Harangszó, 1924

1924-08-24 / 34-35. szám

XV. évfolyam.

1924. augusztus 24.

34—35. szám.

Alapította

K A PI BÉLA

1910-ben.

I.aptulajdonoB:

a DuuäDtbll Lutüur SzövetsíB

ki ors/ÁKOs iiUllier-S/övet- hivatal»» lapja.

Kéziratok, előfizetést dijak éa reklamációk a UAKANUSZÓ szerkesatő kiadóhivatalának fiaentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Klőfizetíat elfogad minden evang. lelkóaa ős tanító.

MdtfjBleoJt mlDiteo vásárnál).

Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szivedet.

Szerkesztő-kiadóhivatal :

szentqotthArd.

Vasvármegye.

A „HAUAKGSZ0“ előOzi'táal ára: a harmadik negjedárre lö 000 korona

Csoportos küld. 15.000 K. katker-SaSvetágl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba a III. negyedre 20.000 K,

A .Harangsió* terjesztő ■őre befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk.

Jézus diadalra segít.

Parisban, Franciaország fővárosában, egy templom előtt áll Co- ügny tengernagy szobra. E szobor azokra az időkre emlékeztet, amikor Franciaországban az evangé- üom híveit nagyon üldözték. Különösen pedig emlékeztet az 1572. év augusztus 24-re, amikor az éjjel sötétségében ezer meg ezer buzgó hívőt lemészároltak s Colignyt is, a hős tengernagyot, aki egész életében mindig igyekezett Francia- ország boldogságát előmozdítani, halálosan megsebesítették. És ha kérdezzük, miért üldözték az evangélium híveit, s miért gyilkolták meg a nemzet egyik legkiválóbb fiát ? Azért, mert ezek meghajoltak az Úr Jézus elölt. Elismerték, hogy neki adatott teljes hatalom mennyen és földön, azért őt illeti a dicsőség. Az evangéliom ellenségei pedig nem vették eszükbe e nagy igazságot. Kezükben volt a nagy földi hatalom s nem vigyáztak annak beszédére, aki isteni volta tudatában így szólott s szól ma is: Teljes hatalom adatott nekem mennyen és földön. Tehát nemcsak a földön, hanem a mennyen is. Nemcsak a hatalom egy része, hanem teljes hatalom. És az Idvezítő meg is bizonyította, hogy övé a teljes hatalom. Ugyanabban a Párisban, a- melyben Colignyt meggyilkolták, ma több mint 50 helyen prédikálják az evangéliomot. Bízzunk azért az Úr Jézusban és szolgáljunk neki híven és határozottan. Övé a teljes hatalom. Ő diadalra segít.

Gyüjtsünk előfizetőket és adakozzunk a „HARANGSZÓ“ fenntartására.

A Szív.

Érdeklődéssel olvastam hónapokkal ezelőtt a >Harangszó«-ban egy kis cikkét Szuchovszky Gyulának az iparos tanoncok vallásoktatásáról. Megértettem a sóhaját, honnan veszünk vezérfonalat ehhez ? Sehonnan egy árva visszhang. Azaz hogy mégis. Messze fóldról, Itáliából, ahol tavaszi lendülettel visz uj élet felé egy egész nemzetet a maga ifjúsága. Egy ifjú nemzedék, melynek szívvilága egy könyvből táplálkozott A felnevekedett mostani egész olasz férfi világ ötven év óta ennek a könyvnek a bélyegét viseli magán. És az oiasz nevelő ennek a könyvnek a szellemét adja át Mussolini kertje virágjainak. Csak ügy önti ezt a könyvet a nyomda. Januárban jelent meg az 514-ik kiadása a milánói világhírű Treves könyvkiadónál.

Ebből az alkalomból az öreg Treves unokája, maga is már javakorabeli asszony, elmondja Edmondo de Amicis A Szív könyvének históriáját.

Olaszországban 1870. után, mikor Garibaldi bevonult Rómába és Cavo- urral, Viktor Emánueliel megcsinálták az olasz egységet, kezdetben szomorú gazdasági viszonyok voltak. A világtörténelemnek legrosszabbul kormányzott állama, a pápai állam, az osztrák uralom alól felszabadult észak olaszországi államok és a nápolyi, szicíliai királyság szomorú örökséget hagytak a megszületett uj Itáliára.

Ott is más kenyér után kellett néznie sokatmagával az ifjú de Ami- cisnek. Búcsúra tisztelget a kardjával és az olasz egységért folytatott harcot végig küzdő fiatal tiszt költőnek csapott fel. Szonetteket írt. Petrarca habáraira vágyódott.

Mikor egy kötetrevalót összeköl- tött, elvitte őket az akkor még jelentéktelen kis könyvkereskedókőz, az

öreg Treveshez és harmadnapra beállított a válaszért: kiadja-e vagy sem ?

Az öreg könyves azt mondta neki, hogy kiadja, ha befejezi a megkezdett könyvet, de Amicis ujjongott örömében. Van ott még vers, ahol ezek termettek. Mindjárt fel is ugrott és szavalta a még raktáron levő szonettjeit. Szonett a tavaszhoz. Szonett őhozzá. Szonett a virághoz, a holdsugárhoz, a tengerhez. Mindenhez, amihez csak szonettet lehet frni. Es ugyan mihez nem lehet?

Az okos könyvkiadó tudta, hogy a záport és a szonettáradatot elállí- t«ni nem lehet. Annak le kell folynia. Und wenn’s genug geregnet hat, dann hört es wieder auf és az ifjú katona kiszavalta magát. Attól aztán kimerültén ült vissza a helyére. Ilyenkor már lehet okosan beszélni minden poétával. Elébb csak végig kell hallgatni a verseit.

— A versei csapni való rosszak. Ezek se nekem, se senkinek a világon nem kellenek De ha azt, amit a versek hátlapjára írt, befejezi, azt kiadom és fizetek érte, amit kíván.

Önök de Amicisnek csak öreg korabeli alakját ismerik. Szép olasz típus. Sürü hófehér haj, hófehér bajusz, lágy barna arc. Csupa szelídség, csupa nyájasság, csupa jóság. De volt fiatal ó is és akkor rettenetes tudott lenni. De talán a legrettenetesebb volt akkor, mikor az öreg Treves a szonettjeit látta el ilyen szigorúan.

Mit akar ez az ember őtőle ? Nem is tudta, hogy mit irkáit a versek hátlapjára. A öreg megmutatta neki.

— Treves úr, bigyje meg ezek szamárságok Higyje el, hogy ezeket az ostobaságokat csak üggj, odavetettem. Oda vetettem mikor a költői alkotás vergődései közben kimerült az agyam, odavetettem a szívem egynéhány érzését. Nem is akartam.

A sajtó, olvasóival áll vagy bukik.