Harangszó, 1924

1924-10-05 / 41. szám

1984. október 5 Fi ÁR AN CI5ZÖ 307 az országokban. Minden államban élheti külön önálló életét s lehet kovász a népek életében, mint a- hogy annak kellett volna lennie eddig is. R tokaji imaház fel­szentelése. Gyönyörű ünnepe volt szeptember 21-én a dicső múltra visszatekintő, történetét egészen a reformáció leg­első éveiig visszavezető tokaji evang. egyháznak. 1919 ben a román-vörös harcok idején három telitalálat érte a közelben levő alacsonyabb szovjet­ház helyett az egyház épületét s ezek közül kettő az imaházat alapjaiban rendítette meg, orgonáját, felszerelé­sét szétrombolta. A hajléktalanná lett egyház a felsőbb hatóságok tudtával és beleegyezésével egy évtizedek óta elhagyottan, hívek nélkül való, csak­nem romokban álló görögkeleti tem­plomban húzódott meg s mostanáig ott tartotta istentiszteleteit. Szerette volna ezt a templomot végleg meg­szerezni, minden áldokatot hajlandó volt meghozni megvételéért, de min­den jó szándéka megtörött a kor­mány közöayén, mely inkább engedi elpusztulni az elhanyagolt görög tem­plomot, mintsem hogy egy elvi ki­jelentéssel eladja a tokaji evang. egy­háznak. Nem lévén más hátra, két évvel ezelőtt rendbehozatta az egy­ház az imaház épületének falait, hogy az összeomlástól megmentse az épü­letet, a folyó évben pedig rendbeho­zatta belülről. A 106 lelket számláló kis egyház óriási erőfeszítéseket vég­zett, hogy Isten segedelmével a gyám­intézet és a jóakaró hittestvérek tá­mogatásával, de Isten után legfökép a maga erejére támaszkodva, elvé­gezhesse ezt a nagy munkát. Jellemző a kis számú evang. se­reg erkölcsi súlyára, hogy az egész város megmozdult a felszentelés al­kalmából. A tiszai hídfőnél diadal­kapu alatt várta a Nyíregyháza vá­ros gyönyörű négyesíogatan érkező kerületi elnökséget a járás és a vá­ros küldöttsége közönséggel a háta mögött, A felszentelésen is képvisel­tette magát minden felekezet, a köz- igazgatás, állami hatóságok, iskolák s a püspök előtti tisztelgés alkalmá­val, valamint a fehér asztalnál meg­ható szavakban adtak kifejezést együtt­érző örömüknek. Az imaház kulcsát dr. Honétay Géza felügyelő adta át a püspöknek meghatódott lélekkel. Szavaiból ki- rezgett az a megilletődött szeretet, mely oly drágának érzi az édes atyja, volt tokaji ev. lelkész emlékeitől meg­szentelt hajlékot. Geduly Henrik püs­pök, Dómján Elek fóesperes, sátor­aljaújhelyi lelkész, Tóth József ales- peres, fancsali lelkész, Marcsek Já­nos tokaji, Turóczy Zoltán ózdi, Wei- szer Ernő hernádvécsei lelkészek s ' Lábossá Lajos debreceni vallástanár kíséretében vonult be az imaházba, amelyet zsúfolásig megtöltött a kö­zönség. Batizi András, az első híres tokaji lelkész fordításában felcsendült Lut­her örök éneke : Jövel Szentlélek Úr­isten, amely után Dómján Elek mon­dott lélekemelő imát. Krecsák László nyíregyházi kántor szólója: »Szegény fejem, hová hajtnálak* gyönyörű be­vezetése volt a püspök felszentelő beszédének, melyben Jónás 2.3—s s 10 alapján lelkes szavakkal mutatott rá a templom jelentőségére s arra, hogy a templom állandó felszente­lésre szorul, amit úgy érünk el, ha odavisszük napjaink minden gondját, életünk minden keresztjét s a tem­plomra tekintünk minden örömünk­ben is. Közének után Turóczy Zol­tán tett bizonyságot arról. I. Mózes 28 .10—22. alapján, hogy mi neki a templom. A tokaji vegyeskar Tajdy Jenó karnagy vezetésével Beethoven : »Isten dicsőségé* t adta elő igazán Isten dicsőségére, mely után a püs­pök főpapi imája s a lelkészek ál­dása: »Áldjad meg Isten e munkát...« fejezte be a felejthetetlen ünnepélyt. Az istentisztelet végeztével Weiszer Ernő Példabeszédek 28 . 13. alapján felépített beszéd áldó kíséretében úr­vacsorát osztott a püspöknek, a lel­készeknek s a nagyszámú híveknek. Nagyszámú küldöttségek tisztel­gése után közebéd volt, amelyben sok felköszöntő éltette a résztvevő­ket Különösen is meleg ünneplésben részesítették dr. Zelenka Lajos kerü­leti felügyelőt, ki minden egyházköz­ségének örömében és bánatában sze­mélyes jenlétével is osztozik, pálután Lábossá Lajos prédikált a szivekhez szólóan a szív templomáról. Sok egyház roskadozó, pergő va­kolata templomát szégyeníti meg a maroknyi tokajiak szép, meleg han­gulata imaháza1 Gyújtsunk előfizetőket és adakozzunk a „HARANGSZÖ“ fenntartására. Böhme Jakab. Különös név, de különös ember is volt. Olyan cipész, akinek halála há­romszázéves évfordulóját most ün­nepük. Alt Seidenbergben, Sziléziá­ban született. Egyszerű főldmíves- szülők gyermeke volt. Tizennégy éves korában cipészinas lett és tizennyol­cadik évében vándorútra kelt. Hogy hol járt, mit tapasztalt, ma már nem tudjuk, csak annyit, hogy az akkori idők hitvitái nagyon megillették lel­két. Mély érzelmű, vallásos férfiú lett belőle, aki csak azért mélyedt el a szentírás olvasásába, hogy a val­lás, az Isten és az ember lényegét megismerje sajátos módon, belső megvilágosítás által. Böhme lelke előtt feltárult az Isten titokzatossága, amit ma idegen szóval misticizmus- nak nevezünk. Ö úgy látta, hogy minden dolgok az Istenben foglalvák és belőle kiömlenek. Az Istenben van tűz és világosság, keserű és édes minőség, de teljes egységben. Az Is­tenből kiömlő teremtményekben el­lenben ezek a tulajdonságok szét­mentek s a rossz, a bűn elhatalma­sodott s csak a Jézus Krisztusban való újjászületés által egyesülhetnek ismét Ámde az újjászületéshez kü­lönös élet szükséges. Ezen a kérdé­sen töprengett legtöbbet. Fel is tette magának a kérdések kérdését: Ho­gyan érhetem el az érzék feletti é'e- tet, hogy az Istent láthassam és hall­Mindazoknak, akik orvosi rendelésre kávét nem isznak és akik kávét jelen­legi magas ára miatt vásárolni nem akarnak vagy nem tudnak, helyes kivezető utat, illetve tö­kéletes pótlószert találnak, ha a régóta bevált Franck-féle Enrilo t használják, mely min­den egyéb pótlék hozzáadása nélkül a babkávé izét legjobban közelíti meg, kellően erős, va­lamint összetétele miatt nagyon tápláló, kiadóssága pedig az állandó fogyasztásra rendkívül olcsóvá teszi. Enrilo

Next

/
Thumbnails
Contents