Harangszó, 1924
1924-12-21 / 52. szám
1*24 december 25 HARANQSZÖ. 399 Széchenyi az akkor még 9 millió jó és hű magyarnak mindenek előtt halhatatlan lelket adni. Hát vájjon a romlott lélek nem halhatatlan e? Nem. Miért? Azon alacsony indulatoknál fogva, melyek ólomsúllyal nehezedve reá, őket ily módon a földhöz kötik és anyagiassá sekélyesftik, A halhatatlan lelek ellenben az esz- ményiség felé törekszik; hangsúlyozom nem megvalósíthatatlan célok felé, hanem a positiv ideálizmus lelkeket átalakító gondolatával és lelkeket átha3onítő akaratával. Belső átalakító hatása csak ennek a léleknek van. A népléleknek ez a képessége egyúttal az állan legbiztosabb oltalma is. Ezt nem látták be nálunk a háború előtt, ezt nem méltatják kellő figyelemre most sem. Pedig ha ez a nemzet élni és megmaradni akar. különösen számának csekély voltánál fogva, a nemzeti lélekre van szüksége, mely különösen fegyelemre és összetartásra tanítja meg. A római jog alapgondolatát Livius a következőképpen fejezi ki: »Se in armis jus ferra fortium virorum esse.« Az erős férfi kardjában viseli jogát. Mikor nevezzük azonban >eiós<-nek a férfit? Ha benne nem a mostani anyagias lélek él, hanem a valóban nagyratörő »halhatatlan« lélek. Szekfü egyik könyvében olvasom, hogy mikor Scipió Karthágó elpusztítását szemlélte, megeredtek könnyei, mert Karthágó megrendítő végzetében hazája nagyságának múlandósága tűnt fel lelki szemei előtt. Ekkor Róma győzelmének indokairól elmélkedve, fcülöaösen kiemeli Róma szilárd szervezetét és alkatelemeinek tömörségét vetélytársa felett. Ezt pedig csak nemzeti szellem, fegyelmezettség és összetartás mellett lehet elképzelni. Vájjon nem a »halhatatlan« lélek hozta-e azt létre? Zrínyi Miklós szerint »egy nemzetnél sem vagyunk alávalóbbak«. Hi szén a magyar nemzet csodálatos megmaradásának a titka tehetségében és jellemében rejlik, melyet éppen a »halhatatlan« lélek fejlesztett ki, a- melyet azonban sajnos a \szükség mindég csak átmenetileg ébresztett fel benne. Mintha ez az »átmeneti« munkálkodás a belső átalakulás most nehezebben folyna és mintha kissé elkéstünk volna vele! Valóban úgy van. Sokkal inkább, mint valaha, törnek a mi ádáz ellenségeink romlásunkra, mi pedig sokkal inkább, mint valaha, romlott, gyenge lelküek vagyunk. Erős férfiakra van tehát szükségünk, kik nagy hitükkel halhatatlan lelket lehelnek ebbe a csüggedni szerető népbe és átformálják azt a nagy jövővel biró nemzethez méltóan. Erős azonban C3ak akkor leszel, ha a hit alapján nemcsak elmélkedel, de tántorithatatlanul is jársz annak utján. Ezépp fogsz bensőleg átalakulni és leszel harcra képes és győzelemre méltói Ezt a célt szem elől tévesztened soha sem szabad! j Karácsonyfa. Készen a szent fa, Gyűl az ajándék: Reája sorban Ez, az is szán még. Minden kis ágat Teli aggatnak, — Hej, aki gazdag, Künnyü is annak! Mit, hol vegyem, nem Töpreng sokáig: Kedve, szeszélye Csak pénzzé válik. Szereteténél Több neki pénze; Pénz a szeretet Az ő szemébe’! Óh, a szeretet, — Jaj volna nékünk — Ha addig érne, Meddig a pénzünk! Soknál megvan a Jó szív, jó szándék, Ámde hiányzik A pénz, — ajándék! Hány kicsi házban Nincs karácsonyfa, Mely drágaságtól Földre hajolna; Nincs gyertyafény sem, Mely a szobából Ki a sötétbe Vígan világol!. . . S mennyi módos ház, Mennyi palota, Hol fénylik, ragyog Ma minden szoba; Hol pénz, gazdagság — Hideg hiúság — Étel, ital, kedv, — • Hogy szinte unják. r S a szegény néppel Úgy elhitetik, Hogy karácsony csak Nekik van, nekik . .. — Óh, te szegény nép, Hidd el, óh hidd el: Boldogabb vagy te A tieiddel. Ha nem is úszik Fényben a házad, De van szívedben Tiszta alázat; S van szereteted, Van igaz hited, — Nincs szebb karácsony, Nincs, mint a tied! PETROVICS PÁL. Krisztusvárás — Krisztusfogadás. Irta: Pálmai Lajos. Boldogító Ígéreteknek, sejtelmes várakozásnak és immár valóra vált reménykedéseknek idejét éljük. Várjuk azt, aki öröktől fogva volt, az idők teljességében emberré lett, lakozott közöttünk és lett nekünk ut, igazság és élet. Várjuk az Urat, hogy lábaihoz ülve, nála valami vigasztalást találjunk. Nagy szükségünk volt erre mindig, szükségünk van most is. Nemcsak a természetben van tél, her- vadás, hidegség, van a mi szívünkben is; nemcsak az óvilág epekedett a megváltás után, mi is egyre várjuk a jobb idők hajnalhasadását. S mindaddig, míg reményeink, törekvéseink csak a múló világ nagyságaiba, erősségeibe kapcsolódnak bele, nem találjuk meg az óhajtóit nyugalmat s csak fövényre építgetjük egymásután összeomló remény várainkat. De ha Isten igéje lesz a mi lábainknak szövétneke s ösvényünknek világossága, akkor nem járunk többé a vigasztalanságban s ha az Úr Jézust fogadjuk be a szívünkbe, abból minden gond, bánat, bűn és nyugtalanság eltűnik örökre. És az Úr akar hozzánk jönni, az Urnák van hozzánk most is üzenete, mint volt egykor a laodiczabeli gyülekezethez: „íme, ajtód előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorátok és ő velem. * Kedves, drága üzenet ez! A mi ajtónk előtt áll az Úr és zörget, be akar jönni hozzánk Ide, ebbe a bűnei gyászos következményeiben vergődő társadalomba, ide az Ő szolgálatában sokszor megfáradó egyházakba, ide a szétbomló családokba
