Harangszó, 1924
1924-08-10 / 33. szám
XV. évfolyam. 1924. augusztus 10. 33. szám. Alapított* KAPI BÉLA 1910-ben. Liptulajdono*: a Dunántúlt Lntúer-SzCfetság. Ax Országos Iittthar-Szövat- ■«K hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklámadók a HARANGSZO szerkesztókiadóhi vauiénak Baentgotthárdra (Vasvm.) küldenddk. Klófizetést elfogad minden evang. lelkész éa tanító. MmJelentt minden vasárnap. ff Legyetek azért atgámflai béketűrök az TJrnak eljöveteléig. v Bsarkaaató-kladóhlrata 1 : SZENTOOTTHÁRD. Vasvármegye. A „HAKASU8Z0“ előfizetési ára: a harmadik negyedévre 16.000 korona. Csoportos küld. 15.000 K. Lather-HzSretégl tagoknak 10°/>-oa kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba a ül. negyedre 20.000 K. A .Harangozó* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. Az Urnák élünk-e? Nincs szebb élet, boldogabb élet, hasznosabb élet, mint az, amelyet az igaz keresztyén az Urnák szentel. Mert aki életét az Urnák szenteli, az mennyei erőkkel táplálkozik s az Isten országa fényessége, ama túlvilági élet világa ragyogja be életét. Aki életét az Urnák szenteli, az boldog, mert lelke ment e világ terhétől s a szenvedélyek, gondok nem dobálják élete hajóját ide s tova. Aki életét az Istennek szenteli, annak élete hasznos is, mert hiszen az használ igazán embertársainak, akinek minden törekvése, minden igyekeznie ama felséges eél elérésére szolgál: megnyerni minél több lelket az Idve- zítőnek s így megtölteni minél több lelket a soha el nem múló, sőt mindig tökéletesebb és szilárdabb boldogsággal. Tehát az Urnák szentelt élet nem azt jelenti, hogy embertársainkkal ne törődjünk. Az Ur nem szereti a rest és tétlen lelkeket; az Ur munkás, tevékeny és fáradhatatlan emberekké teszi híveit. Neki nem tunya, céltalan és küzdelem nélküli emberek, hanem azok imái és énekei tetszenek, akik az Urat életükkel is dicsőítik. Szóval, ne felejtsük el, hogy az Urnák az él, aki kötelességeit az Ur akarata szerint teljesíti. Az Urnák az él, aki nem indul el az emberek tanácsadásán, hanem az Isten igéjéből meríti az utasítást arra nézve, hogy mit kelljen hinnie, cselekednie? Az Urnák az él, aki belátja, hogy saját erején nem sokra mehet s azért segítségért napról napra az Úrhoz fordul. Az Urnák az él, akinek szívében a Jézus lakik, akinek szívén a Jézus uralkodik, akinek kezét a Jézus vezeti. Ily értelemben : az Urnák élünk-e? Az egyének háborúja, vagy — a családi békétlenség. Vészes harcok lezajlása után a győző embertömegek egyes vezetőszemélyek egyéni kiválóságának, elismert magasabb tudásának, vas- eriergiájának tulajdonítják a kivívott győzelmet, s kedvenceiket közszeretettel legendás hősökké léptetik elő. Ugyanaz a tömeg vesztes háború idején beteges szenvedéllyel, boszukéjérzettel követeli a háború állítólagos főbünöseinek példátlan megbüntetését. Nem a véletlen művén alapul a tömeg- hisztéria szeretetének, vagy gyűlöletének e kettős megnyilatkozása. A nagy tömeg mintha ösztönszerü sejtéssel érezné, hogy minden viszály és háborús ok mögött az e- gyének milliói állanak — épen ezért emel, vagy sújt kivételes egyéneket — legtöbbször igaztalan Ítélettel. A testvéri közösség egyetemes krisztusi világelve szerint: „mindenki felelős, mindenki életéért.“ A „mindenki harca mindenki ellen“ sajnos nem csalóka ábránd, hanem valóság, (a becsületes küzdelem természetesen kivétel) s bármily vonatkozásban harcról van szó ki-ki idézze meg önnönmagát saját lelkiismeretének törvényszéke elé, hogy osztozkodjék mindenkivel a mindenkori háború felidézésének felelősségében. A háború átkos szellemét végeredménykép nem néhány ember hatalomra törtetése, nagyzási hóbortja hívja életre, hanem az egész emberiség romlottsága, hitetlen, erkölcstelen élete. Az egyének bűnözései óriási egységben összeforrva átalakulnak tömegbü- nökké s emberélet pusztításában robbanak ki. A háború csirája, mint eredendő bűn benne él minden idők társadalmában s születését könnyen fel lehet vezetni a családi életen keresztül minden egyénig. Nemcsak mással, de ki-ki saját magával is minden formális hadüzenet nélkül állandóan harcban áll. Szívünkből vágyak, érzések törnek elő, az értelem csatasikján kitlöin- böző képzeteink megszámlálhatatlan gondolataink vonulnak fel, hogy egymásra törve birkózzanak, harcoljanak mindaddig, míg az erősebb jogán valamelyik kivívja a többi felett elsőbbségét. Öntudatos gondolkodásunkban a legerősebb képzetek, eszmék valóságos zsarnokok — a többiek csak engedelmes rabszolgák és csodálatos — e zsarnokok nélkül soha megállapodott, kijegecesedett nézetünk, állandó érzésünk, öntudatos akaratunk — el sem képzelhető. Az e- gyénnek saját magával küzködése leginkább a családi életben érezteti hatását, s csak ily beállítás mellett érthető az a sokféle viszály, versengés, gyűlölködés, amely mindennapi éhes vendégként lépi át a legtöbb családi hajlék küszöbét. A kiílömböző családtagok idegen környezetben természetesen tartózkodnak attól, hogy intim belső küzdelmeiket, lelkivivódásaikat a világ piacára vigyék, s mások rosszindulatú bírálatának tegyék ki. „Majd letárgyaljuk otthon, szép nyugodtan, meghitt, csendes családi körben ügyes-bajos dolgainkat, legalább biztosítva lesz számunkra a családtagok jóindulata, önzetlen jótanácsa“ — mondják. És megindul az eszmecsere! A külömböző nézetek és észrevételek „a kölcsönös jóindulat résztvevő könnyeitől „úgy bokrosodnak, mint langyos esőtől megfüröszlött tavaszi vetések, s később egészen „megbokrosodnak.“ Emelkedik a hangulat, élénkül a Akinek nincsen sajtója, annak nincsen szava
