Harangszó, 1924
1924-08-03 / 31-31. szám
ségnél is, hogy a kath. papot elűzve újra ev. papot és tanítót hívtak magukhoz. A szatmári békekötés után újra kezdődött a templomfog- lalás. Már az 1714. április ‘28-án megjelent királyi rendelet megrótta a protestánsokat, hogy a nem arti- kuláris helyeken is fojytatják a nyilvános vallásgyakorlatot. 1716. júl. 10-én a király szigorú rendeletet küldött Sopronmegyéhez, hogy az artikuláris helyeken kívül az ev. vallásgyakorlatot ne engedjék meg. Ezt a rendeletet végrehajtva kath. papok és megyei szolgabirák katonaság segítségével elfoglalták az ev. templomokat és egyházi vagyont, az ev. papokat és tanítókat elűzték, közülök némelyeket börtönbe hurcoltak, másokat minden vagyonuktól megfosztottak, ezek helyébe kath. papokat és tanítókat tettek. Néhány ev. község ellenállott a templomfoglalásnak, így Sobor, Nagygeresd és Nemes- ládony is és csak újabb kir. rendeletnek engedtek, Soboron csak 1719-ben foglalhatták el a templomot. (Payr S. Telekesi Török István.) Ezután több mint félszázad éven át csak a 2 artikuláris helyen Nemeskéren és Vadosfán volt megengedve e területen az evangélikusoknak a nyilvános vallásgyakorlat, míg végre II. József 1781-ben kiadta türelmi rendeletét. Ennek hatása alatt új életre ébredtek és szervezkedtek a mai anyaegyházak és hozzájuk csatlakoztak a többiek mint leányegyházak. 1124. augusztus 3 Tiszaoszláron borzalmas tűzvész áldozata lett Kovács Gyula református lelkész és felesége. Borzalmas tűzvész pusztított nemrég a borsodmegyei Tisza- oszldr községben. Vasárnap délután 3 óra után kondult be a félrevert harang a falu csöndjébe: az egyik gazda, Kiss Gyula háza kigyulladt. Rövid idő alatt nyolc ház égett hatalmas lángokkal. A mentési munkálatokat a falu hőslelkii református lelkésze, Kovács Gyula vezette, aki először is híveinek ingóságait igyekezett megmenteni, azután behatolt az égő parochiába, hogy az egyház könyvtárát és irattárát biztonságba helyezze. A tető már-már leszakadással fenyegetett, de a lelkész ezzel nem törődve, rohant be az égő házba. Felesége rögtön utána sietett, hogy segítségére legyen. A két ember többé nem adott életjelt magáról. A lelkész két cselédje, Szuromi Ferencné és Szuromi Rózái, valamint Pallagi János uradalmi kerékgyártó berohantak az égő házba, hogy a lelkészpár életét megmentsék. De már késő volt. Pallagi Jánosnak, a füsttől és forróságtól aléltan annyi ereje volt csak, hogy az egyik ablakot f elszakítsa; kimenni már nem tudott és úgy húzták őt ki, súlyos égési sebekkel. Ebben a pillanatban beszakadt a tető és a másik négy szerencsétlent maga alá temette. A késő esti órákban sikerült a tüzet végleg elfojtani, akkor találták meg a megszenesedett holttesteket a romok között. A borzalmas tüzhalált halt lelkész-házaspárnak négy árvája maradt. HARARÖ*?,Ö. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Amerikában tű [szigorúan kezelik a házassági Ígéreteket és a legkisebb elejtett szó is jogcím arra, hogy a nő elvétesse magát az elővigyázatlan fiatalemberrel. Erről ír könyvet William N. Gemmil csikágói bíró. A könyvben rengeteg előfordult esetet sorol fel. így például megtörtént, hogy egy fiatalember azzal bókolt egy leánynak, hogy nagyon jól festene az oltár előtt. A nő erre követelte, hogy a fiatalember vegye el feleségül. Bíróság elé kerültek és a bíró a nőnek adott igazat. Másik fiatalember udvarlás közben színes képet festeti arról, mennyire illene a leány az ö házába. Ez az eset is bíróság elé került. A bíróság kimondotta, hogy az ilyen kijelentés, mint amilyet a fiatalember tett, már voltaképpen eljegyzésnek tekintendő. A csikágói bíró azt tanácsolja a fiatalembereknek, hogy nagyon óvatosak legyenek, mikor növel beszélnek. — Ha a nő kezd célzásokat tenni a házasságra, — írja a könyv, — akkor legjobb, ha a fiatalember udvariatlanságot követ el és egyetlen szóval sem válaszol a nőnek. Inkább ásitozzon, mutassa, hogy unatkozik, vagy kezdjen az időjárásról beszélni, de semmi esetre se menjen bele a házassági téma tárgyalásába. A fiatalemberek azonban nem óvatosak, állapítja meg szemrehányóan a bíró és nemcsak társalgás közben esnek bele a csapdába, hanem más formában is elkövetnek baklövést. John Richmond esetét hozza fel példának William N. Gemmil. Ez a John Ridimond kivágott az újságból egy szerelmes verset és elküldte Virginia Robertsnek. Viginia azt hitte, hogy a verset John irta. Várta, mikor kéri meg John a kezét. John ezt elmulasztotta, Virginia beperelte házassági ígéret megszegése miatt, a pert meg is nyerte és John 4000 dollárt volt kénytelen kárpótlásul fizetni. A legjobban Emanuel Johnson járta meg. Telket akart vásárolni, de nem sokat értett hozzá. Volt egy leányismerőse, Hilda Smith, aki ingatlanközvetítő irodában dolgozott. Gondolta, elviszi magával a leányt 245 telekvásárlási útjára. Meghívta Hilda Smithet kis autózásra, de nem mondta meg a leánynak, miért viszi magával. Útközben csomó telket megmutogatott a leánynak és megkérdezte, melyik tetszik neki? Hilda Smith megmondta, hogy melyik telek nyerte meg a tetszését. Az autótúra után a leány várta, hogy Emanuel Johnson megkéri a kezét. Emanuel Johnson kinevette, a leány beperelte, az amerikai bíróság 2000 dollár kártérítésre kötelezte a fiatalembert, aki elfelejtette a leánynak előre megmondani, hogy csak szakértőnek viszi magával az útra. * Az egységes párt egyik értekezletén Vass József kalocsai nagyprépost, népjóléti miniszter beszédet mondott a keresztény felckezetek együttműködéséről. — Ne engedjetek — úgymond — ellentéteket szítani a keresztény felekezetek között. A keresztény vallás alapmotívuma a szeretet. Ne nézzük a külömbségeket, ne nézzük, hogy az egyikk kereszt, a másik kakas alatt imádja az Istent. A szeretet senkit sem bánt és mégis mindenkit legyőz. Aki ezeket a szavakat mondotta, főpapja a katholikus egyháznak s most, amikor mindkét oldalról bukkannak fel izgága elemek, amelyek fel akarják robbantani a felekezeti béke épületét, jól esik hallanunk épen a kalocsai nagyprépost ajkairól a felekezeti béke igéit. Azok, akik hittel és meggyőződéssel katholikusok, csak úgy nem törekednek békebontásra, mint ahogy nem bántja más vallását a hivő protestáns sem. * Jancsovics Géza adóhivatali napi- díjast a budapesti törvényszék egy évi fogházra Ítélte a papi osztály elleni izyatás miatt. Jancsovics ugyanis ittas állapotban a következőket mondotta: — A legnagyobb gazemberek a papok és püspökök, akik nyakunkra hozták a magyar feudálizmust. A szegény Koppány vezért agyonütötték, de a csirkefogó Gellért püspöknek szokrot emeltek. Le fogom rombolni a szobrot, mert én pogány magyar vagyok. A tárgyaláson is kijelentette, hogy ö addig fog küzdeni, amíg megtévedt keresztény embertársait pogá- nyokká fogja nevelni, mert csak a pogány magyar lélek mentheti meg Magyarországot.
