Harangszó, 1924
1924-01-27 / 5. szám
XV. évfolyam 1924. január 27. 5. számi. Alapította K A PI BÉLA 1810-ben. Léptül aJdonoB: i DüDáatüll Lutler-SzOvetsfio. Az 0r»7.ípos I.other-SzSzct- m'g hlratalus lepje. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk e HARANGSZO szerkesztő- ki adóhivatal ének Bsentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden eveng. lelkéaz és tanító. MsQjelenlk mladen vasárnap. Boldogok a» irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Hserksaztó-kladóUTatal: szentootthArd. Vasvármegye. 1 „HAIUNU8ZÜ“ előfizetési ára: negyedévre 5000 korona. Megszállt területre 6000 K. (>atber-MzSretégt tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetést ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 4öO korona. A .Harangszó" terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. fl meleg ágy és a terített asztal. A nagypénteki református társaság budaörsi árvatiázának új lakója van. A múlt héten hozták be. Hatéves kis, kinőtt derekú, szomorú képű leányka. Egy lute- ránus embert vittek el a háborúba, visszajöhetlenül. Ez hagyta itten. Megftirösztötték, megetették, játszott egész nap a többiekkel, megölelték, most már este lett és fel kell menni a hálóterembe aluvóra. Ott állt a sok ágy, jó meleg dunyhával. Ott a kis lányé is, mellette a kis lány, aki nem tudott vele mit csinálni. Még sohasem látott ilyet. — Bele kell feküdni és jól be- takaródzni. Hát nálatok hol alusznak? — A földön, a szalmán, meg a vackon. — Vánkos? — A ruhámat tettem a fejein alá. El ne lopják! — Takaró? — Az a kis rongyos kabát, amibe behoztak. Emberek! Az elhagyatottak, a szegények, az elárvultak iránti közönyösségtek, az ám a nagy tolvaj. Lelopja a gyerekről a jó meleg dunyhát, a szívéből a meleget. Nektek elébb a szívetek melegét és aztán a dunyhát is rólatok. Mintha egyszer már kiabálták volna valahol: minden a mienk! Adjatok! Mert az a kiáltás csak a ti közönyösségteknek a visszhangja volt. És ti csodálkoztatok. Nem volt elég az egyszeri ijedelem? Nektek, akik mindennap meleg ágyban alusztok! * És ti, kik mindig terített asztalhoz ülhettek, gondoltok-e arra, hogy a ti közönyösségtek is tolvajoknak cinkostársává szegődött ? Cinkostársává azoknak, kik virágjaitokat, gyümölcsfáitokat, veteményeiteket, vetésieket dézsmálják meg. Asztalbontáskor ne rántsátok le az asztalkendőt, az abroszt! A földre hull a morzsája, a haja a kenyérnek. Szemetet csináltok az Űr testéből, rágázoltok és kisöpritek a szemétdombra, a sárba. Fogjátok össze az abrosz négy sarkát, gyűjtsétek össze a morzsát, fegyétek ki a madaraknak, oda, ahol a macska nem zavarja őket. A madaraknak, kik télviz idején nem vadászhatnak a ti ellenségeitekre, az Isten áldását pusztító férgekre. Ne sajnáljátok tőlük ezt a kis, kevés fáradságot. Megszolgálják ők azt. A nyomotokban billegnek a barázdában, ott ugrálnak az almafán, a rózsabokron, pusztítják a sok apró tolvajt. Még a bőgőlyt is elkapják röptiben, hogy az állatot ne bánthassák. És mindezt vidáman dalolva. Csak a morzsát Jézus szent nevében ! Vagy még ezt is unjátok! Vagy ezt is inkább a tiknak! Jó ára lesz holnap. És a holnaputánra nem gondoltok? Mikor hiába keresitek a fán az almát! Immendingen Mihály. Valódi fogadás igaz hálaadás. S ez első kötelességünk legyen. Hálára éppen nekünk protestáns keresztyéneknek különösképen azért van okunk, mert nekünk nyitotta meg az Úr az utat az igazsághoz a biblia által. (Házi kincs.) Egyházunk és az iparosság. Akik ismerjük a múltat és jelen tapasztalataiból akarjuk erőben gazdagítani jövendő értékeinket: , aggódva látjuk egyházunk életében a tátongó sebeket, melyek sebkötöző samaritánusokat, önzetlen prófétákat kivannak sorbaállítani a munkamezőkön. A múlt jelenen át kapcsolódik a jövendőbe! Az első magyar reformátor! eszmék terjesztői — tagadhatatlan — az iparosok és vándormunkások közt találhatók. Inkább ezeknek is szegényebbjei között. A gazdag szepesi, vagy erdélyi szász kereskedő, vagy iparos bizony nem veszélyeztette egészségét a hosszú járhatatlan utakon . . . S azok, akik elfogadták az Evangélium igazságát, hűek maradtak, mind halálig!. . . Nem igen akadt az iparosság között olyan, aki hitét, templomát egy-egy darab koncért, vagy asszonyi szívért elhagyta, reverzálist adott volna, ha érdeke, vagy exisztenciája azt úgy kívánta meg. Az iparosság viszonya ev. Egyházunkhoz hűségben és áldozatkészségben az iskolapéldák sokaságát sorakoztatja egymás mellé. Ma is! Annál fájdalmasabban látjuk, hogy az iparosság értelmi kiképzését — vallástanítás szempontjából — elhanyagoljuk. Pedig ma már az alkalom is meg van adva, az iparos tanonc iskolákban be van állítva a heti 1 (egy) hittanóra. Magam is tanítok, látom, hogy elhanyagoljuk! Kezdő kollégáim pedig sokszor nem tudják, hol kezdjék el; sem kézikönyv, sem útbaigazítás. Ma divatos belmisszióról beszélgetni. Vannak belmissziónáriusok a falusi földmivesek számára, vannak a városi tisztviselők számára, A keresztyén családok legkedveltebb lapja: a Harangszó
