Harangszó, 1924

1924-10-26 / 44. szám

gáért, különösen kiemelte ö is Köpi Béla dunántúli püspök belinissziói programmját, Raffay Sándor bányakerületi püspök finnországi útját, Qeduly Henrik püspöknek pozsonyi útját stb.

Beszéde végén kegyeletes érzésekkel adózott György, budai könyvárus emlékének, akit 400 évvel ezelőtt Luther irataival megégettek. Leg- méltóbbképen úgy szenteljük meg — úgymond — a vértanú emlékét, ha mai közgyűlésen azzal a szent elha tározással veszünk részt, hogy hitünkért mindent, ha kell, még életünket is.

Kapi Béla dunántúli püspöknek — lapunk vezetőhelyén közölt — elhangzott nagy beszéde után, Paulik János és Duszik Lajos félreértett kijelentéseiket tették szóvá. Majd Kuthy Dezső egyetemes főtitkár terjesztette elő az egyetemes felügyelő évi jelentését. A közgyűlés tárgysorozatának letár- gyalása után Kapi Bála püspök imádságával a közgyűlés késő estéli órákban ért véget. Másnap, október I 7-én az egyetemes törvényszék tartotta ülését.

_lfl4. október 26 ________

K

ORKÉPEK.

Karcolatok a hitről

A soproni ügyészségi elnök engedélyt adott Froreiclinénak férjével való beszélgetésre és az elbucsuzásra.

Izgalmas pillanat volt, mikor kinyílt a fogházigazgató szobájának ajtaja, ahol Froreich várta feleségét és megjelent a küszöbön a vézna, sápadt, összetört, gyászruhás, kisírt szemű, kétségbeesetten támolygó asz- szony, s maga elé meredve tett két lépést az asztal felé, ahol férje ült.

Froreich Ernő felugrott, felesége elé sietett, megragadta kezét és az eddig cinikus, hideg, nyugodt, fölényes ember, akinek mutatkozni próbált, egyszerre összeroppant, kiült homlokára a hideg verejték és meglátszott arcán borzalmas bűnének tudata.

Lehajolt felesége kezéhez, megcsókolta, azután ajkához vonta felesége homlokát és nagyon szelíden homlokon csókolta az asszonyt. Ebben a pillanatban nem bírta többé visszatartani magát és kitört belőle a zokogás. Csaknem térdreesett, kezét az arcába kapta, könnyei patakokban folytak végig az arcán, nem bírt megállni a lábán és az ügyészség elnökének kellett egy székhez támogatnia.

Leült és pillanatokig emelte fel a szemét. Kezét arca elé tartotta, zokogolt, egyre kétségbeesettebb sírással. A fiatal asszony pedig otl állott a szoba közepén és maga elé meredve nézte férjét, kétségbeesett kifejezéssel az arcán. Egy szava nem volt, egy szó nem jött ki a száján, pedig mondani akart valamit, de csak zokogás fakadt fel a torkán, visszafojtott zokogás.

Megtörölte a szemét, azután odament férjéhez, megfogta a homlokát és simogatni kezdte a haját. És ahogy simogatta férje haját, úgy enyhült lassan■ lassan Froreidi Ernő kétségbeesett, megrázó zokogása és néhány perc múlva egészen elcsendesedett.

Most azután felesége megfogta a kezét, leült vele az ablakhoz. Az őszi nap megvilágította mindkettőjük viharvert, kétségbeesett arcát. A napsütésben percekig néztek egymás szemébe. Szólni egyikük sem tudott, végre is az asszony törte meg a csendet:

— Imádkozzál fiam és légy vallásos. Én engedélyt kérek az uraktól —fordult most az ügyészhez, — hogy férjemet az evangélikus lelkész

vmeglátogathassa, mert azt szeretném, ha megnyugtatná a lelkész vigasztalása.

— Én is, én is — mondja akadozva Froreich Ernő. — Nagyon szeretném, ha lelki vigaszt nyerhetnék. Ha jönne valaki hozzám, aki megvigasztalna.

Ismét csend lesz. Pillanatokig egy szót sem szólnak, majd Froreich ezt kérdezi feleségétől:

— Hát a gyermek ? A gyerek mit csinál ?

— Azt mondják jól van, —felelt egészen csendesen az asszony. — Napok óta nem láttam.

