Harangszó, 1924
1924-10-05 / 41. szám
XV. évfolyam. 1924. október 5. 41. szám. Alapította K A P I BÉLA 1910-ben. LaptulejdonoB: a Dunántúli Latber Szövetség. ás Országon liüthor-Hzövet- •ég hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának tisentgotthárdra (Vaavm.) küldendők. Mlőtizetést elfogad minden evang. leikési éa tanító. Uugjultnll minden vasárnap. Baarkaaitn-Uadóhlratal: SZENTGOTTHÁRD. VaBvármegyo. A „UAKAMHSZ0“ aldflxetA.1 ára: a harmadik negyedévre 18.000 korona. Csoportos küld. 1S.000 K. Lathor-SaSvotógl tagokaak 10%-os kedveimén,. Amertkába egész évre 2 dollár; az utódállamokba a ül. negyedre 20.000 K. Áldott legyen az Isten és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással. A „Harangud* tarjeaitó- aére befolyt adományokból ■zórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Gyülekezeti szervezkedés Élő gyülekezeteket akarunk. Lüktessen bennük a vér. Dobogjon a szív. Lobogjon a lélek. Feszüljenek az izmok. Szárnyaljon a tettvágy. Szaporán menjen a munka. Munka nélkül nincs élet. Amelyik gyülekezet nem dolgozik, az meghalt vagy haldoklik. Ha még pislog is benne valamelyes élet, az is csak más gyülekezetektől kölcsönvett tűz, amely minden pillanatban kialudhat. Gyülekezeteinknek tehát dolgozni kell. De nem olyanformán, hogy a munkát rárakják a lelkésznek, a tanítónak és a gondnokoknak a vállaira és a többi egyháztag beáll tétlen nézőnek, vagy rosszmájú birálgatónak. Krisztus Urunk az ü szőlőjébe munkásokat hív. Nem henyélőket. Az a gyülekezeti szervezet jó, amely minden egyháztagnak ád dolgot. Úgyhogy a szervezésnek célja az lenne, hogy rendet teremtsen a sokféle dologban és a sokféle munkás között. K tekintetben a lelkeket először fel kell rázni. Gyülekezeteinkben az egyháztagok még nagyrészt nem ébredtek annak a tudatára, hogy nekik tennivalóik is vannak a gyülekezetben. A jó egyháztag fogalma kimerül a pontos adófizetésben. Még a templombajárás sem egészen kötelező. Ezt a végzetesen téves közfelfogást átformálni sürgős feladat. Mert ez az oka annak, hogy gyülekezeteink hamupipőke módjára szenderegnek. Ideje, hogy felriadjanak. Szükséges először is, hogy minden gyülekezetnek legyen necsak évi költségelőirányzata, hanem évi munkaprogrammja is. Az Egyházi Alkotmány megköveteli azt, hogy minden gyülekezet évenként benyújtsa költségvetését jóváhagyás végett az egyházmegyéhez. Nagyon helyes. De éppen úgy megkívánhatja az Alkotmány azt is, hogy a gyülekezet beterjessze évi előirányzatát az elvégzendő munkáról is. Mert a gyülekezet nem csupán közpénzekkel sáfárkodó testület, hanem hitvallásunk szerint a szentek közössége. És pedig nem renyhe, lusta, heverő szenteké, hanem olyanoké, akik azokban fog- lalatosak, amelyek a mennyei Atyának dolgai. Tehát évi rendszeres munkaprogramin. Ez most a főtiszt, püspök úr Gyülekezeti Belmissziói Munkaprogrammjában erre az esztendőre készen van. Legyünk neki érte hálásak. A programm azonban magában véVe még nem üdvözít. Azt végre is kell hajtani. Azt a programmot tanulmányozni kell minden részletében. Ahogyan az építőmester tanulmányozza az építendő ház tervrajzát. Mert a kivitelhez kell idő, kell anyag, kell ember, kell időbeosztás, munkabeosztás, anyagbeosztás. Ne sajnáljuk ezt a fáradságot. A munkaprogrammal foglalkozva kapunk kedvet a munka elvégzésére is. Tüzbe jövünk, és látva, hogy lehet és kell valamit csinálni, akarunk is valamit csinálni. Ha azután a programm megvalósításához fogunk, akkor embereket is szemeljünk ki, akiket munkába állíthatunk. És itt a lelkész, tanító és kurátor urak után gondoljunk először is a prezsbiter urakra. A prezsbitériumról azt mondja az Alkotmány: „Az egyháztanács kötelessége általában gondoskodni, hogy az egyházban és iskolában minden helyesen és jó rendben történjék“. A prezsbité- rium kötelessége ezekben a szavakban röviden, de velősen van megszabva. A jó prezsbiternek mindenre kell gondjának lenni. Tehát a püspöki munkaprograinm végrehajtására is. Ha tehát ember kell valami munkának az elvégzésére, hivatalból ott van a prezsbiter. Ha dolgozó gyülekezetét akarunk, akkor dolgozó prezsbitereket kell akarnunk. Aki nem akar dolgozni, az ne legyen prezsbiter. Adja át a helyét másnak. A gyülekezeti munkásokról lévén szó, ne feledjük el azt sem, hogy nem élünk itt a földön örökké, munka pedig mindig lesz. A fiatalabb nemzedéket is vonjuk tehát bele a munkába, hogy utánunk is legyenek, akik hordozzák a munkának terhét. Ebben a tekintetben talán nem járnak el mindenütt a kellő előrelátással és csak tisztes ősz fejeket választanak be az egyháztanácsba. Nem helyesen. Be kell vonni még az iskolásgyermekeket is a munkába. Akármilyen csekély legyen is az a segítség, amit a gyermekek nyújtani tudnak, fő az, hogy a gyermek legyen tudatában annak, hogy a gyülekezet tőle is munkát vár. Amikor az iskolások széjjel hordják a Harangszót, az evangélikus sajtónak tesznek szolgálatot. Amikor a Luther-Naptárt árusítják, belmisz- sziói munkát végeznek. Ezeket a dolgokat ilyen szempontból kell velük megláttatni. Az idők arra kényszerítenek bennünket, hogy a régi haggyán, és immel-ámmal élettel végleg szakítsunk. A gyülekezeteket uj eszmények és uj módszerek szerint kell megszerveznünk. És ha eleinte recsegnek és ropognak is bele a kényelemhez szokott csontok, csak így mehetünk át az életbe. Ideje az álomból felserkennünk! A sajtó, olvasóival all vagy bukik.
