Harangszó, 1924

1924-10-19 / 43. szám

322

haladás hordozójává teszi. Az evangélikus öntudat és munkásság, mely a kül- és belmisszióban megnyilatkozik, mely számtalan jótékony intézetet állított és fenntart, úgy ragyog és úgy fénylik, hogy az egyház dicsősége napról-napra szebben és tiindöklőbben tűnik fel előttünk.

A záró ünnepélyen felvonultak a különféle társulatok és egyletek és elhozták ajándékaikat. Voltak ott díszbibliák, oltári edények, gyönyörűen hímzett térítők, harangok és sok pénz. A nagy szeretet- adoinányt 20.000 arany márkát a poseni lelkészszeminárium kapta, A mellékadományokban, egyenkint 7500 arany márkában, a reschitzai (Erdély) és a wedaui (rajnai tartomány) gyülekezetek részesültek. Az utolsó estén egy Gusztáv Adolf ünnepi játékot rendeztek, amely ennek a nagy férfiúnak emlékét méltó módon jelenítette meg.

A Gusztáv Adolf Egylet ezen ünnepe ismét meggyőz bennünket arról, hogy evangélikus hitünket akkor gyíimölcsöztetjük igazán és méltóan, ha filléreinkkel segítjük az evangélikus életet felvirágoztatni. S erre hív minket a Gusztáv Adolf Egylet és ennek ikertestvére: a magyar gyáipintézet.

Gyújtsunk előfizetőket és adakozzunk a „HARANGSZÓ“ fenntartására.

Hangulat.

Néha egy-egy nóta-foszlány Csendül fel a telkembe,

Valahol a Sajó mentén,

Csendes, boldog nyári estén Egy gömöri barna kis lány Szerelmesen dúdolta a fiilembe

Sajó mente, — barna kis lány Nem vagytok el feledve,

Akármerre hajt az élet,

Lássak szép lányt, szép vidéket,

Elég egy-egy nóta-foszlány S hazavágyón könny szökik a szemembe.

SZABÓ GÁBOR.

Hű mindhalálig.

Irta: Gyurátz Ferenc. 5)

— Igaz — folytatá — a főbűnös az izgató, ö elsősorban érdemelné meg a legsúlyosabb büntetést, de most magaviseletéből azt láttam, hogy őt is csak pillanatra

„Lakóvárost kell keresned a lelked számára.“

— Kapi püspök Gércén. —

Meghatóan bensőséges ünnepe volt október 5 én a gércei evang. gyülekezetnek. Ezen a napon avatta fel ugyanis Kapi Béla püspök a gyülekezetnek Varga József és felesége : Remete Borbála gércei lakósok által adományozott harmadik harangját. És ez az ünnep kétszeres ünnepe volt a gyülekezetnek: körében üdvözölhette szeretett, ékesszavu püspökét ; másrészt eme ünnep keretében róhatta le némiképen háláját Varga József és felesége iránt, akik most már a harmadik harangot adományozták a gyülekezetnek és valóban nemes példáját mutatták az áldozat- készségnek és egybázszereteínek.

*

A sárvári állomáson Bolla Sámuel kurátor, Görög Pál, Dán Gyula és Polgár J. lapszerkesztő által alkotott fogadó bizottság várta díszhintóval Képi püspököt, aki László Miklós lelkész kíséretében reggel háromnegyed 9 órakor érkezett meg. Itt Polgár József üdvözölte rövid beszéddel a püspököt, aki megköszönte az üdvözlést. Ezután a püspök kíséretével bocsiba szállott és Gérczére indult. Útközben lovasbandérium csatlakozott menethez. A község végén tűzoltó szakasz tisztelgett a püspöknek és itt üdvözölte szép szavakkal Csok- nyai József községbiró és tűzoltó-fő________HARANGSZÖ.________

r

agadta el az indulat. A kegyelemnek ő reá is kiterjesztését kérem. Magaviseletéért felelősséget vállalok.

A kapitány is tekintetbe vette a viszonyokat s kimondta, hogy kész az esetre a felejtés leplét borítani. Felment a fedélzetre. Itt a mérnök meglepetésére a tengerészek sorából épen Monk Károly lép a kapitány elé s tisztelgés után így szói:

— Kapitány úr, lázadást terveztünk, ezzel nagy vétket követtünk el Az utolsó percben mégis visszariadtunk tőle és most csak szégyennel, fájdalommal gondolunk reá. Nyíltan megvallom, a pártütés gondolata tőlem származott. Én kezdtem az izgatást, megérdemlem a legsúlyosabb büntetést. a halált. Társaim számára irgalomért könyöigök, egyedül engem sújtson a törvény szigorú Ítélete.

A kapitány válasza így hangzott: y- Tengerészek, miután a kötelességhez önkent visszatérve a tervezett merényletet magától is elitélitek: ezúttal megbocsátok. Reményiem, hogy ezután mindenitek hiveb- ben őrködik becsülete és élete mellett. Monk Károly, te magad mondtad ki magad felett az ítéletet s nekem ezt csak helyben hagynom kellene.

A halálbüntetés alól azonban felmentlek, de a tengerészek^ kötelékében nem tartparancsnok is. A templom előtt Varga Gyula vönöcki esperes, Bárdossy Zoltán egyházmegyei felügyelő és Szabó Sámuel gércei lelkész. Nagy Árpád kántortanftó és Patyi Sándor tanító üdvözölték a püspököt, akinek még fehérruhás kisleányok kedveskedtek virágcsokrokkal.

Tíz órakor kezdődött az ünnepi istentisztelet, amelynek keretében Kapi püspök a 107. zsoltár 2—15. versein alapuló beszédet mondott.

— Künn a természet világában tavaszi verőfény sugárzik, — kezdte beszédét a püspök — de ez a fénysugár rozsdaveres faleveleken törik meg. Míg künn veröfény sugárzik, a szívünk jól tudja, hogy közeleg a halál : a tél. Így múlik el az ember életében sok minden, amit az ember értéknek, drágaságnak tart. Mindent elmulandónak, ideig óráig valónak látunk szemeinkkel, de ha a hitünkkel nézzük azokat, látjuk, hogy mit bízott ránk az Isten akarata. A földi életben, ha hitünk szemével nézzük, meglátjuk az örök életre való előkészülést.

— A templom — mondotta továbbá beszéde során a püspök — azoknak, akik csak testi szemmel né zik: csak köböl-téglából épített ház, de akik a hitük szemével látják, azok meglátják benne az Isten hajlékát. A harang: azoknak, akik csak testi szemeikkel nézik: csak érctömeg; ellenben annak, aki a hit szemével nézi: annak kalapács, mely kopogtat a lelkek ajtaján. íme, így nyer minden uj fényt az örökkévalóság viiá______________j924. október 19__

hatlak meg. Kardos gépészmérnök úr magán szolgálatára bocsátlak, akinek te is életedet köszönheted.

A legénység a kapitány lelkes éltetésével fejezte ki örömét s köszönetét a kegyelemért. A fegyelem a hajón teljesen helyre állott. A tengerészek és matrózok kifogástalan pontossággal végezték feladatukat. Kötelességérzetük megszilárdult, körükben mindig nyugodt, derült volt a hangulat. Monk Károly a volt főizgató felkereste irodájában a mérnököt:

— Mérnök úr, méltóztassék velem rendelkezni. Bölcsessége vont vissza a rósz útról, jó szive mentett meg a haláltól, ezért törhetetlen hűséggel szentelem éltemet szolgálatára.

— Károly, ha megtartod hűségfogadásodat, ne félj, nálam nem lesz rósz dolgod. De mond meg, mi indított téged lázadásra.

— A boszu gondolatával kísértett meg a sátán és elfeledtette velem a kötelességet. De mikor mérnök úr merényletünkre a kárhoztatás villámaival sújtolt le s családunk iránt való tartozásunkra emlékeztetett, akkor megdöbbentem, lelkem előtt újra világosan állott az igazság, amelyet követnem kell. Van egy kedves özvegy édes anyám, egy nővérem és egy öcsém, kik engem szeretnek és mindennap imád-