Harangszó, 1924

1924-08-24 / 34-35. szám

2S8 HARANQSZÖ 1924. augusztus 24 Csak úgy kikivánkozott a telkemből, látja, hiszen még papirost sem szán­tam rá, csak a verseim hátlapjára firkáltam és felüdült tőle a szívem. Hagyja ezeket az ostobaságokat. Adja ki a szonetteimet I Most már a könyvkereskedő fogta kérőre a dolgot. Volt neki az Adige völgyében egy kis házacskája, Az apjáról maradt rá. Gyönyörű helyen, még szebb kilátással a hegyekre, a habzó vizű zúgó folyóra. Tehén az istállóban, kertjében virág, tele élés­kamra, gyümölcstől roskadozó fák. — De Amicis úr, magának adom, éljen ott a kedve szerint, szabadon járhat-kelhet, csinálhat amitakar vele, csak menjen oda, fejezze be, amit a szíve elkezdett. De a szegény fél zsoldra tett ka­tona hajthatatlan maradt. A szonett vagy a halál. Ezen a csökönyösségen megindult az öreg Treves. — Hát befejezi-e, kimegy-e a he­gyek közé, ha kiadom a szonettjeit? — Be! De előbb látni akarom a szonetteket nyomtatásban. Treves kiadta a szonetteket Azaz csak kinyomatta, mert — jő próféta volt — kölleni nem köllöttek senki­nek. Nem volt kinek kiadni. Még most is hiánytalanul őrzi a cég az első és utolsó kiadást. De megérte az áldozatot. Megjelent »A Szív.« És méltó volt nevéhez. Ami nemes érzést, az Isten­ben és az emberekben való hitet, szeretetet Isten és ember iránt, köte­lességérzést, rajongást a hazáért és Ez a kis lány megy a kútra ... Népszínmű egy felvonásban. Irta: Csite Károly. SZEMÉLYEK: Méri néni. Ágnes, cseléd-leány. Palkó I .. . Erzsiké. Gyurka j Jankó. Színhely: falusi udvar. (Előadni csak a szerzőnél megvásárolt egy könyvpéldány után lehet.) Színtér: Mári néni udvara, uccára néző rácsos kerítéssel. Jobbról a ház ajtókkal és ablakokkal. Jobb részen kerti asztal és pad. A szin bal felén szintén egy deszkapad. ELSŐ JELENET. Mári néni, Jankó. Márí néni (barátságos arcú, jószívű fiatal özvegy, a függöny felgördültekor a ház elején seperget): Ej, ej, milyen soká érkezik ismét haza az a lány a kútról. (Az uccaajtóhoz megy, az uccára tekintget.) Jankó (ügyefogyott faluárvája, akit leg­inkább Mári néni jószlve gondoz, táplál. a haza hőseiért könyörületet a szen­vedők iránt, tiszteletet a király, a tanítók, az idősebbek, a szülők iránt, ragaszkodást az otthoni tájhoz, lelke­sedést minden szép, jó és nemes iránt gyerek félékből kitörölhetetlenül ki lehet váltani, azt de Amicis egyszerű, meleg, okos, érzeFgősség nélkül való szíve kiváltotta a maga nemzetének ifjúságából és a férfiúvá emberesedett olasz ijuság megteremtette de Amicis lelke teremtette meg a feltartóztathatat­lan lendülettel haladó Itáliát Garibaldi megkezdett művéből az Itália mintából. Vájjon nem gondolt-e Szuchovszky erre »A Szív»-re sohasem? Nem gondolnám. Mert ha igen, úgy nem sóhajtana fel, hogy honnan adjon ifjú pályatársai, a valiásoktatók kezére vezérfonalat. Ossza fel »A Szív« anyagát annyi részre, ahány hittan órája van egy esztendőben. Ültesse át a mi viszonyainkra és adja be ká­véskanalanként a fiatal tanoncgene- rációnak mint az orvosságot. A nem­zet gyógyulását segíti elő ezzel is. És szabad ám ezt a könyvet nem mester inasnak is olvasnia. Mert ez másként is igen tanulságos história. Vegyük csak az öreg Trevest. Rá­szánta merészen az egész vagyonát ennek az egy könyvnek a világra hozatalára. És most ötven év után munkája büszkén vallja, hogy ez az 514 kiadás adott lendületet a haj­danta kicsi cégnek, olyat, hogy világ­híre és nagy gazdagsága van. Az ideálizmus materiális térea is jól fizet jószándéku okos embernek a szívétől vezérelt kezén. —mm.