Harangszó, 1924
1924-10-05 / 41. szám
306 HARANŰSZÖ. 1924. október 5 Dr. Rade a protestáns egyházak helyzetéről Ausztriában, Csonka- magyarországon és az utódállamokban. Bécsben vagy húsz német egyetemi tanár népszerű főiskolai előadásokat tartott az egyetemen. Az előadók közt volt dr. Rade is, aki a német protestantizmusnak egyik legjelesebb vezérférfia, nemcsak teológus, de politikus is, ki különösen a protestantizmus egész egyetemét felölelő kérdésekkel foglalkozik nagy előszeretettel. Egyik magyar fővárosi lap munkatársának dr. Rade bécsi időzése alkalmából a protestáns egyházak helyzetéről Ausztriában, Csonkamagyarországon és az utódállamokban a következőkép nyilatkozott : A volt monarchia területén a protestáns egyházak helyzete igen szomorú. Ausztriában meglehetősen lelohadtak az erőteljes Los von Rom mozgalom hullámai, amelyek éven- kint 70—80 ezer embert, nem egy évben sokkal többet, hoztak át a protestáns egyházakba. A megélhetés és egyéb anyagi gondok óriásira való növelésével nem kedveznek az igazságkeresésnek és a vallásos elhatározásnak. De azért az osztrákprotestamizmus szilárdan megállta a helyét és a demokratizmus erős levegőjében sem vesztette el fejlődési lehetőségeit. Hű mindhalálig. Irta: Gyurátz Ferenc. 3) — Nyíltan szólva — jegyzi meg egy másik — be kell vallanunk, hogy komoly, művelt ember Ízlésével nem is egyezhetik meg az ily lebujbán folyó duhaj tivornyá- zás, mely gyakran verekedéssel végződik. Nekünk jól van így is, mert jobb szórakozásra senki sem tanított bennünket. A matrózok csak reggel tértek vissza a hajóra. Vilmos délután találkozott velük a fedélzeten de még ekkor is meglátszott rajtuk az éjjeli mámor hatása. Kelletlenül, nehézkesen mozogtak, sápadtan, bágyadtan néztek maguk elé. Egyik gyomor-, á másik főfájásról panaszkodott. — Nos, hogy ér'zitek magatokat, kedves barátaim, az éji vigalom után ? Arcszine- tek, magatok tartása után ítélve azt gondolhatná az ember, hogy a tengeren három napos nagy viharral a végkimerülésig küzdve lettetek rokkantak. — Egész éjjel mulattunk és még nem aludtuk ki magunkat — válaszolt az egyik. Aztán nem tagadhatjuk, hogy az a korcsmái rossz levegő, a mértéktelen ivás megviselt bennünket. Arról is csak boszuságSóhaj. Mikor az alkonyat Leszáll a vidékre: Lehajtom fejemet Rab hazám földjére. Viszi a sóhajom Esti szellő szárnya: Magyarok Istene, Tekints e hazára! «h Darabokra tépték A szép magyar földet. Erdélyben, Bánátban Rabláncok csörögnek. Sötét magyar éjben Virradatra várunk . . . Magyarok Istene, Tehozzád kiáltunk. Vesztett szabadságról Álmodik a róna . . . Uram, légy e népnek Kegyes pártfogója. Töröld le, szárítsd fel Omló könnyeinket. .. Magyarok Istene, Tégy szabaddá minket! HORVÁTH IMRE. Százszor nehezebb a helyzetük a protestáns egyházaknak a régi Magyarország területén. Az anyaállamban megingott azzal, hogy maga az állam rendkívül legyöngült s nem képes az egyházakat a régi mértékben támogatni. Súlyosbítja a helyzetet az, hogy az egyházak egész országra kiterjedő közgal emlékezhetünk, hogy a csalárd pincérek, a telhetetlen muzsikusok alaposan ki- zsebeltek bennünket. — így most már beláthatjátok, hogy az olyan mulatság, amelynek egészségrontás, késő bánat az ára : nem gyönyörűség, nem méltó a józanul gondolkodó emberhez. — De