Harangszó, 1924

1924-11-23 / 48. szám

H24. november 23 tánshoz és jó magyaremberhez méltóan teljesíteni kötelességeit ezernyi bajjal küzdő ős protestáns anyaszentegyházunk érdekében. Ennek erősítése s a haza feltámasz­tása nemcsak jelszó a mi fehér zászlónkon, — mit a szeretet bon­tott ki, — hanem olyan kötelesség és munka, melynek elvégzésében mi elfáradni, megcsüggedni, meg- tántorodni s az akadályoktól visz- szariadni nem fogunk. Ama nemes harcot megharcoljuk, pályafutásun­kat elvégezzük, hogy elnyerhessük halálunkban az életnek koronáját. „Úgy éljünk, hogy életünket visz- szaélni nem bánnánk, úgy éljünk, hogy életünket végezni ne fájlal­nánk.“ (Berzsenyi.) Úgy éljünk, — hogy ha még- egyszer elkezdhetnénk ismét a múl­tat követnénk! Szegény hazánkat a magyar erő, a magyar összetartás, a magyar kar és a magyar kard föltámasz- tandja a halálból az életnek elsza­kított véreinket a szolgaságból a szabadságnak. Ősi protestáns anya­szentegyházunk viharverte hajóját révbe viendi a protestáns öntudat­tal párosult ősi protestáns áldozat- készség, hogy a hit fundámentomán, az evangéliom sziklájára épített egyház álljon rendületlenül az idők végeigben s afölött a poklok kapui se vehessenek diadalmat! Adakozzunk a HaraiBá fentartására! tány urat mint jóltevőjüket ismerik és bol­dogok, ha óhajtását teljesíteni képesek. — A pusztulástól megmentésük érde­kében, Károly, megtegyünk mindent, ami tőlünk függ. Most az építéshez szerződtesd napidíjjal Karvalyt, Agyarast és melléjük még hat más társukat. A napi béren kívül élelmet is kapnak. Öreg gazdaasszonyunk talán győz még az ő számukra is ebédet, vacsorát főzni. Az ekék megérkeztével a kijelölt téren a szántás megkezdődött. A sebesült főnököt a kapitány napon­ként meglátogatta a sátrában. Sebeit gon­dosan kötözgette, elbeszélgetett vele, nejé­vel s gyermekeikkel. Két leányuk volt. mindkettő felnőtt hajadon. Az egyik deli alkatával, nyílt, bátor tekintetével igazi in­dián szépség. A másik egy sugárfermetü szőke leány, vállaira omló dús fürtjeivel, szép kék szemeivel, nemes arcvonásaival, szelíd mosolyával vonta magára a figyel­met. Az első neve Hajnalcsillag, a másiké Napsugár volt. Aki őket együtt látta, ön­kéntelen azon gondolatra jött, hogy e két viruló hajadon nem ugyanazon anyának szülöttei, nem egy fajhoz tartoznak. Ez volt a meggyőződése a legelső találkozás óta a kapitánynak is. A családfőhöz ez iránt kérdést intézni később szándékozott. (Folyt, köv.) A magyar evangéliumi Sión intéz­ményeivel együtt élni fog, mert élni akar. A Luther-Társaság közgyűlése és iro­dalmi estélye Pápán. Pékár Gyula elnöki székfoglalója, Gyurátz Ferenc ny. püspök ünneplése. Az őrállás, az éles vigyázat, az ébresztés és erősítés a mi célunk, a magyar Luther-Társaság célja. Az alvókat fölébreszteni, a közönyösöket megtörni, a hitetleneket meggyőzni, a tudatlanokat felvilágosítani és a lelkek már-már pislogd mécseseit lángralobbantani s így a történelmi négyévszázados Sión élő szervévé, mindig nyugtalanító lelkiismeretévé, lüktető vezérévé lenni; ez a Luther- Társaság hivatása és rendeltetése. Ez a cél örökkévaló és megérdemli a múlandó ember lelkesedését, állan­dó és hűséges áldozatait. A betű hatalmával elhatni oda. ahova az igehirdetö munkája el nem ér, a lel­keket egymáshoz vezérelni, élő töret­len egységgé formálni, ez a célunkhoz vezető munka egyik módja. Ez a mód valóban Lutheri és tipikus protestáns. Wittenberg Rómát sebző harcosa a betű fegyverével