Harangszó, 1924

1924-12-21 / 52. szám

XV. évfoiyam 1924. december 25. 52. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulejdonos: a Danáatúll Lniliar-Szövetsfio. /ti OrtzágO! l uthor-S/örot- tég hivataléi lapja. Kíilratok, elófizotésl dijak és reklámadók a HARANGSZÓ szorkesztí- kladóhlratalának Bientgotthárdra (Vasnn.) kOldendók. Rlóíijfltést elfogad minden evana. lelkén Í8 tanító. M:gjslsolt miauén vasárnap. Bwraaaitd-kladólilTatal: szentootthArd. Vaavármegva. A „HAHASSSZ0“ elóflietéai íra: a harmadik negyedévre 16.000 korona. Csoportos küld. 15.000 K. Iiather-SaSretégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész érre 3 dollár ; az utódállamokba a in. negyedre 20.000 K. Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érette. A .Harangszó* terjeszté­sére befolyt adományokból •zórrányban lakó híreink­nek Ingyenpéldányokat küldünk. Karácsony» Irta: Kaas Albert báró, nemzetgyűlési képviselő, az Orsz. Luther-Szövetség elnöke. Egy csillag tűnt fel napkeleten, a csillagos ég ezernyi fénylő pontja között, egy különös, egy tündöklő csillag. Fénycsóvás utján szállt Bethlehem felé. Az angyalok szava hallatszott a felserkent pásztorok fülébe — Dicsőség — Békesség. Az első karácsony éjszakája, kará­csony rejtelmes ünnepe. Megszületett a Megváltó. Al­lstem kegyelem elhagyta az eget, lejött a földre az embert magához emelni, magához ölelni. Es az embe­rek aludtak. A boldogok vigadtak, a bánatosak sírtak, a szegények küzködtek, a gazdagok lakmároztak míg a Megváltó Jézus felelt csak az angyal őrködött, csak a pászto­rok siettek elébe, csak három nap­keleti bölcs kutatta a csillag sejtel­mes útját és Heródes küldötte utána a hatalom pribékjeit, hogy megöljék őt. A többiek, az emberek és népek közönyösen róla tudomást sem vet­tek, mert tőle hasznot a maguk számára nem láttak. Karácsony van ma is. Boldognak nevezett karácsony. Évforduló, nap­tári ünnep, a gyermekek öröme. De az emberiség ma is ép olyan közönyös, mint amilyen volt; a közéletet a nyomor vadítja és az élvezet elpuhílja, az újságokban gyilkosságokról és csalásokról olva­sunk, a politikát a személyes vagy osztályönzés vezeti, az emberek egymásnak dicsőséget hizelegve ajánlanak fel, az Istennek meg nem adják, békesség pedig nincs, mert alig van jóakaratu ember. Karácsony van, de keresem Bethlehemet és a jászolban fekvő Jézust. Várom a három napkeleti bölcset, akik az Igazságot feltalálni útra keltek, és szeretném táborba szállítani ennek a meggyaldzott or­szágnak minden evangélikusát, hogy keljenek fel, mind együttesen, és ke­ressük meg Jézust, hogy tegyünk neki tisztességet és védjük meg, mert Heró­des elkiíldötte az ő szolgáit, a pogány­ság fegyvereivel, a közöny ködének védő leple alatt, hogy öljék meg öt. A Megváltó megszületett és aján­dékot oszt mindenkinek. Vájjon sereglenek-e bölcsője köré az ösz- szes világtájakról népvándorló tö­megek, vagy csak keletről indult-e el újra a három bölcs király. Ma nem kell már vigyázni a rezgő fényű csillagot, világít helyette az Evangélium felkelt napja, aki Beth- lehembe akar jutni, nem tévedhet el. És mégis hányán elvesztik az ajándékot; akik az üldözött gyer­meket menekülni hagyják messze Egyptomba, vagy akiknek csak gyermekjáték, mit összetörni a gyermeknek mulatságot szerez. Pedig kiosztatik mindenkinek. Gondtalan, vagy bánatos karácsony éjszakáján, fényes fenyölacska kö­rül, vagy betegágyról virrasztva, bölcső mellett, vagy egyetlen halot­tat siratva ott van Jézus ajándéka, a hegyi beszéd boldogsága; az egyetlen, az igazi boldogság, a ka­rácsony magasztos sejtelmes igaz­sága, amely öröm, de elkötelezés is, mert az angyalok kara ma is zeng, de szól a Jelenések Lelke is: Imé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szava­mat, és megnyitja az ajtót, beme­gyek ahhoz és vele vacsorázom és ő én velem. Akinek van füle, hallja mit mond a Lélek a Gyüle­kezeteknek. Evangélikus és protestáns keresz­tyén gondolatok a szeretet ünnepén. Irta: Dr. Szlávik Mátyás. Szegény megcsonkult magyar hazánkban evangélikus keresztyénnek lenni vallási és nemzeti szempont­ból egyaránt nagy és nehéz dolog. Pedig nincs tisztább, fejlettebb, tökéletesebb, szebb és fölségesebb keresztyén vallási forma, mint az evangélikus keresztyénség, mely minden nyelvet, nemzetet és nép­egyéniséget megbecsül. Az egyház- történet bizonysága szerint a jel­lemek és keresztyén személyiségek olyan típusát hozta létre, amely a legnemesebb volt azon népek között, amelyeknél elterjedt. Útja a folyto­nos tökéletesedés, eszköze a bűn­bánó megtérés és újjászületés. Azért mondja a nagy dicső evang. püspök Martenson, a kér. ember életét foly­tonos és fokozatos bűnbánó meg­térésnek és újjászületésnek. Célja egyénileg az istenfiuság és társas közösségileg az istenországa. * * * Élő és áldozatos jézusi szeretet- keresztyénségre van ma szükségünk, amely nem gyűlöl, de megbocsát; nem rombol, de épít; nem elvá­laszt, de egyesít; nem részletez, de összegez — egyetlen céllal: az egy igaz Isten dicsőségére, az ő országa terjesztésére és a közös, történeti magyar haza üdvére és boldogsá­gára. Azért mondja találóan Sza- bolcska: csak egy vallás van a világon, s az a krisztusi szeretet. Ily értelemben világegyháznak is mondható. * * * Nekünk az evangélikus keresz­tyéneknek a krisztusi kereszt nem a keresztyénség ékessége, hanem Ne feledkezzünk meg Karácsony ünnepén az ev. sajtóról.

Next

/
Thumbnails
Contents