hát a szegény matróz — szólal meg Wallace — ki annyiszor kockáztatja életét a tengeren, soha se láthasson egy kedve szerint való jó napot ? — De igen; neki is joga van a vidámsághoz. De mindenkinek erkölcsi kötelessége, hogy ne kövesse vakon a vágyak csábító szavát, hanem hallgasson az értelem, a lelkiismeret intésére is. Csak oly mulatságban vegyen részt, amely egészségét nem pusztítja, lelkét nem szennyezi be. Ha ismét engedélyt nyertek a kimenetelre: jöjjetek én velem. Most én hívlak meg bennetek. A matrózok megköszönték a meghívást s készséggel vállalkoztak követésére. Harmadnapra következett a munkamen- tes idő. Vasárnap. Ekkor a mérnök reggel matróz barátaival a városba indult. Uiköz- ben így szól hozzájuk: — Tudjátok, ma ünnep van, ez arra int: adjátok meg Istennek, ami Istené. Menjünk a templomba Isten dicsőítésére. ponti apparátusa itt maradt s azt az erősen lefogyott számú egyházaknak kell fenntartaniok. A külföldi egyházak segélyei a legnehezebb évekre áthidalták a nehéz helyzetet, a jövő azonban nem a leg- rózsásabb kilátásokkal kecsegtet. Az utódállamokban azonban a protestáns egyházak helyzete rendkívül nehéz. A magyar protestánsok mindenütt a kisebbség keserű kenyerét eszik s éveken nem végezhettek egyéb munkát, minthogy politikai jogaik, megélhetésük kiverekedésére, panaszok elsírására s istanciák írására koncentrálták energiáikat s hordták súlyos keresztjét magyarságuknak . . . 400— 500 tagból álló közösségek nem tarthatják magukat. Kicsinységüknél fogva az életképtelenség csiráit hordják magukban. Nem tudnak iskolákat fenntartani, lehetetlen, hogy irodalmat teremtsenek. A menekülésnek egy módja van. Ha a protestáns egyházak összefognak. Áll ez elsősorban a reformátusok és evangélikusok egy- másratalálására . . . Magasabb vonatkozásban is hangsúlyozottabb volna a protestantizmus jelentősége, ha képviselői nem elenyésző és így is széthúzó kisebbségek, hanem összetartó, magyarságában vagy hitében szilárd tömegek képviseletében emelnének szót . . . A protestantizmus azért, mert Trianon Magyarországot feldarabolta és más országok között szétosztotta, nem halhat meg ezekben Lehet, hogy egyitek, másítok már régen nem volt a szent hajlékban s azt véli, hogy anélkül is meg lehet élni. De ne felejtsétek azon igazságot, hogy az embernek nemcsak teste van, „ nemcsak gyomráról kell gondoskodnia. Ö benne halhatatlan lélek honol, mint égi szent örökség, mely őt kiemeli az állatok sorából Ezt a nemesebb alkatrészét is ápolni tartozik s ennek éltetője, égfelé emelője a szent ige, a buzgó imádkozás. És ha arra gondolok, hogy ugyan e napon — ha élnek szüléitek, testvéreitek, feleségtek, gyermekeitek — értetek is imádkoznak az Úr házában: akkor ti is indíttatva érzitek magatokat, hogy a templomban a Mindenható áldását kérjétek kedveseitekre. Az egyik matróz a maga és társai érzelmét a jóakaró felhívásra e szavakkal fejezi ki: — Mérnök úr, megértettük és köszönettel fogadjuk az emlékeztetést kötelességünkre. őrömmel megyünk kíséretében lelkiáldozatra. Áhítattal vettek részt az istentiszteleten. Templom után séta közben a város nevezetesebb helyeit, kiválóbb középületeit szemlélték meg. Délben Vilmos egy tisztességes vendéglőbe vezette őket s tudatta velük, hogy e napon az ő vendégei. (F. k.j
