Harangszó, 1924
1924-01-27 / 5. szám
34 HARAN0S2Ö 1924. január 21 főuraink csak kevesen vannak, az iparosság és gyári munkások számára nem akad vállalkozó! Pedig a hithősök legszebb daliáit ma is látom közöttük! Az eseteket ez alkalommal itt nem sorakoztathatom fel. Felhívom azonban az illetékesek figyelmét erre a tapasztalatomra ; míg nem késő: becsületes, tisztajellemű, munkálkodni tudó és akaró lelkészeket az iparosság és gyári munkások közé! Ne féljünk, hogy nem tudják magukat megszerettetni. Ezeknek az embereknek a szíve sincs még ezer burokkal körülvéve. Aki velük önzetlenül foglalkozik — még ha lelkész is — az előtt kinyitja a szívét s már a második beszélgetés alkalmával kitárja azt s bizalmáról úgy tesz bizonyságot, hogy a csodálat vehet rajtunk erőt. . . Mesterséges leereszkedéssel, rosszul alkalmazott „tekintély“ feladással azonban ezt soha el nem érjük. Ha megtaláljuk az iparossághoz, a mindig rohamosabban gyarapodó gyári munkássághoz az utat, olyan fundamentumra építhetünk általuk, mely Sionunk bástyáit — minden veszéllyel szemben — acélos erejűvé teszi! Szuchovszky Gyula. Az igaz keresztyénség nem merülhet ki az elmélkedésben vagy szemlélődésben. Aki csak elmélkedő és csupán csak szemlélődő keresztyén életet él, annak, legyenek bármily magasba szárnyaló gondolatai is, k jeruzsálemi templomban. — A Krisztus-legendákból. — 4) Lagerlöf Z. után: Kiss Samu. A kis gyermek oly közel ült, hogy mindent hallott Milyen kár, gondolta, hogy senki sem tud átmenni a hídon. Talán szegény ember megtarthatná a hát, ha a báránykát föláldozhatná. Az öreg szomorúan távozott a templomudvarból; mire a fiúcska fölkelt, a reszkető hidhoz lépett s reá tette a lábát. Nem is gondolt arra, hogy a paradicsomba jut, ha átmegy rajta. Gondolatai annál a szegény embernél jártak, akin segíteni szeretett volna. De ismét visszahúzta a lábát, mert gondolta: — Úgyis lehetetlen; hiszen olyan régi és rozsdás, hogy meg sem bírna. Gondolatai újra a szegény embehatoljon akármilyen mélyire némely rejtélynek, mégis csak beteg a keresz- tyénsége. És nem azok az Urnák igazi tanítványai, akik szépen tudnak beszélni, vagy az imaórákon a legszebben imádkoznak, hanem akiknek a szive telve van élő, meleg szeretettel: akik felkeresik az özvegyeket és árvákat, akik nem mennek el közömbösen a szűkölködő mellett. — Miben gyakorlód magadat te ? Boldog az, akinek hitben gyökeredző irgalmas cselekedete van! (Házi kincs.) Rmit a tegnap hagyott a mára. Ősrégi maradványok a jelenkor társadalmi és vallási életében. Irta : Kiss Jenő egyetemi tanár. A budapesti operaház előtt láthatunk két állattestü kőszobrot, az egyptomi sphinx kisebbitett hasonmásait. Mint korábbi önálló dae- monoknak a későbbi istenhit idején az istenek szolgálatában álló alakjai, melyek templomok, paloták bejárását őrizték. (Hidak, lánchíd, paloták, országháza bejáratánál oroszlán szobrokat szeretnek elhelyezni, ami szintén a védőszei- lemet akarja kifejezni.) A bibliából ismerős cherubok, szeraphok is ide vezethetők vissza. Figyelmet érdemel a sátánról, a gonoszság megtestesítőjéről való felfogás fejlődésének nyomon kisérése. Az ásatáren jártak, akinek fia halálos betegen feküdt. S megint rátette lábát a kardpengére. Úgy tűnt fel ekkor neki, hogy a hid reszketése megszűnt és szélesnek és biztosnak érezte azt a lábai alatt. Amint a következő lépést tette rajta, úgy érezte, hogy köröskörül a levegő támogatja s hogy nem tud elesni. Szinte vitte a levegő, mintha madár volna és szárnyai lennének. A kifeszített pengéből pedig, mikor a fiúcska átment rajta, reszkető áhi- tatos hang szabadult ki s amint az udvaron állók egyike hallotta a hangot, megfordult reá. Fölkiáltott, mire a többiek arra fordultak s észrevették a kis gyermeket, amint az acélpengén lépegetett. Ekkor nagy csodálkozás és megdöbbenés fogott el mindenkit, aki ott állott. Először a papok ocsúdtak föl. Azonnal a szegény emberért küldtek s mikor visszajött, azt mondták neki: sok százával hoztak napvilágra vigyorgó arcú, torzult képű csúf szobrocskákat, mint gonosz daemo- nok képét. Az ó-szövetség — a kép kultusz tilos lévén — nem ábrázolja, de azért külső alakjáról tud; a fogalom itt is megvan s fejlődik. A bűneset elbeszélésében kigyó a képe. Tehát még állatalaku („a kigyó pedig gonoszabb volt minden más állatnál, melyet az Úristen teremtett; olvassuk Ge. 3.-ban). Jób könyvében az Urat körülvevő angyalok sorában találjuk — tehát már nem állat-, hanem emberalaku — de az angyalok Uratdicsérő énekében nem vesz részt. Gonoszai akar, Jóbot gyötörni, nem hisz annak érdeknélküli kegyességében. Az embernél hatalmasabb, de Istenek alárendeltje. Zakariás könyvében már mint vádló szerepel az ember ellen. Holmi erkölcsi tulajdonságok nélküli államügyész. Innét a neve is. A sátán, arab seitan, a héber szatán szóval függ össze, melynek jelentése: vádló, ellenkező. A későbi zsidó hagyomány a bukott angyalok élére állítja Belzebub névvel. (A név, amely Baal- zebul formában is megtalálható az új-szövetségben, eredetileg egy gonosz, keleten különösen veszedelmes légyfajtának járványszerü felidézője ; légy-boal, aki már függetlenül Istentől végzi a rontás munkáját. Jézus megkisértelésének történetében is mint kisértő szerepel, kinek végső célja az, hogy az embert — Isten csodát tett annak a kifejezésére, hogy elfogadja ajándékodat. Add ide a bárányodat; föláldozzuk ! Mikor ez megtörtént, a kis fiúcska után kérdezősködtek, aki a szakadékon keresztül ment. De amint körülnéztek utána, már nem tudták megtalálni. Mert a gyermek közvetlen azután, hogy a szakadékon átment, a hazautazásra és a szüleire gondolt. Nem tudta, h->gy a reggel, sót a délelőtt is elmúlt már; azt gondolta: — Most már sietnem kell a haza- menéssel, hogy ne várjanak sokáig rám. De előbb még egy tekintetet vetek a Világ Urának szavára. Keresztül siklott a néptömegen s könnyű léptekkel sietett a félhomályos oszlopcsarnokba, ahol a rézkürt a falnak volt támasztva. Amint nézte, arra gondolt, hogy aki abból hangot tud kicsalni, az a
