Harangszó, 1924
1924-12-21 / 52. szám
1924. december 25 HARANGSZÖ 401 lerne és fölvágta egy szép napon a labda oldalát, hogy megtudja, voltaképen mitől is zörög? És ime! Néhány hitvány kis kövecs hullott ki belőle, amilyen garmadával hever mind az utakon szerteszét. És a sutba került a hires hencegő. Sok önhitt koponyát ha meglékelnének, égi szikra helyett ilyen semmiség hullana ki belőle! Segíts magadon és Istenis megsegít. Kegyes olvasó, ha e mondást akár nyomtatásban látod, akár kimondva hallod, jusson eszedbe, hogy sokan és sokszor hangoztatják, de kevesen vannak, akik üdvösen alkalmazzák. Ha e mondást: „Segíts magadon és Isten is megsegít“ a hétköznapi dolgoknak elintézésére gondolod érvényesen vonatkoztatni, akkor nagyon tévedsz. Senki se ámítsa önmagát azzal, hogy a mindennapi élet iigyes-bajos dolgainak elintézésében számíthat Isten segítségére akkor is, ha közönséges értelemben akármiként akar önmagán segíteni. A szent Isten ekképen nem segít. Azért ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltat ik meg. Önmagadon, a te örökkévaló telkeden csakis úgy segíthetsz, ha teljes erővel igyekszel menekülni a bűntől és komoly igyekezettel törekszel megragadni Istennek a karácsonyi örömhírben is kijelentett és feléd nyújtott kegyelmét. Ezzel a jó szándékkal és komoly igyekezettel, és csakis ezzel segíthetsz magadon. így jutsz közelebb Istenhez. És akkor, és csakis akkor Isten is megsegít. Hamar Gyula. Klárika angyal lett. Irta: N, Szombath Ernő. Egyszerű kis történet. Olyan, amely naponkint játszódik le a szemünk előtt. S mégsem igen vesszük észre. De nem csoda! Hiszen az Isten utjai oly csodálatosak, oly kikutathatat- lanok. —-------* E ste volt. Erdei Béláné ott ült az asztal mellett s valami kézimunkán dolgozgatott. Ki* lánya, a három éve3 Klárika meg a bábuját altatgatta a kis bölcsőben. Az anya az órára nézett. Aztán halkan megszólalt. — Kis angyalom, feküdjél már le. Itt az ideje. A kis lány az anyjára tekintett. — Igen, anyukám. A Katica már elaludt. Nézd csak meg, már le is csukta a szemét. Az anya felkelt. Odament a kis lányához. — Az ám. Csakugyan alszik a Katica. Hát jöjj kis bogaram, te is feküdj le. A kis lány engedelmesen kapaszkodott az anyjába. — Vetkőztess le, jó anyikám. Az anya az ölébe vette a kis lányt s levetkőztette. Aztán odavitte a kis ágyába. Ö maga is odaült az ágy szélére. — És most imádkozzunk. Klárika összekulcsolta a kezét. Tekintete az ágya fölött függő Krisztusképre esett s édes melegséggel mondta el anyja után az imát. Aztán átölelte pici karjaival az anyját, megcsókolta s lefeküdt. Megfogta az anyja kezét s pár perc múlva már aiudt is. Az anya lassan kivonta kezét a gyermekéből, egy csókot lehelt a homlokára s visszaült az asztalhoz. Nehéz sóhaj szakadt fel a kebléből. Két keze az ölébe hullt. S némán. meredten nézett mega elé s a gondolataiba merült. Észre sem vette, hogy az óra elütötte a 9-et, a iO et, a 11- et. Ügy nyomta el az álom. Ráborult asztalra s úgy aludt el. Dörömbölésre riadt fel. Valaki az ajtót zörgette. Az óra kettőt ütött. Kiment, hogy ajtót nyisson — Ki az? Rekedt hang hallatszott — Én vagyok. Az asszony ajtót nyitott. Egy sötét alak támolygott be A férje volt. Elég jó hangulatban. A civódást már a konyhában kezdte. — Mit váratsz magadra oly sokáig? Egy órája már, hogy zörgetek ! Vagy azt akarod, hogy reggel jöjjek haza, amikor már nyitva lesz az ajtó? Az asszony szelíden betuszkolta férjét a szobába. — Kissé ela!udtam_Béla. Bocsáss meg. A szelíd hang bántotta a férfit. Pattogni kezdett. — Lárifári 1 Semmi bocsáss meg 1 Nyiss ajtót azonnal, ha jövök! Értetted ? — Értettem Béla. Úgy lesz ezután. De beszélj halkabban, mert Klárika felébred. A férfi odanézett a kis ágyra s gúnyosan felelte: — No persze, a drága alszik, hát én hallgassak! Ne szóljak egy szót se 1 Persze, mert felébred az aranyos í De én órahosszat állhatok az ajtó előtt I Az asszony rátette a kezét a férfi karjára. — Ne haragudj Béla, de nincs igazad. Hiszen amint zörgettél, azonnal beeresztettelek. Az ember felfortyant. Letaszította az asszony kezét a karjáról s egy lépést tett hátra. — Mit? Hogy nekem nincs igazam? Nekem? Tudd meg, hogy nekem akkor is igazam van, amikor... Az asszony szelíden a szavába vágott: — Jó. jó Béla, legyen igazad. Da most feküdj le békeségesen. A férfi csak annál haragosabb lett. — Most már csak azért sem fekszem le. Azért sem 1 A kis lány felébredt és sirva fakadt. A borgőzös férfi feléje indult. — Nem hallgatsz azonnal!? Az asszony egy ugrással a kis ágy előtt termett és szikrázó szemekkel nézett végig az emberen. — Hozzá ne nyúlj, te, — te — A férfit elöntötte az epe. — Még te állsz az utamba? Te? Ki vagy te? Az asszony fenséges arccal mutatott a gyermekre. — E gyermeknek az anyj I Az anya! A férfi gúnyosan nézett a felesége Off* A no — Úgy? És ki volnék én? — Te volnál az apa. — Csak volnék? Az asszonyt elöntötte a szent anyai érzés. Az arca átszellemült, de a szeme szikrázott. — Igen, csak volnál. Mert valójában nem vagy az. Mert te napról- napra kimaradsz, éjjelezel, dorbézolsz, a hajnal hoz haza. Sokszor kábult fejjel. S ilyenkor minket is gyötörsz, ahelyett, hogy szeretnél bennünket és teljesítenéd apai kötelességeidet. Az igazi apa nem, olyan, mint amilyen te vagy. Az nem tesz úgy, mint te. Az nem hanyagolja el a családját, hanem gondoskodik róluk meleg érzéssel, meleg szeretettel. Mondd csak, nem félsz te az Istentől, hogy megver? A férfi hangosan felkacagott. — Az Istentől? Nem is tudtam, hogy az is van! Hát bizony én nem félek senkitől 1 Sem tőled, sem az Istentől 1 Engem az nem tud megverni, mert nem félek tőle. S hogy megmutassam, hogy ki az ur a háznál, hát csak azért is elmegyek újra. A magam ura vagyok s azt teszek, a- mit akarok I