— Balról jön szénarakó villával, megy egye­nest a szobaajtónak. A villát úgy tartja keresztben a vállán, hogy nem tud vele be­menni a házba): Jujujuj, te rossz villa ! be se engeded az embert Mári nénihez menni! Mári néni (az ucca-keritéstöl elfordul, meglátja a villával kiizködő Jankót): Óh, te szegény oktondim, te! Ha üvegesajtó volna, hát minden üvegjét kivernéd . . . Engem keresel, Jancsi ? Itt vagyok. Jankó : Mári néni 1 beraktam minden szénát a pajtába. Mári néni: Beraktad ! Tyű, akkor so­kat dolgoztál, szegény gyerekem. Jankó Be bizony, mind beraktam. Úgy izzadtam bele, mint a tücsök ... Hát most mit dolgozzak, Mári néni ? . Mári néni: Ne dolgozzál most semmit, Jancsi. Pihenj. Megállj, van még egy kis kalácsom. Kapsz belőle. (Bemegy a szoba­ajtón s azonnal visszatér egy szelet kalács­csal.) Nesze, Jancsi, egyél. Jankó: Óh, be jó a kalács. Igen szé­pen köszönöm, Mári néni. Felét megeszem magam. Mári néni: Hát a másik felével mit csinálsz ? Jankó: Odaadom azt. Mári néni: Kinek adod? h oroszországi állapotokról, A legutóbbi évben több előkelő politikus és magánember vette ma­gának azt a fáradtságot, hogy sze­mélyesen győződjék meg afelől, amit Oroszországról és az orosz állapo­tokról hallott. Körülbelül egy évvel ezelőtt járt ott Heriot, a jelenlegi francia miniszterelnök, akkor még mint lyoni polgármester. (Meg is je­lent egy könyve Nouvelle Russie cí­men.) Hogy mit lehet látni Szovjet- Oroszországban, az magától a szem­lélőtől függ. Az egyik a politikus szemével néz, a másik a gazdasági állapotokat vizsgálja; csak kevesen vannak, akik a valláserkölcsi oldal­ról néznék az ottani állapotokat. Mindegyik mezőn fájdalmasan érez­hetők a hitetlen kormányzat követ­kezményei, de sehol sem annyira, mint épen a vallás területén. A há­ború, az éhség, ez az átmeneti ál­lapot, mely még mindig nem akar megszűnni, megingatták a régi szent­ségeket. A házasság és elvállás kizárólag polgári térre szorul és tetszés sze rinti időben és módon köthető. Le­wis, az egyik utazó látott egy 19 éves asszonyt, ki már negyedszer házasodott és ugyanannyiszor vált el és most nagyon vágyott egy újabb házasságot kötni. Kallarch kisasz- szony, a Conradi-pör egyik tanúja, ismert egy személyt, aki egy évben tiz házasságot kötött. Sokorin a prágai egyetem szocio­Jankó : Édes anyámnak adom. Mári néni: Szegény Jancsi! Hisz anyád a temetőben nyugszik. Nem kell őneki már semmi a földi világból. Jankó : De bizony, kell neki. Múltkor is, mikor Mári néni két pogácsát adott, egyiket elvittern neki a sírjára és másnap már nem volt olt. Édesanyám elvitte on­nét. (A következő jelenet alatt mohón eszi a kalácsot.) Mári néni: Óh, te szegény árvaságom 1 Elvitte ám a pogácsát valaki — valami, de nem a te szegény, megboldogult anyád. Csak fogyaszd el a kalácsot magad. MÁSODIK JELENET. Palkó, Gyurka, Mári néni, Jankó. Palkó és Gyurka (nagyobb iskolás­gyermekek palatáblával, tankönyvekkel ke­zükben nagy örömmel berontanak az ucca felöl. Tanszereiket a kerti asztalra teszik.) Mári néni: Ejnye, gyerekek, mi van veletek, hogy ilyen korán hazajöttetek az iskolából ? Palkó: Tanító úr elutazott, azért ma már nem is kell délután sem iskolába menni. Milyen jó 1 Gyurka (nagyot ugrik örömében, mint egy kis csikó): Nyihihi, milyen jó!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents