Harangszó, 1924

1924-10-26 / 44. szám

332 FJARANQSZÖ A Gyámintézet ünnepélyes közgyűlésén, mely Zier- mann Lajos egyházi elnök imádságá­val és Károlyi Endre helyettes világi elnök meleg megnyitó szavaival vette kezdetét, beiktatta báró Félitsch Ar­túrt a gyámintézet uj világi elnökét. Az u] elnököt beiktatása alkalmából Károlyi Endre, báró Radvánszky Al­bert felügyelő, Geduly Henrik püspök és Ziermann Lajos egyházi elnök üd­vözölték, Ziermann beszédében többek között a következőket mondotta: Az egykor oly tekintélyes magyarhoni ev. egyház, amelynek tagja volt hazánknak majdnem minden számottevő mágnás családja, mely templomokkal, isko­lákkal, sajtóval rendelkezett és élő­szóval és írással nagy népnek hir­dethette az Isten Igéjét, ma romok­ban hever. Az ellenreformáció itt nemcsak hosszú ideig, hanem alapo­san is dolgozott s amit ez megha­gyott, azt a világháborút követő ösz- szeomlás kevés kivétellel maga alá temette. Mi nemcsak szép országunk­nak, hanem gyülekezeteinknek, híve­inknek is kétharmad részét elveszí­tettük, s az evangélikusok lélekszáma Csonka Magyarországon ma kisebb, mint a zsidók lélekszáma s erről a kis lélekszámú egyházról elmondhat­juk mi is: »Látjátok mily nagy nya­valyában vagyunk, mert Jeruzsálem elpusztult s annak kapui tűzzel meg égettettek.« — veszünk, pusztulunk — nap-nap után. De hála Isten van nekünk is egy Nehemiásunk, aki megbízatást és hatalmat nyert arra vonatkozólag, hogy a pusztulásnak ment. Ott mindenek előtt egy támadás al­kalmával a község védelmére jókor érke­zett fegyveres csapat kezébe került két in­dián foglyot rendelt magához azon célból, hogy tőlük az indián nyelvet megtanulhassa s a közel jövőben tanyájukon felkeresendő rokonaikkal tolmács nélkül is beszélget­hessen. A tanulást azonnal megkezdte, ki­tartó szorgalma biztosan egyengette céljá­hoz az utat, gyorsan haladt előre. Fogoly tanítóival nagyon jól bánt. Ezek csak jó­akaratot, szívességet találtak nála, valamint hü szolgájánál, Monk Károlynál is, kinek felügyelete alatt állottak. Az ételen, italon kívül elegendő dohányt is kaptak, ami szer­felett megörvendeztette őket. Rövid idő alatt egészen beletalálták magukat helyzetükbe, mint mondák, boldogok, hogy előbbi urak­tól — a börtönőrtől — aki szidta, sokszor ütlegelte őket, a kapitány úrhoz kerültek. Ez, mikor már beszédüket megértette, ő- czinle előadásukból közelebbről megismerte az indiánok szokásait, családi életüket, magaviseietüket a fehér emberekkel békés érintkezésnél. A tél folyamán annyira jutott a kapitány a nyelvtanulással, hogy nem csak jól meg­értette az indián nyelvet a maru kiejtéssel, hanem a saját gondolatát, szándékát is érthetően közölni tudta e nyelven. A tavasz útját állja, hogy fölépítse a romba dőlt várost... Ez a Nehemiás a Magyarhoni Ev. Egyetemes Egyházi Gyámintézet s annak világi vezérévé hivatott el ma Méltóságod. Báró Félitsch az új elnök meg- indultan mondott köszönetét a szívből jövő üdvözlő szavakért s férfias Ígé­retet tett, hogy a gyámintézet részéről előlegezett bizalmat mindenképen, különösen pedig ezekben a bomlott időkben kié demelni igyekszik. Nem volnék férfi, úgymond, ha nem vállal­koznék nehéz munkára. A gyűlés folyamán az elnöki jelen­tés során megállapítást nyert, hogy a gyámintézet 55 és félmillió koronát és 101 dollárt gyűjtött a németországi inségakció javára. Gyámiotézeti cé­lokra a folyó közigazgatási évben gyűjtött Dunántúl 34 milliót. A tiszai egyházkerület 8V2, a dunáninneni 31/2 millió koronát. Az egyházi elnök Ziermann Lajos résztvelt a Gusztáv Adolf Egyletnek ezidei braunschweigi nagygyűlésén és a Szent Marton templomában a szószékről üdvözölte a magyar gyámintézet nevében a Gusztáv Adolf Egylet-et. Az egyetemes gyámintézet mostam nagy szeretetadományát kbl. 10 mil­lió koronát iskolarenoválás céljaira Tordas kapta. A BogDár