Harangszó, 1924

1924-01-27 / 5. szám

34 HARAN0S2Ö 1924. január 21 főuraink csak kevesen vannak, az iparosság és gyári munkások szá­mára nem akad vállalkozó! Pedig a hithősök legszebb daliáit ma is látom közöttük! Az eseteket ez al­kalommal itt nem sorakoztathatom fel. Felhívom azonban az illetéke­sek figyelmét erre a tapasztala­tomra ; míg nem késő: becsületes, tisztajellemű, munkálkodni tudó és akaró lelkészeket az iparosság és gyári munkások közé! Ne féljünk, hogy nem tudják magukat megsze­rettetni. Ezeknek az embereknek a szíve sincs még ezer burokkal körülvéve. Aki velük önzetlenül foglalkozik — még ha lelkész is — az előtt kinyitja a szívét s már a második beszélgetés alkalmával ki­tárja azt s bizalmáról úgy tesz bi­zonyságot, hogy a csodálat vehet rajtunk erőt. . . Mesterséges le­ereszkedéssel, rosszul alkalmazott „tekintély“ feladással azonban ezt soha el nem érjük. Ha megtaláljuk az iparossághoz, a mindig rohamosabban gyarapodó gyári munkássághoz az utat, olyan fundamentumra építhetünk általuk, mely Sionunk bástyáit — minden veszéllyel szemben — acélos ere­jűvé teszi! Szuchovszky Gyula. Az igaz keresztyénség nem merül­het ki az elmélkedésben vagy szem­lélődésben. Aki csak elmélkedő és csupán csak szemlélődő keresztyén életet él, annak, legyenek bármily magasba szárnyaló gondolatai is, k jeruzsálemi templomban. — A Krisztus-legendákból. — 4) Lagerlöf Z. után: Kiss Samu. A kis gyermek oly közel ült, hogy mindent hallott Milyen kár, gondolta, hogy senki sem tud átmenni a hídon. Talán szegény ember megtarthatná a hát, ha a báránykát föláldozhatná. Az öreg szomorúan távozott a templomudvarból; mire a fiúcska föl­kelt, a reszkető hidhoz lépett s reá tette a lábát. Nem is gondolt arra, hogy a pa­radicsomba jut, ha átmegy rajta. Gondolatai annál a szegény ember­nél jártak, akin segíteni szeretett volna. De ismét visszahúzta a lábát, mert gondolta: — Úgyis lehetetlen; hiszen olyan régi és rozsdás, hogy meg sem bírna. Gondolatai újra a szegény embe­hatoljon akármilyen mélyire némely rejtélynek, mégis csak beteg a keresz- tyénsége. És nem azok az Urnák igazi tanítványai, akik szépen tudnak be­szélni, vagy az imaórákon a legszeb­ben imádkoznak, hanem akiknek a szive telve van élő, meleg szeretettel: akik felkeresik az özvegyeket és árvá­kat, akik nem mennek el közömbösen a szűkölködő mellett. — Miben gya­korlód magadat te ? Boldog az, aki­nek hitben gyökeredző irgalmas cse­lekedete van! (Házi kincs.) Rmit a tegnap hagyott a mára. Ősrégi maradványok a jelenkor tár­sadalmi és vallási életében. Irta : Kiss Jenő egyetemi tanár. A budapesti operaház előtt lát­hatunk két állattestü kőszobrot, az egyptomi sphinx kisebbitett hason­másait. Mint korábbi önálló dae- monoknak a későbbi istenhit idején az istenek szolgálatában álló alak­jai, melyek templomok, paloták bejárását őrizték. (Hidak, lánchíd, paloták, országháza bejáratánál oroszlán szobrokat szeretnek el­helyezni, ami szintén a védőszei- lemet akarja kifejezni.) A bibliából ismerős cherubok, szeraphok is ide vezethetők vissza. Figyelmet érde­mel a sátánról, a gonoszság meg­testesítőjéről való felfogás fejlődé­sének nyomon kisérése. Az ásatá­ren jártak, akinek fia halálos betegen feküdt. S megint rátette lábát a kard­pengére. Úgy tűnt fel ekkor neki, hogy a hid reszketése megszűnt és szélesnek és biztosnak érezte azt a lábai alatt. Amint a következő lépést tette rajta, úgy érezte, hogy köröskörül a levegő támogatja s hogy nem tud el­esni. Szinte vitte a levegő, mintha madár volna és szárnyai lennének. A kifeszített pengéből pedig, mikor a fiúcska átment rajta, reszkető áhi- tatos hang szabadult ki s amint az udvaron állók egyike hallotta a han­got, megfordult reá. Fölkiáltott, mire a többiek arra fordultak s észrevették a kis gyermeket, amint az acélpen­gén lépegetett. Ekkor nagy csodálkozás és meg­döbbenés fogott el mindenkit, aki ott állott. Először a papok ocsúdtak föl. Azonnal a szegény emberért küldtek s mikor visszajött, azt mondták neki: sok százával hoztak napvilágra vigyorgó arcú, torzult képű csúf szobrocskákat, mint gonosz daemo- nok képét. Az ó-szövetség — a kép kultusz tilos lévén — nem ábrázolja, de azért külső alakjáról tud; a fogalom itt is megvan s fejlődik. A bűneset elbeszélésében kigyó a képe. Tehát még állatalaku („a kigyó pedig gonoszabb volt minden más állatnál, melyet az Úristen teremtett; olvassuk Ge. 3.-ban). Jób könyvében az Urat körülvevő angyalok sorában találjuk — tehát már nem állat-, hanem emberalaku — de az angyalok Uratdicsérő éne­kében nem vesz részt. Gonoszai akar, Jóbot gyötörni, nem hisz annak érdeknélküli kegyességében. Az embernél hatalmasabb, de Iste­nek alárendeltje. Zakariás könyvé­ben már mint vádló szerepel az ember ellen. Holmi erkölcsi tulaj­donságok nélküli államügyész. In­nét a neve is. A sátán, arab seitan, a héber szatán szóval függ össze, melynek jelentése: vádló, ellen­kező. A későbi zsidó hagyomány a bukott angyalok élére állítja Bel­zebub névvel. (A név, amely Baal- zebul formában is megtalálható az új-szövetségben, eredetileg egy go­nosz, keleten különösen veszedel­mes légyfajtának járványszerü fel­idézője ; légy-boal, aki már függet­lenül Istentől végzi a rontás mun­káját. Jézus megkisértelésének törté­netében is mint kisértő szerepel, kinek végső célja az, hogy az embert — Isten csodát tett annak a ki­fejezésére, hogy elfogadja ajándéko­dat. Add ide a bárányodat; föláldoz­zuk ! Mikor ez megtörtént, a kis fiúcska után kérdezősködtek, aki a szakadé­kon keresztül ment. De amint körül­néztek utána, már nem tudták meg­találni. Mert a gyermek közvetlen azután, hogy a szakadékon átment, a haza­utazásra és a szüleire gondolt. Nem tudta, h->gy a reggel, sót a délelőtt is elmúlt már; azt gondolta: — Most már sietnem kell a haza- menéssel, hogy ne várjanak sokáig rám. De előbb még egy tekintetet vetek a Világ Urának szavára. Keresztül siklott a néptömegen s könnyű léptekkel sietett a félhomá­lyos oszlopcsarnokba, ahol a rézkürt a falnak volt támasztva. Amint nézte, arra gondolt, hogy aki abból hangot tud kicsalni, az a

Next

/
Thumbnails
Contents