunizmus szomorú korszakában. Akasztófa alá állított, halálra zaklatott papok, ledöntött feszületek, rommá lőtt templomok jelezték ezen jelszavak égisze alatt kivivőit diadalok véres útját. így láttuk mi ezt a gyakorlatban noha a szociálista-kommunista álláspont képviselői mindig azt hirdették, hogy a vallás kérdésében elfoglalt irányelvük csak egy pasz- sziv magatartást jelent az állam részéről, amelynek értelmében az állam vallási ügyekben sem pro, sem kontra bele nem avatkozik. — De vájjon megállhatna-e így is ez a tétel ? A vallás végeredményben mindig etikai alaptörvények komplexumát öleli fel. Minden keresztyén vallás — talán különböző utakon és különböző eszközökkel — az általános jóra, az emberi erény és minden erkölcsi törvény megvalósítására törekszik. S nem ugyanezekkel a gondolatokkal kell-e betelve lennie a törvényhozónak is midőn a társadalom zavartalan harmóniáját biztosító jogot ád a nép kezébe? A keresztyénség alaptétele, a Mester tanításának esszenciója, a keresztyén ember minden cselekedetének vezérmotivuina: a felebarát szeretet. „Szeressétek egymást“ — mondja a Mester s e két szóval lerakja az emberi lét fundamentumát. A világ- egyetem fennmaradásának s az állam fennmaradásának fundamentumát. Mert mi a felebaráti szeretet? Az emberileg elképzelhető legtisztább altriuzmus megnyilvánulása, melynek hiánya felborítaná a társadalmi rendet s alapjaiban ingatná meg az államot. Lehet-e ezekután elképzelni azt, hogy az állam teljes közönnyel szemlélje a vallásos élet ápolását, avagy elhanyagolását polgárai körében ? A vallás tehát nemcsak magánügy, ügye az az államnak is, amely létalapjait ásná alá, ha a kölcsönös megértést, felebaráti szeretetet hirdető vallásos élet elhanyagolását összetett kézzel nézné illetve mindent el nem követne annak erősödésére. Arra kell tehát törekednünk, hogy az állam anyagi és erkölcsi támogatásával fokozott mértékben kivegye a részét a vallási élet ápolásában. Ez nemcsak kulturmisszió, de nemzetfenntartó kötelesség is. Hisz A keresztyén családok legkedveltebb lapja: a Harangszó,
