Harangszó, 1924
1924-08-03 / 31-31. szám
244 HARAFKISfÖ 1924. augusztus 3 „A testi egészség jő, szellemi nagyság fontos, de a szívnek tisztasága mindenek koronája. Hogyan nyerhetünk tiszta szívet? Ha a Krisztus lakozik bennünk. Istennek kell lakozni bennünk, mielőtt az isteni szeretet megnyerő hatalma belőlünk sugározhat és Isten szentsége életünkben és munkánkon nyilvánvalóvá lészen.“ A veszprémi egyházmegye lelkészi kara az egyházi tisztviselőkért. A veszprémi ev. egyházmegye lelkészi karának 1924. június 11-én Pápán tartott ülésében, Takács Elek esperes elnöki megnyitó beszédének, lelkészeink helyzetéről szóló részével kapcsolatban, élénk s a kérdést sok oldalról megvilágító vita fejlődött ki, melyben résztvet- lek: Gyurátz Ferenc ny. püspök, Horváth Sándor, dr. Mohácsy Lajos és Kakas József. A vitával kapcsolatban felolvasták Görög Ernő tési lelkész írásban benyújtott indítványát: „Hívja fel a lelkészériekezlet a püspök urakat arra, hogy a kormányhoz monstre- küldöttséget vezessenek a lelkészek szomorú helyzetének a megvizsgál- tatására. A Mele azonnal csatlakozzék a Kansz-hoz, mely tisztességes eszközökkel küzd anyagi érdekeiért. Követeljük a családi pótlék, korpótlék és kongnia valorizálását oly mértékben, mint a tisztviselőknél felemeli az állam a fizetéseket.“ Az értekezlet megállapította, hogy az a bánásmód, melyben az államhatalom az evang. lelkészeket, mint a magyar evangélikus nép lelki vezetőit részesíti, elviselhetetlen. Kongruát, korpótlékot, családi pótlékot stb., melyek törvényszerű járulékaink, a semmivel határos összegben, valorizálatlanul kapjuk. Az 1848: XX. t.-c. végrehajtásától mindig messzebbre jutunk. A kultuszkormány a felekezeti tanítók előtt is végre megnyitotta a VII. fizetési osztályt,*} de ugyanakkor a főiskolát végzett lelkészt a IX., sőt a X. fizetési osztályba kívánja beosztani. Sok egyházközség és lelkész vagyonát, úgyszintén nyugdíjintézetünk és egyéb intézményeink vagyonát is hadikölcsönbe fektettük — ezt a semmiből pótolni nem tudjuk, sem ellenszolgáltatást nem kapunk. Az államkormány sokszor fordul hozzánk, mikor a népet a lelkesíteni kell, számtalan esetben teljesítünk köztisztviselői munka számba menő szolgálatot, mégis a köztisztviselők mindennemű kedvezményeiből ki vagyunk zárva, és végzett munkánk akkor sein esik latba, mikor jogos járulékainkat kérjük. A kongnia valorizálása tárgyában beadott igénybejelentésünkre, úgyszintén sok egyéb igénybejelentésünkre a kormánytól még csak érdemleges választ sem kaptunk. Viszont tőlünk az összes állami adót, egyéb járulékot, főbbek között a kényszerkölcsönt, úgy mint rendezett viszonyok közt élő polgároktól, teljes értékben valorizálva követeli az állam. Egyházközségeink, lelkészeink éppen az állam mostoha bánásmódja miatt az anyagi lét és nemlét határán állanak. Lelkészi karunk hiványszerü készpénzjárandóságát, szolgálmány- s közmunkaváltságát kevés kivétellel a békebeli, ma semmiséggé zsugorodott összegben kapja. Nyugdíjas lelkészeink, lelkészözve- gycink helyzete pedig egyenesen égbekiáltó. Lelkészeink büszke tudatában vannak annak, hogy mikor anyagi helyzetük méltányos rendezésére törekesznek, nemcsak saját magukat illetőleg, hanem több száz lelkész mögött álló ugyanannyi intelligens családi érdekében küzdenek, melynek tagjai ott voltak a múltban, ott vannak a jelenben, de ott lesznek a jövőben is mindenütt, ahol a hazát, emberiséget ésszel, szívvel kell szolgálni. Az értekezlet nagyon helyesen magáévá tette Görög Ernő indítványát, s azt nemcsak a MELE elnökségéhez, hanem a kerülethez is annál inkább felterjeszteni elhatározta, mert az egyházi hivatalos fórumok közbejötté ily fontos ügynél nem mellőzhető. Egy kis egér semmiképen sem tudott a folyón átkelni s megkérte a békát, hogy segítsen rajta. A béka nagy kópé volt cs így szólt az egérhez: kössed lábadat az én lábamhoz s által vonlak magammal. Amint azonban a folyó közepére érnek, a béka alámerül azon' szándékkal, hogy az egeret belefnllasztja a vízbe, de az egér teljes erővel védekezik. Látja ezt egy arra repülő kánya, lecsap, elkapja az egeret és kivonja vele a békát is és mindkettőjüket elnyeli. így járnak sokan a bűnnel is, ha életüket egy hitetlen életéhez kötik. Dr. Luther Márton. A soproni alsó egyházmegye gyülekezetei 200 év előtt. Irta: Horváth Miklós. Nagy és Kisvág. 1696-ban eretnek tanítója van, 14 kath. és 200 nem kath. lakos van. 1714-ben tanító Solnai András. 50 kath. és ) 48 nem kath. lakos. [1920-ban 6 ev., 1180 kath. stb.] Egyeden. 1714-ben: a templomnak csak romjai állanak, régen pap volt itt, most pedig ev. tanító Flórián Ferenc, ki abban a házban lakik, hol régen a pap, ugyanebben a házban előimádkozik és postillát olvas a népnek és ezt az eltiltás után sem hagyja abba, mert földesura Török István bátorítja. A kath. és ev. lakosok számát nem mondták meg, de a kath.-ok többen voltak. Röviden megemlítem még, hogy Dóron 1714-ben 100 kath. mellett 95 nem kath. volt. [1920-ban 1 ev., 2 ref., 905 kath. stb.] Rábapordá- tiyon 1714-ben 104 kath. mellett 100 nem kath. [1920-ban 5 ev., 1566 kath. stb.] Móriczhidát (Győrmegyében) is meglátogatta a főesperes, ahol 1714- ben Kerman János volt az ev. pap, 45 éves, Miaván avatták pappá. A zavargások (Rákóczi felkelés) idején a lakosok a kath. plébánost kiűzték és őt hozták be ide. Temploma megfelelő. Uj oltára szépen ékesítve. 43 kath. és 150 nem kath. lakosa volt. Ezeket az egyháztörténeti adatokat azért tartottam érdemesnek megismertetni, mert egy korszak végén levő állapotokat Írnak le, a mikor még e sopron megyei magyar evang. gyülekezetek többé-kevésbé élvezték a szabad vallásgyakorlatot és birtokában voltak régi templomaiknak és iskoláiknak. Sajnos, 1714 után 2—3 év alatt szomorú változás állott be. A 17. század vége óta a kath. egyház a kir. hatalom támogatásával az 1681. évi soproni ország- gyűlésen kijelölt u. n. artikuláris helyekre igyekezett az evangélikusok nyilvános vallásgyakorlalát szorítani és más községekben — ha tehette — az ev. templomokat elfoglalta, a papokat és tanítókat elűzte. Ebben a törekvésében egy időre a Rákóczi szabadságharc feltartóztatta, visszavetette. Az evangélikusok újra szervezkedtek és olvasható volt több rábaközi köz
