Harangszó, 1924
1924-10-05 / 41. szám
308 HARANQSrO. If24. október 5 hassam ? Ehhez — úgymond — három dolog szükséges, hogy megnyugodjunk az Isten akaratában és elmélyedjünk az ó irgalmában, hogy saját akaratunkat gyűlöljük és végül hogy alévessük magunkat a keresztnek csak azért, hogy a természet kísértéseit elviselhessük. Ha mindezt megtesszük, akkor meghalljuk, hogy mit beszél az Isten. Böhmet saját korának hivatalos egyháza nem értette meg, csak azt látta benne, hogy az egyházi tantól eltér. Ezért annyira üldözte, hogy Görlitz városából, ahol letelepedett, el kellett menekülnie. Drezdába ment, ott megértésre talált és nagy pártfogói révén visszatérhetett később családja körébe, ahol is 1924 szeptember 20 án meghalt. Sok munkát irt, sok könyvet adott ki s ha különös is volt a vallásossága, mégis sokaknak megmutatta az Istenhez vezető utat s azért áldás emlékére. Ezért ünnepli most Görlitz városa és vele az egész evangélikus egyház ennek a férfiúnak az emléké- Dr. Tirtsch Gergely. Dr. Rótt Nándor veszprémi megyés- püspök a protestantizmusról. A Bakonyban most tartotta bérmáló körútját a veszprémi megyéspüspök. Tésen az evangélikus egyházközség tisztelgő küldöttségét Görög Ernő lelkész vezette a püspök elé. A lelkész hangoztatta, hogy a protestáns egyház tudja é: tékelni azokat a szolgálatokat, melyeket a róm. kath. egyház a haza érdekében a keresztény vallás behozatalával, a pogány magyarok megtérítésével, a műveltség, a földművelés tudományának terjesztésével kifejtett. Tudjuk — úgymond —, hogy a róm. kath. egyház főpapjai a mohácsi vész alkalmával ezért a mi drága hazánkért sokan elestek s ezzel örökre bevésték nevüket a nemzet történetébe. Amikor azonban mindezeket az érdemeket elismerjük, nem felejtjük el a saját értékünket sem. A protestantizmusnak 400 éves történeti múltja van s e múlt miatt nincs oka szégyenkezni. A mi történetünk össze van forrva a nemzet történetével s protestantizmus és hazafiság mindig egyet jelentett. Amikor elismerjük a tóm. kath. egyház jelenlegi kulturális tevékenységét s tudjuk, hogy nagyobb vagyonával sokat tesz és tehet a nemzet érdekében, ugyanakkor mi protestánsok a magunk kisebb anyagi erejével szintén tőlünk telhetőleg igyekezünk a haladást, felvilágosodást szolgálni és sanyargatott hazánkat a nyomorúságból felemelni. Ki kell jelentenünk azt is, hogy mi nem irigyeljük a róm. kath. egyház vagyonát s abból nem kíván magának a protestáns egyház semmit; pékünk csupán az állammal szemben vannak követeléseink, hogy kulturális céljainkat megvalósíthassuk. Egyes ellenkező nézetekkel szemben ki kell jelentenünk azt is, hogy a magyarországi protestantizmus emberemlékezet óta nem volt oly nehéz helyzetben, mint amilyenben ma van. A püspök az üdvözlő szavakra a következőket mondotta: Nagyon köszönöm nagytiszteletü urnák azt az elismerést, melyet a róm. kath. egyházzal szemben kifejezésre juttatni szíves volt. Örülök ennek a megértésnek és viszont én is kijelentem, hogy mi is tudjuk értékelni a protestáns egyház alkotásait és 400 éves múltját és sem én, sem általában a róm. kath. egyház vezetősége nem kívánjuk, hogy a protestáns egyház ettől a 400 éves múlttól, mely tiszteletre méltó, eltérjen. Mi magunk is a megértés útját keressük és örömömre szolgál, hogy itt a községben is, valamint az egész vidéken azt hallom, hogy teljes a felekezetek között a békesség. Kívánom, hogy ez az egyetértés, békesség továbbra is fennmaradjon. így dolgozhatunk igazán a haza javára. Mégegyszer köszönöm szíves üdvözlésüket. A püspök templomi prédikációjában is hangsúlyozta, hogy a mások vallásos meggyőződését tiszteletben kell tartani. »Béke a szívekben, béke a hazában, béke a felekezetek között.« A püspök a fehér asztalnál mondott felköszöntőjében is kedves közvetlenséggel éltette a tési evangélikus lelkészt és kísérő kanonokjával, kerületi esperesével és a környék katho- likus papságával együtt résztvett a tési hősök emlékszobrának felavatási ünnepélyén, hol a megnyitó beszédet a tési róm. kath. plébános, az ünnepi beszédet pedig az evangélikus lelkész mondotta. A bányai egyházkerület közgyűlése. A bányai egyházkerület ezidei rendes közgyűlését szeptember 25-én Budapesten tartotta. 24 én a lelkészegyesület ülésezett Kovács Andor esperes elnöklete alatt, amikor is Má- gócs Károly lelkész »A Luther-Szövetség és a belmisszió« címen tartott magvas előadást. A lelkészek államsegélye és rangosztályokba sorozásáról Csermák Elemér, a szekták elleni védekezésről Kálmán Rezső, a lelkészfizetés rendezéséről Mayer Pál, lapunk jeles tollú munkatársa értekeztek. Végül letárgyalták az egyház- megyei lelkészértekezletek jegyzőkönyveit. Délután 5 órakor kezdődött azután a szokásos előértekezlet. Ezt követte 6 órakor a templomban a Luther-Szövetség vallásos estélye. A szeptember 25 iki rendes közgyűlést istentisztelet vezette be, amelyen Törteli Lajos ceglédi lelkész fungált. Istentisztelet után a közgyűlés tagjai a Deáktéri iskola dísztermébe vonultak. A közgyűlés tagjai sorában helyet foglaltak: Báró Rad- vánszky Albert egyetemes felügyelő, Győry Lóránt nyug. miniszter, Land- gráf János nyug. államtitkár, Mdgó- csy Dietz Sándor, Németh Ödön egyetemi tanárok, Purgly Emil főispán, Tolnay Kornél máv. nyug. elnökigaz- gató, Hittrich Ödön főigazgató, báró Kaas Albert, Borgulya Pál nemzet- gyűlési képviselők stb. A közgyűlés elején Raffay Sándor dr. püspök meleg szavakkal emlékezett meg Zsigmondy Jenő dr. egyházkerületi felügyelő érdemeiről, aki félszázada szolgálja egyházát. Az egyetemes egyház nevében báró Radvanszky Albert hajtotta meg az elismerés lobogóját dr. Zsigmondy Jenő előtt. A közgyűlés középpontját dr. Rtffiy Sándor püspök évi jelentése képezte. »Az egyház helyzete valóban lehangoló — mondotta jelentése során többek között a püspök. — A kormánytól nem sokat várhatunk, pedig nehéz viszonyok között mindig az egyházak a legbiztosabb szövetségesek. “ Az egyházkerületi gyámintézet közgyűlését 25 én este fél 7 órakor Aszódon a templomban tartották meg. Birnbaum Sándor. A soproni születésű Birnbaum Sándor neve egy kis fejezetet képez ha talán nem is az egész tanítóság, de mindenesetre a dunántúli evang. tanítói kar történetében. Mint 19 éves ifjú tanító került "Várpalotára 1869- ben ahol az evangélikus gyülekezet választotta meg tanítójának, majd pedig néhány év múlva kántortanító- jának, amely állásában azután megmaradva, soha sehova nem pályázva
