Harangszó, 1924

1924-10-26 / 44. szám

gáért, különösen kiemelte ö is Köpi Béla dunántúli püspök belinissziói programmját, Raffay Sándor bánya­kerületi püspök finnországi útját, Qeduly Henrik püspöknek pozsonyi útját stb. Beszéde végén kegyeletes érzések­kel adózott György, budai könyvárus emlékének, akit 400 évvel ezelőtt Luther irataival megégettek. Leg- méltóbbképen úgy szenteljük meg — úgymond — a vértanú emlékét, ha mai közgyűlésen azzal a szent elha tározással veszünk részt, hogy hitün­kért mindent, ha kell, még életünket is. Kapi Béla dunántúli püspöknek — lapunk vezetőhelyén közölt — elhang­zott nagy beszéde után, Paulik János és Duszik Lajos félreértett kijelenté­seiket tették szóvá. Majd Kuthy Dezső egyetemes főtitkár terjesztette elő az egyetemes felügyelő évi jelentését. A közgyűlés tárgysorozatának letár- gyalása után Kapi Bála püspök imád­ságával a közgyűlés késő estéli órák­ban ért véget. Másnap, október I 7-én az egyetemes törvényszék tartotta ülését. _lfl4. október 26 ________ K ORKÉPEK. Karcolatok a hitről A soproni ügyészségi elnök enge­délyt adott Froreiclinénak férjével való beszélgetésre és az elbucsuzásra. Izgalmas pillanat volt, mikor ki­nyílt a fogházigazgató szobájának ajtaja, ahol Froreich várta feleségét és megjelent a küszöbön a vézna, sápadt, összetört, gyászruhás, kisírt szemű, kétségbeesetten támolygó asz- szony, s maga elé meredve tett két lépést az asztal felé, ahol férje ült. Froreich Ernő felugrott, felesége elé sietett, megragadta kezét és az eddig cinikus, hideg, nyugodt, fölé­nyes ember, akinek mutatkozni pró­bált, egyszerre összeroppant, kiült homlokára a hideg verejték és meg­látszott arcán borzalmas bűnének tu­data. Lehajolt felesége kezéhez, megcsó­kolta, azután ajkához vonta felesége homlokát és nagyon szelíden homlo­kon csókolta az asszonyt. Ebben a pillanatban nem bírta többé vissza­tartani magát és kitört belőle a zokogás. Csaknem térdreesett, kezét az arcába kapta, könnyei patakokban folytak végig az arcán, nem bírt meg­állni a lábán és az ügyészség elnö­kének kellett egy székhez támogatnia. Leült és pillanatokig emelte fel a szemét. Kezét arca elé tartotta, zoko­golt, egyre kétségbeesettebb sírással. A fiatal asszony pedig otl állott a szoba közepén és maga elé meredve nézte férjét, kétségbeesett kifejezéssel az arcán. Egy szava nem volt, egy szó nem jött ki a száján, pedig mon­dani akart valamit, de csak zokogás fakadt fel a torkán, visszafojtott zo­kogás. Megtörölte a szemét, azután oda­ment férjéhez, megfogta a homlokát és simogatni kezdte a haját. És ahogy simogatta férje haját, úgy enyhült lassan■ lassan Froreidi Ernő kétségbe­esett, megrázó zokogása és néhány perc múlva egészen elcsendesedett. Most azután felesége megfogta a kezét, leült vele az ablakhoz. Az őszi nap megvilágította mindkettőjük vihar­vert, kétségbeesett arcát. A napsütés­ben percekig néztek egymás szemébe. Szólni egyikük sem tudott, végre is az asszony törte meg a csendet: — Imádkozzál fiam és légy vallá­sos. Én engedélyt kérek az uraktól —fordult most az ügyészhez, — hogy férjemet az evangélikus lelkész vmeglátogathassa, mert azt szeret­ném, ha megnyugtatná a lelkész vi­gasztalása. — Én is, én is — mondja aka­dozva Froreich Ernő. — Nagyon sze­retném, ha lelki vigaszt nyerhetnék. Ha jönne valaki hozzám, aki meg­vigasztalna. Ismét csend lesz. Pillanatokig egy szót sem szólnak, majd Froreich ezt kérdezi feleségétől: — Hát a gyermek ? A gyerek mit csinál ? — Azt mondják jól van, —felelt egészen csendesen az asszony. — Na­pok óta nem láttam. Majd az asszony egészen halkan, mintegy maga elé mondja: — Azt hiszi elutaztál. Ebben a pillanatban megint köny- nyek jelennek meg Froreidi Ernő szemében, egész testét rázza a sirás. Az asszony, hogy megnyugtassa fér­jét, megfogta Froreich kezét és a hit­ves simogatni kezdi azt a kezet, a- mellyel férje megölte Egyedi Artúrt, édesapját. * A N. W. Journal hja gráci tudó­sítás alapján, hogy Köppl Virgil pá­ter főbelőtte magát. Az öngyilkos szerzetes, aki hatvankét éves volt, hátrahagyott levelében súlyos vádat emel a rend főnöke, Oswin apát el­len, hogy sértett hiúság miatt elmoz­dította őt lelkészi állásából, mert nem hívta meg plébániájának harangszen­_______ RARARCISZÖ_____ 333 t elésére, de egyébként is üldözte. A szerencsétlen szerzetes megírja azt is, hogy a háború elején liadikölcsön- jegyzés céljából 1000 korona hitelt vett igénybe s ezt az összeget a rend- főnök valorizálva vonta le szerény fizetéséből. Az öngyilkos pátert rend­őri asszisztencia mellett temették el Óráéban, mert tüntetéstől féltek. Za­vargás nem volt, mindössze az tör­tént, hogy a szociáldemokrata szer­vezett munkások vörös szegfűket szór­tak a nyitott sírba. OLVASSUK A BIBLIÁT! Mi kell a reformációhoz? Okt 27. Galata 1. 1. í—n. Emberek kellenek a reformációhoz, akik hitüket nem emberi hagyományokból, hanem a Jézus Krisztus által szerzett megváltás átéléséből merítették. Emberek kellenek a reformáció­hoz, akik nemcsak a külső bajokat veszik észre: hogy a papoknak már igen sok a biinük, — hanem meglátják a legbelsőbb bajt abban, hogy a tanítás eltért az e'egyit- hetetlen evangéliumtól. Emberek kellenek hozzá, akik szolgálatukban nem szenzáció- és földéhes tömegeknek, hanem az egyház szentséges Urának akarnak tetszeni. Okt. 28. Gal. 1 .is—2.21. Emberek kel­lenek a reformációhoz, kiknek életén látszik, hogy csodát tett rajtuk az Úr Jézus és épen ezért nem szoru'nak rá, hogy nagy tekintélyű emberek igazolják az ő keresz- tyénségüket. Emberek kellenek ide, kik nem szegődnek szolgálatába semmiféle párlirányoknak; s akik megalkuvás nélkül követik a Lélek bizonyságtételét, akkor is, ha a legjobb hirü emberek ellenére jelent­kezik annak a hangja. Emberek kellenek ide, akik nem engedhetik elhomályosítani azt az evangéliumot, hogy tisztán kegye­lemből van az üdvösség s annak megszer­zésében a törvénynek semmi ereje nincs. Okt. 29. Gál. 3.1—is. Emberek kellenek a reformációhoz, akiket a kegyelem alapján való életből sem az ó-embernek hízelgőbb utak, sem tömeg-kezelési előnyök vissza nem térítenek a törvényre és saját csele­kedeteinkre támaszkodó kegyességbe. Em­berek kellenek a reformációhoz, akik jól ismerik a bibliát s jó! felismerik abban, hogy eleitől fogva, hogy dobogott Isten szive azon, hogy a kegyelem és hit alapján való megváltásit kijelenthesse. Okt. 30. Gál. 3.19—29. Emberek kelle­nek a reformációhoz, akik világosan látják a törvénynek egykori s mostani szerepét. Amint valamikor a Krisztus jövetele előtt az volt az Istentől elgondolt szerepe, hogy az őszinte lelket saját bűnösségének fel­ismerésére s a kegyelem sóvárgására kész­tesse, úgy ma is nagy szerepe van a tör­vénynek abban, hogy a magunk erejével való kísérletezés ingoványaibol kikénysze- rítsen s felvigyen a kegyelem hegyére: a Golgothára. Okt. 31. Gál. 4.1—31. Emberek kellenek ma is a reformációhoz! De ma különösen olyan emberek, akik nem keverik össze a törvény idejét az evangéliuméval. Ma nem az a legsürgősebb, ami Pal apostol idejé­ben : hogy a törvény el ne nyomhassa az evangéliumot. Hanem az, hogy az evangé-

Next

/
Thumbnails
Contents