indította meg az ismert történelmi folyamatot s az óriás erejével vívta meg a maga fenséges harcát. Ez a harc diadalt aratott. A bevált fegyver kezeinkből kicsavarva, Róma kezeiben félelmetes hatalom, mely győzelemről győze­lemre halad. Néma rezignációval összefont, ölhetett kezekkel nézzük hát továbbra is Luther fegyverének Róma kezeiben való szolgálatát? Nem, és ezerszer nem 1... A magyar evangé- liomi Sión intézményeivel együtt élni fog, mert élni akar... Farkas Győző, a debreceniek kiváló lelkipásztora, a magyar Luther-Társaság ünnepi szó­noka. ezzel a vallomástétellel köszön tötte a pápai templomban az ünneplő gyülekezetét, mely vallomástétele min­den bizonnyal meleg visszhangra talált és talái minden egyházát, ha­záját szerető evangélikus, magyar ember lelkében; mely alkalommal az ünnepi istentisztelet végeztével, ame­lyen az oltári szolgálatot Takáts Elek, a veszprémi egyházmegye esperese végezte, Chugyik Pál aszódi lelkész pedig két gyönyörű solo énekkel emelte az áhítatot, Kapi Béla püspök és Pékár Gyula ny. miniszter ejnők- lésével az országos Luther-Társaság tartotta évi rendes közgyűlését. SARANQSZO 363 A Luther-Társaság dj elnöke elnöki megnyitójában rámutatott rö­viden arra a teremtő, dolgozó, alkotó útra, amelyen a Luther-Társaságnak is haladni kell, amely ut a hit funda­mentumán épült föl, a protestáns tehetségeknek fölvonulásával. Nem véletlen dolog, hogy közel 100 esz­tendővel ezelőtt Kossuth, Görgey, Petőfi stb. mind evangélikusok voltak, ahogy ma is elkezdve Gyóni Gézától, Papp Váry Elemérnén, Reményiken keresztül Végváriig is mind evangéli­kusok. Hogy a külföld szeme kinyílott közelebbről, azt is egy Petőfinek köszön­hetjük legelsőbben. A legfontosabb azért, mondotta Pékár Gyula az elnöki megnyitó során, hogy a magyar pro­testantizmus, közelebbről a magyar Luther-Társaság belekapcsolódjék a külföldi hasonló intézményekbe s a velük való érintkezést állandóan fenn­tartsa. És ő a magyar Luther-Társa­ságnak a külföldi hasonló intézmé­nyekbe való belekapcsolódását, legfőbb programpontjának fogja tartani. Kapi Béla püspök, elnök indítvá­nyára a magvas elnöki megnyitót egész terjedelmében jegyzőkönyvbe •felvenni határozták. Majd dr. Mester- házy Ernő egyhker. felügyelő, a du­nántúli Egyházkerület nevében, Kiss József ref. esperes, a reform, egyház képviseletében, Tentzlinger József polgármester, Pápa város nevében, Takáts Elek esperes a veszprémi egyhmegye, Mesterházy László a pá­pai gyülekezet nevében, Hajnóczky Béla az Ipartestület képviseletében, mondtak szebbnél szebb üdvözlő be­szédeket. A pápai Ev. Diákszövetség üdvözletét pedig az ifjúsági elnök tolmácsolta. Az üdvözlésekre az el­nökség felváltva válaszolt és mondott köszönetét. Ezután az ábitatos templomi csönd­ben a templom jobboldalán ülő nagy­nevű elődje, az agg főpásztor, Gyurátz Ferenc nyug. püspök felé fordult Kapi Béla püspök elnök s a következő szívhezszóló beszéddel hajtotta meg nagynevű elődjének elismerésre méltó apostoli buzgósága, irodalmi s lelki nagysága előtt a magyar Luther- Társaság tiszteletreméltó lobogóját: Mélyen tisztelt Közgyűlés 1 Luther- Társaságunknak igazi örömünnepet jelent ez a nap, midőn megjelenhet Pápa város és a pápai evang. gyü­lekezet falai között Midőn ennek a városnak utcáit járjuk, midőn az egy­házi épületeken nyugtatjuk tekintetün­ket, mindenfelől egy szellem sugár­zását érezzük és egy alkató életener- gia munkáját szemléljük. Áthatja lel­

Next

/
Thumbnails
Contents