alapítvány kamatainak egyrészét, ötmillió koronát a templom-, papiak és tanácstermet építő Szekszárd. Ez egyetemes közgyűlés. A közgyűlés október 16-án d. e. 9 órakor a Deák-téri templomban megnyíltává! egy napon így szólítja meg az előtte álló foglyokat. — Örömhírt mondok. Szabadok vagy­tok, hazamehettek. Otthon átadjátok azon üzenetemet a főnöknek, hogy meglálogatom mint testvér és kérem fogadjon barátságo­san. Most holdtölte van, megérkezem azon napon, amelyen újra meglelik a hold. A fő­nöktől üzenetet várak, amelyiktek meghozza, jutalmat nyer s velem tér visszaa tanyá­tokra. Mindkettőjük ajkáról egyszerre hangzott a válasz: — Én jövök vissza. — Jól van — fogadja ajánlatukat a ka­pitány — jöjjetek mindaketten, nem bán­játok meg. — Te hozzád uram bátran jövünk. Te jó ember vagy, szereted az indiánokat. De mit tegyünk, ha az utón a fehérek meg­támadnak ? — Ne féljetek. Ha bárki megállítana benneteket, mutassátok fel neki ezen írást. Amint ezt átnézi, szónélkül tovább bocsát, mert tudja, hogy Karvaly és Agyaras maru törzsbeli indiánok békés, igaz jaralban van­nak. Bántalmazásuk, letartóztatásuk szigorú büntetés mellett tiltatik. Itt van a levélben a hatóság neve és pecsétje is. 1924. október 26 tartott gyámintézeti istentisztelettel vette kezdetét. Az istentiszteleten Dómján Elek imádkozott, majd Fodh- radszky János tordasi lelkész beszé­det mondott. Az istentisztelet végez­tével a jelenvoltak átvonultak a Deák­téri díszterembe, ahol is a közgyűlést Kapi Béla püspök társelnöklete mel­lett báró Radvánszky Albert egyete­mes felügyelő pont 10 órakor nyitotta meg. Feszült érdeklődés mellett hall­gatták a közgyűlés tagjai a világi vezérnek, báró Radvánszky Albertnek ajkairól elhangzó szózatát, intelmeit, buzdításait, ki beszédének elején a háború hatásával, ennek legsúlyosabb következményével, a szociális nyomor­ral foglalkozott, mely végeredmény­ben oka az egyház nyomorúságának s a fölekezetkőzi béke elmérgezésé- nek is. Utalt a lelkészi kar, különö­sen a nyugdíjas lelkészek, az özve­gyek és árvák nyomorára, a hitok­tatói intézmény szomorú helyzetére. Vigyázni kell — úgymond — hogy a nyugatról hozzánk érkező korszel­lem túlzásai ne kezdjék ki az egyház épületét. Helyteleníti a túlzott szaba­dosságot ; a szabadság fejlődést, a szabadosság bomlást eredményez. Végzetes lenne a felekezetek közötti széthúzás kiélesítése, ezért meg kell teremteni a keresztyén lelki egység frontját. Rámutatott a nemzeti szem­pontból is a szórványban élő hívek gondozásának a fontosságára. Ezután rátért a lelkészi szeminárium ügyére Érintette a zsinat kérdését is. Nagy elismeréssel adózott a püs pöki karnak fáradhatatlan buzgósá A biztosító menetlevelet megköszönték s családjuk számára is élelmi szerrel, ap­róbb ajándékokkal megrakodva boldogan indultak el tanyájuk felé. Otthon átadták az üzenetet a főnöknek, Sasszemnek. Egy­szersmind lelkesülten beszéltek az őket küldő fehér emberről. — A mi életünket — szól az egyik — ő adta vissza. Mi már azt hittük, hogy a fogságban pusztulunk el. Ha a maruk uj támadásáról jött hír, akkor mindig rosszabb sorsunk lett, őreink ütöttek, vertek. Kardos kimentett a börtönből, magához vett és úgy bánt velünk, mint testvérekkel. — De hátha rossz szándékot rejteget magában — kételkedik a főnök — és csak azért jön, hogy kikémlelje tanyánkat, erőn­ket, azután alattomosan bekerítve csapat- jával végveszélybe döntsön bennünket ? — Attól ne félj, főnök — siet öt meg­nyugtatni a másik. — Mi már jól ismerjük Kardost. Ez a fehér ember nem a holdhoz hasonló, amely sokszor változik, hanem a naphoz, amely mindig fénylik és melegít. Fogadd öt bátran, annál is inkább, mert bizonyos, hogy nem jön üres kézzel. — Így hát mondjátok meg neki, hogy a mondott napon idejöhet, elfogadjuk. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents