Harangszó, 1924
1924-10-19 / 43. szám
XV. évfolyam. 1924. október 19. 43. szám. Alapította KAPI BÉLA 1310-beo. Laptulajdono»: a Doiisttll Lntner-SíöTfitséő ft* OrH/.ágON Luther-Mzöt et «ég hivatala*. lapja. Kéziratok, előfizetési díjak óh reklamációk a 1IARANGSZO szerkeaztó- kiadöhivataiáuak dsentgottíiárdra (Vasvm.) küldendők. Kiöfiaetóat elfogad minden evang. leikóav «• tanító. MtgjtlBitt mlndea vasároa; Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a yy illek eseteknek. Saarkaaitd-kladAhlratal : síentootthArd. Vas vármegye. A „HABANG8Z0“ elMietÁnl ár«: a harmadik nagyedórra 16.000 korona. Csoportos küld. 15.000 K. l.uth»r-S*ÖTet/'|rS tagolnak 10°/o-os kedveamény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba a ül. negyedre 20.000 K. A .Barangssó* terjeaztéaére befolyt adományokból szórványban lakó hlvelnk- nek Ingyenpéldányokat küldünk. Vigyük az embereket az élő Krisztus elé! Szemlélve a gonosznak erőit, amelyek a lelki harcban ellenünk sorakoznak, mindegyikünkben mélyebb gyökeret ver az a meggyőződés, hogy az Isten bennünket erre az életbevágó és önzetlen szolgálatra hivott el. Gondolj a bűn és gyalázat erőinek nagyságára. Elegendő arra, hogy megingasson bennünket és szívünket megfélemlítse, ha eszünkbe nem jutna, hogy mi a nagy testvériség vagyunk és hogy a Krisztus, akiben van minden hatalom az égen és a földön, közöltünk van. Gondold meg ezeknek a gonosz erőknek és befolyásoknak tevékenységét is. Emlékeztetlek arra, hogy ezek az erők állandóan működésben vannak. Nem mennek vakációra. A gravitációhoz hasonlóan szüntelenül húzzák az embereket lefelé. Sok esztendeje forgolódom a különféle nemzetek ifjúsága között, de még egyszer sem tapasztaltam, hogy a bűn, vagy a szervezett gonosz valakit felfelé emelt volna. Gondold meg a mi időnk gonoszságainak bámulatos leleményességét is. Már ez elegendő arra, hogy csodálatra indítson. Hányszor megszégyenít bennünket eszessége. Milyen ügyes az eszközöknek a kárhozatos célra alkalmazásában. Milyen alaposan ismeri a modern lélektant. Az ördög erőinek kegyetlenségére gondolva ne maradjunk meg a gondolatnál, hanem induljunk harcba. Lelketlen kegyetlenség az. A világhódító hatalomnak egyetlen titka az, hogy az emberek tekintetét Krisztusra irányítjuk, aki egyedül ad bátorságot, erőt, kitartást a sikeres szellemi hadviselésnek megkockáztatására. Én nem félek az ellenünk sorakozó erőktől. „Nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van“. Mott J. R. A Gusztáv Adolf Egylet 1924. évi közgyűlése. Az idei Gusztáv Adolf Egylet braunschweigi gyűlése megint impozáns méretekben folyt le. Több mint 300 kül- és belföldi érdeklődő jelent meg, nem számítva a város és a közvetlen környék ezrekre menő közönségét. Az előkészítő konferenciákon a világdiaspora egyes képviselői referáltak azokról a szorongattatásokról, üldözésekről és szükségekről, amelyekben evangélikus hitsorsosainknak van részük, de tanúbizonyságot is tettek arról: mennyi hithűség, mennyi áldozatkészség és mennyi szilárdság látható és tapasztalható az exponált helyeken. Ha a rettenetes háború ép evangélikus egyházunkat a szórványokban legjobban is sújtotta, de felébresztette egyszersmind ép azokon a helyeken az evangélikus öntudatot és az egyház iránti szereidet és ép most a szükség idején lélekemelő példáit látni az egyházhoz való ragaszkodásnak. Ezt világította meg leginkább gróf Lüttichau berlini evang. lelkész előadása, ki mint a német egyházak képviselője Konstantinápolyban járt, ahol 12 évig volt követ- ségi lelkész. Sikerült néki az ottani evang. híveket ismét egyházba tömöríteni, uj egyházközséget létesíteni s már lelkészt is tudott ott alkalmazni. Nagy érdeklődést keltett az Oroszországból jött Malmgren püspök, kinek székhelye Pétervár, a hajdani főváros. Beszólt arról, mennyit kellett ép az evangélikus gyülekezeteknek Oroszországban a bolseviki uralom alatt szenvedniük, lefestette a járványok és az éhínségek okozta pusztulást, de rámutathatott arra is, hogy most már ép ez idén összeült Moszkvában az oroszországi egyetemes gyűlés, amely az egyházi ügyeket rendezte, két püspököt választott, a közigazgatást életbe léptette, a gyülekezeti életet uj irányba terelte, gondoskodott a lelkészek és tanítók zavartalan munkájáról olyannyira, hogy most már van ’remény rá, hogy a nehézségek dacára is megindul és felvirágzik oroszországi evangélikus egyházunk. Az ünnepélyek központját természetesen az istentiszteletek képezték. A főnapon a braunschweigi nagy dómban prédikált az erdélyi szász püspök, dr. Teutsch, egy másik templomban az evangélikus magyar egyház képviselője, Scholtz esperes. Azon a napon valamennyi braunschweigi templomban volt istentisztelet és ezrekre ment a résztvevők száma. Minden este külön előadások voltak, amelyek leg- kiválóbbját az elberfeldi lelkész, Niemöller, tartotta. Az evangélikus egyház dicsőségéről beszélt, t. i. azokról a nagy javakról és feladatokról melyeket Isten egyházunknak adott és előírt. Legnagyobb kincse az evangéliom, mint Istennek a Krisztusban megnyilatkozott kegyelme, ez az örökkévalóságot kereső ember támasza és élete s ezt találja a szentírásban és az énekeskönyvben s ez határozza meg a világ javaival szemben való magatartását, azt a királyi szabadságot, mely a protestantizmust a A Harangozó a keresztyén családok legkedveltebb lapja.
