Harangszó, 1924

1924-01-27 / 5. szám

1924. január 27 flARANQSZÖ 35 Istentől eltántorítsa s a maga szol­gálatába hajtsa. Szemközt áll Isten­nel. Alapjellemvonása itt is a ra­vaszság. Az már a későbbi, jórészt keresztyén időbe eső fantáziának terméke, amely szarvakkal, láng nyelvvel, lólábbal, farkkal látja el s így a mese világába akarja szám­űzni az egyébként hozzánk nagyon is közelálló tagadás ősi szellemét. Tartózkodási helye a gyehenna. A szó eredete szintén bibliai. Jeru­zsálem mellett az egyik völgynek Hinnom fiai völgye (Gé Hinnom) volt a neve. Itt több judeai király idejében ember, ill. gyermekáldo­zatokat mutattak be; ami ellen a próféták élesen állást foglaltak, úgyarinyirá, hogy e völgy minden utálatosság megtestesítéseként tűnt fel s maradt meg az emlékezetben. Az űj-szöv. is ilyen értelemben használja a szót. így lesz a Gé Hinnomból a gyehenna. A jó és rossz szellemek, ártó és védő angyalok új életre keltek a mesevilágban. A mesevilágról, a gyermeklélek otthonáról egyre határozottabbá válik az a felfogás, hogy ez sem a népköltészet szabadon csapongó fantáziájának terméke, hanem legalább is alapgondolatait tekintve, régi mythológiának lecsapódása. Bár e téren a különböző népek mythológiája egymástól függetlenül fejlődve is rokonságot mutat s talál befogadtatásra a mesevilágban, mégis valószínű, hogy a sárkányok (ez volt Babylon legjellegzetesebb képzete; képek is megőriztek alakjat) hétfejü szörnyek, kígyók,, beszélő állatok eredete itt kere­sendő. Az ezeregyéjszaka mesevilága per­zsa-arab közvetítéssel biztosan ide nyúlik vissza. E régi világ befolyását egyéb, sokkal józanabb téren is, ahol legkevésbé várnánk, föld összes népeinek urává lasz; s úgy tűnt fel neki, hogy még sohasem látott ilyen érdekességet, s leült köz­vetlen melléje és úgy figyelte. Arra gondolt, milyen nagyszerű lenne a föld összes népeit meghódí­tani s' epekedve vágyakozott arra, vajha az öreg kürtöt megfujhatná. De belátta, hogy ez leheleden, azért meg sem merte próbálni így ült több órán át; de nem tudta, hogy az idő ennyire haladt. Folyton csak arra gondolt, minő ér­zés lehet a föld Összes népeit uralma alá hajtani. Ebben a hűvös oszlopcsarnokban szent férfiú ült s tanítványait oktatta. Most az egyik ifjúhoz fordult, aki lábainál ült és azt mondta neki, hogy »csaló«. A Lélek adta tudtára, mondta a szent férfiú, hogy ez az ifjú idegen és nem izraelita S most azt kérdezte a szent férfiú, miért lopódzott hamis név alatt tanítványai közé. 5 felelt az Úr... Oltárokon keresztül aranypénz csörren, csalfa kocka perdül; s a hitvány hajszák népe hitet, hazát, eszméket áldoz érte. Gyűl férgese a fának, — az élet könny, vér, átok, — laza kártyavár s puszta hegyőröm; Az ég komor, — s haragján öntett gőggel kacagván szól a Gonosz: ma én uralkodom! S felelt az Úr: — Magasztalj énekedben, mert a türelmem, Ember, — véghetetlen! Szent karácsonyi lángok míg egy gyermekszív mélyén átcikáznak; s míg e bűnrengetegben aki szeressen engem, trónomhoz térdet egy gyermek-alak; — parányi fehér lénye: szebb jövő anyaméhe — megáldom öt, — s érte megváltalak. . . S. POHÁNKA MARGIT. megtaláljuk. Számrendszerünk is a régi korba nyúlik vissza. Számjegyeink arabs számok. Mikor jött létre, nem tudjuk biztosan. Izraelben már találkozunk vele. Gyakorlati alkalmaz­hatósága — a 10 ujjal kapcsolatban — hozhatta létre s terjeszthette el. De biztos tudomásunk van róla, hogy ezt megelőzőleg egy másik rendszer volt otthonos keleten, babyloni eredettel, amelynek valószinüleg csillagászati összefüggése Van, az égi testek mozgásával kapcsolatban. Ez a sexagesi- mális (hatos, ill. hatvanas) rendszer, mely­nek alapszáma nem a 10, hanem a 6, illetve 60. — Fejszámolásra különben nagyon alkalmas, mert a részeit alkotó 5 és 12, ill. többszöröseik a hét kivételével, minden számmal oszthatók. 60-nak többszöröse a 360, a nap látszólagos körforgásának hoz­závetőleges ideje. Hogy e számrendszer nálunk is megvolt, arról, akik a múlt szá­Az idegen ifjú felemelkedett s azt mondta, hogy pusztaságokon át za­rándokolt és nagy tengereken kelt át, hogy az igaz bölcseséget és az egyet­len Istennek tanításait hallhassa. — A lelkem epedt a vágytól, — mondta a szent férfiúnak. De tudtam, hogy nem fogsz tanítani, ha eláru­lom, hogy nem vagyok izraelita. Azért hazudtam csak, hogy vágyamat csil­lapíthassam. Kérlek, engedj, melletted maradnom! De a szent férfiú fölállt, kezeit az ég felé emelte: — Ép oly kevéssé maradhatsz ná­lam, mintahogy nem fog támadni senki, aki meg tudná fújni a nagy rézkürtöt, melyet mi a Világ Ura szavának nevezünk. Még az sincs megengedve neked, hogy a templom küszöbét átlépd, mert pogány vagy. Siess innen, külömben a többi tanít­ványom rád veti magát és darabokra tép; mert jelenléted meggyalázza a zad utolsó évtizedeire vissza tudnak emlé­kezni, bizonyságot tehetnek. A hatos és a garas, — a szavak még most is járják — erre mutatnak, azon időre, amikor a na­gyobb egység a forint 60 részből állt; 30 garasból; és 5 garas egy hatosból (tehát a forint 6 hatosból). A német Sechser], Groschen, az angol Shilling is erre mutat. Megőrizte e rendszer emlékét a „tucat“ 12 (2x6) egységgel; nagyobb egysége az 5X12 a német Schock; a régi hossz-, súly- és űrmérték egységei is ide vezetnek. De a hatos rendszerre emlékeztet a körnek 360 részre osztása is és óránk lapja a 60 részre, ill. a 12. részre osztással s így az időbeosztásunk 60"*= 1' 60'—1°—. Babyloni eredetű s a 6-os rendszer alapján áll kalendáriumunk is. A 360 napos év 12 hónap 30—30 nappal. (Az 5. ill. 51/« napi többletet szökő időszak betoldásával jelölték.) A nap és a hold az égboltjára irt legtermészetesebb időmérő (a bibliai teremtés elbeszélésében is a magyar hónap eredeti hold hónapra mutat). Mindegyik hónap az u. n. állatöv egy-egy csillagának felel meg, amelyek körén belül a nap lát­szólagos pályáját leírja, mindegyik hónap­ban más-más csillagban állván. (Ezt őrizte meg a jó vagy rossz csillagban született kifejezés.) A napszak 24, ill. 12 dupla órára osztása is ide mutat. A hónapok az egyes állatövi csillagok neveit viselik, mint azt akármelyik kalendárium is mulatja. A napok a nap, hold és az 5 látható bolygóról ne­veztetnek — Mars, Mercur, jupiter, Venus, Saturnus. A magyarban ez nem tűnik fel, de a német, francia és angol napelnevezé­sek még utalnak a bolygókra, ill. e bolygók nevét felvett istenekkel való összefüggésre. Hétfő Mondtag, a hold napja; kedd a fran­cia Mardi, Mars napja; szerda Mercredi, Merkur napja; csütörtök Donnerstag, Do­nar, ill. a dörgő Jupiter napja; péntek Freitag, freien Venus napja; szombat az angol Saturday Saturnus napja s végül vasárnap Sonntag, a Nap napja. A kalen­dárium egyes ünnepei közül azonban leg­feljebb az új év ünnepe vezethető ide. Amikor összegyűltek a babyloni istenek, hogy meghatározzák a következő év s abban templomot. De az ifjú mozdulatlanul állt és azt mondta: — Nem megyek soha, mert a lel­kem táplálékot kíván. Inkább itt ha­lok meg lábaidnál. Alig mondta ki ezeket, a szent férfiú tanítványai fölugráltak, hogy elűzzék. S amint védte magát, a földre teperték és meg akarták Ölni. A kis fiúcska egészen közel ült, úgy hogy mindent látott és hallott s azt gondolta: — Igazán nagy kegyetlenség ez. Ah, csak tudnám megfujni a nagy rézkürtöt, akkor mentve volna! Fölállt és kezét a kürtre tette. Eb­ben a pillanatban nem azért óhajtotta azt az ajkára venni, mert aki arra képes, az nagy uralkodóvá lesz; ha­nem mert azt remélte, hogy segítsé­gére lehetne ez által annak, akinek az élete veszélyben forgott. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents