Harangszó, 1924

1924-07-13 / 29. szám

PIAKANOSZÖ

228 ______

M

ost is haragra indítók az Istent hitetlenségünkkel, hamisságunkkal, torkossággal, paráznasággal, azért hozta reánk „basáival az hitetlen török császárt“, elveszté monosto- rinkat, mert

„Mi kápolnáinkban voltak énéklések,

De az szent Írásnak nem volt prédikáíása.“

■ „Mindezek szállának Istentől mireánk, Bünőnk szerént és gonoszságónk miatt, Egyfelől verete pogán törökökkel,

Másfelől némettel és az sok pártolókkal.*)

Fölösleges volna s céltalan is folytatni e felsorolást. Ezekből is látjuk, hogy a bibliai históriák versbe szedőit már a megválasztásban is a hazafias érzés vezette, ez Íratta velük a történetekhez írt, esetleg közbeszőtt intelmeket, melyeknek lényege mindig az, hogy csak úgy szabadulhatunk meg nyomorúságainktól, ha elhagyjuk bűneinket, köztük a „bálványimádást“ is, azaz a katolicizmust, ha Istenben bizunk s az ő törvénye szerint élünk. íme milyen szétvá- laszthatatlanul forr össze ezekben a kezdetleges, költői szempontból értéktelen énekekben a mély vallásosság s a nemzet jobb jövőjét sóvárgó hazafiság.

*) Pártoskodókkal. (Folytatjuk.)

„Az ember dolgozzon: de nem mint egy állat, ki terhe alatt álomba merül és rövid pihenés után kimerült erejével újra vonja az igát. Kényszer nélkül, örömmel és szabad akaratával dolgozzon, de maradjon ideje szellemét, lelkét Istenhez emelni, kinek hasonmására teremtetett."

romfi-udarából kalandozott el idáig — egy Vedlett süvege alól gyér hajtincsek lógnak homlokába, görnyedt vállait ócska szűr takarja. Görcsös bot végén nyugszik két keze, áliával arra támaszkodik, nyilván fáradt lehet. Talán a környékbeli falvak valamelyikéből jött, hogy valami ügyes-bajos dolgát elintézze, vagy az is meglehet, hogy a jószivü emberektől alamizsnát gyűjt, hogy tovább tengethesse nyomorult életét, mert nincsen gyermeke, aki őt elpártolná. Vagy ha van is, sajnálja a kenyeret agg szülőjétől, mert, úgy-e, meg van irva a példabeszédben is, hogy könnyebben eltart egy apa tiz gyermeket, mint tiz gyermek egy apát.

Úgy tűnik föl előttem e jelenet, mint az elhagyatott öregség élőképe s élénk szánalom tölti el szivemet, amint lassan továbbmegyek azon töprenkcdve, vájjon nem sértem-e meg, ha valamely adományt kínálok föl neki, mert hátha mégse kenyere a koldulás?

Mikorra visszatérek, öreg barátom falatozásba fogott. Egy foszlányos szőrtarisznya hever mellette a pádon, abból kotorhatta elő a darab fekete kenyeret, melyet apró falatokra vág s úgy rakja szájába bicskája hegyére szúrva. A kenyér kemény, foga kevés lehet, lassan megy az ízetlen táplálkozás.

Egyszer csak, honnét — honnél nem, talán a közeli villák valamelyikének baCsizió,

avagy a csillagvizsgálás tudományának rövid értelemmel való leirása.

Készítette volt pedig ezt a könyvet először latin és német nyelven Müller János, 1473 körül, az akkori idők szokása szerint tudós néven, Joannes Regiomontanus (Königsbergi) korának legnagyobb szám- és csillagtudósa, ki a XV. században poroszországi Königsberg városában élt. Később tudománykedvelő Mátyás királyunk meghívására Budán telepedett meg. Ö volt a nagy király sokat emlegetett kedvelt asztronomusa. A tudós férfiút innét Six us pápa a naptár javítására Rómába hívta, hol állítólag orgyilkos kezek által végezte életét.

Egyik leghíresebb müvét a »Csíziót« Heltai Gáspár magyar reformátor a nagy magyar meseíró fordította le magyar nyelvre. Egyike volt ez a maga idejében a leghíresebb könyveknek, alig ért még valaha könyv annyi kiadást, mint a Csízió, és volt oly kapós. Századokon át minden európai nyelvre lefordítva, mindenütt elterjedve, alapját vetette meg a most már oly szapora Naptár irodalomnak

A XV. század eme nevezetes könyvét ma sem szabad kicsinyelnünk, mert abból most is még sok érdekes dolgot tanulhatunk. így többek közt magyar fordításának elöljáró beszédje

sárgalábú kis csirke tűnik föl a láthatáron, s menten az öreghez szegődik. Bóbitás fejét oldalvást hajtja, s bizalommal pislog föl reá. Az pedig megsajnálja a kis kéregetöt s morzsákat hullat elébe, amiket a kis kakas szaporán főicsipeget.

Megállók s úgy nézem őket. Oly megindító az, mikor egyik koldus a másiknak ád, a saját szájától vonva el a falatot.

Két tekintélyes külsejű idősebb ur jön a fasorban errefelé. Reggeli sétájukat végzik, hogy valamikép leapasszák testi terjedelmük túltengő fölöslegét. Finom szivar füstje lebegi őket körül és valami pénzügyi dolgot magyaráznak egymásnak. — Észreveszik ők is az utszéli jelenetet.

„Nézd —“ szól az egyik — „ezt a furfangos vén gazembert 1 Magához édesgeti a buta csirkét, hogy aztán egy óvatlan pillanatban kitekerje a nyakát és feneketlen iszákjába temesse azt.*

Feléje suhint ezüstgombos botjával, mire a kis állat fölsikkanva elszalad, vendéglátó gazdája pedig értelmetlenül bámul a szigorú urakra, kik ily méltatlan gyanúval illették őt.

Elszomorodom én is. Hát ilyen nézőpontból is lehet látni ezt a megható kis esetet ? És semmiért a világon nem adnám, hogy tudok hinni az önzetlen nagylelkűségben, az emberi szív résztvevő jóságában.

1924. július 13.

mindjárt megismertet bennünket az akkori idők pénzbecsével. »Midőn a bécsi sz. István templom tornyát esi nálták, 1407 ben, úgy mond a Csízió, a fő építő kőmives mesternek, Pilgram Antalnak, naponkint öt batka, a közönséges legénynek 3 batka napi zsoldja volt, két batka tett egy pénzt, tehát 200 batka tett egy forintot.« A régi pénz kbl. az egy krajcárral volt egy értékű. 1583-ban egy magyar forinton 20 pesti véka legszebb búzát lehetett venni. Még 1605-ben is egy szép ökör ára 12 garas, egy tehéné 6—8 garas, egy szamáré 5, egy sertésé 2—3 garas volt stb.

A soproni alsó egyházmegye gyülekezetei 200 év előtt.

Irta: Horváth Miklós.

II.

A rábaközi kath. föcspcresség területén (kapuvári és csornai járásban)

1. 1696 nov. 20-tól 1697 márc. 15-ig Liptay Ferenc rábaközi főesperes,

2. 1714-ben jón. 8-tól jún. 23-ig Kiikedy Mihály akkori rábaközi főesperes végezte az egyházlátogatást.

Már itt megemlítem, hogy 1696— 1697-ben az ev. gyülekezetek nagy része nem engedte meg az egyházlátogatást, így Szentandrás, Sobor, Kgyed, Mórichida, Farád, Jobaháza, Szilsárkány, Alsó- és Felső-Pásztori, Tótkeresztúr, Vásárosfalu, Edve. Ilyen községekből tiltakozással távozott a főesperes és e tényen kívül kevés vagy semmi egyéb adatot nem jegyzett fel. 1714-ben is a lakosok számát több helyen eltitkolták.

Megjegyzem még azt is, hogy ebben az időben az itteni ev. gyülekezetek a győri. ev. esperességhez tartoztak, mert a mostani esperes- ségi beosztás 1786-ban történt.

Ev. gyülekezetek voltak:

Szentandrás. Az 1696. évi egyh. lát. szerint földesura Török István, ki a templomban 2 oltárt és a sekrestyét leromboltatta. Az 1714. évi egyh. lát. szerint alkalmas temploma a falu végén van, valószínűleg még az apácák építtették; szószéke és karzatja van. Az egyházat igazgatja Cziráki Márton ev. pap, 28 éves, földesura Török István tartja, a királyi rendelet ellenére védi és buzdítja egyházi teendői folytatására. Győrött tanult,