Majd az asszony egészen halkan, mintegy maga elé mondja:

— Azt hiszi elutaztál.

Ebben a pillanatban megint köny- nyek jelennek meg Froreidi Ernő szemében, egész testét rázza a sirás. Az asszony, hogy megnyugtassa férjét, megfogta Froreich kezét és a hitves simogatni kezdi azt a kezet, a- mellyel férje megölte Egyedi Artúrt, édesapját.

*

A N. W. Journal hja gráci tudósítás alapján, hogy Köppl Virgil páter főbelőtte magát. Az öngyilkos szerzetes, aki hatvankét éves volt, hátrahagyott levelében súlyos vádat emel a rend főnöke, Oswin apát ellen, hogy sértett hiúság miatt elmozdította őt lelkészi állásából, mert nem hívta meg plébániájának harangszen_______ RARARCISZÖ_____

333

t

elésére, de egyébként is üldözte. A szerencsétlen szerzetes megírja azt is, hogy a háború elején liadikölcsön- jegyzés céljából 1000 korona hitelt vett igénybe s ezt az összeget a rend- főnök valorizálva vonta le szerény fizetéséből. Az öngyilkos pátert rendőri asszisztencia mellett temették el Óráéban, mert tüntetéstől féltek. Zavargás nem volt, mindössze az történt, hogy a szociáldemokrata szervezett munkások vörös szegfűket szórtak a nyitott sírba.

OLVASSUK A BIBLIÁT!

Mi kell a reformációhoz?

Okt 27. Galata 1. 1. í—n. Emberek kellenek a reformációhoz, akik hitüket nem emberi hagyományokból, hanem a Jézus Krisztus által szerzett megváltás átéléséből merítették. Emberek kellenek a reformációhoz, akik nemcsak a külső bajokat veszik észre: hogy a papoknak már igen sok a biinük, — hanem meglátják a legbelsőbb bajt abban, hogy a tanítás eltért az e'egyit- hetetlen evangéliumtól. Emberek kellenek hozzá, akik szolgálatukban nem szenzáció- és földéhes tömegeknek, hanem az egyház szentséges Urának akarnak tetszeni.

Okt. 28. Gal. 1 .is—2.21. Emberek kellenek a reformációhoz, kiknek életén látszik, hogy csodát tett rajtuk az Úr Jézus és épen ezért nem szoru'nak rá, hogy nagy tekintélyű emberek igazolják az ő keresz- tyénségüket. Emberek kellenek ide, kik nem szegődnek szolgálatába semmiféle párlirányoknak; s akik megalkuvás nélkül követik a Lélek bizonyságtételét, akkor is, ha a legjobb hirü emberek ellenére jelentkezik annak a hangja. Emberek kellenek ide, akik nem engedhetik elhomályosítani azt az evangéliumot, hogy tisztán kegyelemből van az üdvösség s annak megszerzésében a törvénynek semmi ereje nincs.

Okt. 29. Gál. 3.1—is. Emberek kellenek a reformációhoz, akiket a kegyelem alapján való életből sem az ó-embernek hízelgőbb utak, sem tömeg-kezelési előnyök vissza nem térítenek a törvényre és saját cselekedeteinkre támaszkodó kegyességbe. Emberek kellenek a reformációhoz, akik jól ismerik a bibliát s jó! felismerik abban, hogy eleitől fogva, hogy dobogott Isten szive azon, hogy a kegyelem és hit alapján való megváltásit kijelenthesse.

Okt. 30. Gál. 3.19—29. Emberek kellenek a reformációhoz, akik világosan látják a törvénynek egykori s mostani szerepét. Amint valamikor a Krisztus jövetele előtt az volt az Istentől elgondolt szerepe, hogy az őszinte lelket saját bűnösségének felismerésére s a kegyelem sóvárgására késztesse, úgy ma is nagy szerepe van a törvénynek abban, hogy a magunk erejével való kísérletezés ingoványaibol kikénysze- rítsen s felvigyen a kegyelem hegyére: a Golgothára.

Okt. 31. Gál. 4.1—31. Emberek kellenek ma is a reformációhoz! De ma különösen olyan emberek, akik nem keverik össze a törvény idejét az evangéliuméval. Ma nem az a legsürgősebb, ami Pal apostol idejében : hogy a törvény el ne nyomhassa az evangéliumot. Hanem az, hogy az evangé-