Harangszó, 1924
1924-07-06 / 28. szám
218 HAKANQSZÖ, 1924. július 6. És természetesen nem a külső látszat és divatos jelszók után Ítélkező, hanem a hívséget méltányló híveket 1 A vallás védelme. Az igazság- ügyminiszter uj büntetőnovella javaslatában különös védelembe veszi a vallást A javaslat, amely azóta törvényerőre emelkedett, következőképen szól: A vallás és ennek szabad gyakorlata elleni bűncselekmények vétségét követi el és öt évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki Istent, a vallást vagy az állam által bevett, vagy elismert hitfelekezet vallásos tiszteletének tárgyát kigúnyolja, káromkodással vagy vallásérzületet sértő egyéb módon nyilvánosan gyalázza. E cselekmény bűntett és öt évig terjedhető börtönnel büntetendő, ha azt vallásos szertartásra rendelt helyiségben, vagy bár azon kívül, de vallásos szertartás alkalmával követték el Ugyanilyen büntetéssel büntetendő az is, aki az Istenbe vetett hit vagy vallásos érzület ellen botrányos módon nyilvánosan izgat. Bűntettet követ el és öt évig terjedhető börtönnel büntethető, aki az állam által bevett, vagy elismert vallás szertartását erőszakkal vagy fenyegetéssel megakadályozza, megzavarja, az ilyen vallás tiszteletének tárgyát, a szertartás gyakorlására rendelt helyiséget vagy tárgyat meggyalázza, vagy az ilyen helyiségben botrányt követ el. i soproni alsó egyházmegye gyülekezetei 200 év előtt. Irta: Horváth Miklós. Evangélikus gyülekezeteinknek ellenőrzésére és elnyomására a 17. és 18. században a kath. egyháznak egyik eszköze volt a canonica visitatio (egyházlátogatás). A királytól kapott jóváhagyás alapján a kath. püspököktől visitatióra kiküldött főesperesek (esetleg más papok) nemcsak a kath., hanem a prot. gyülekezeteket is felkeresték útjukban és a királyi parancsra hivatkozva követelték ezektől is, hogy a templomaikat előttük felnyissák, az egyházi ékszereket és felszereléseket nekik megmutassák, a gyülekezet vagyonát és egyéb jövedelmeit bevallják, a papok és tanítók személyi és fizetési adatait, továbbá az ottani felekezetek híveinek számát velük közöljék. A kath. egyház ugyanis a protestánsokat mint eretnekeket nem tekintette az egyházból végleg kilépetteknek, hanem joghatósága alá tartozóknak, másrészt — mert a prot. gyülekezetek igen sok helyen katholikusból alakultak át, — az új vallás szolgálatába magukkal hozott kath. eredetű templomokra és egyéb egyházi épületekre és vagyonra stb. a kath. egyház jogát fenntartani s azokat visszaszerezni törekedett és addig is, míg célját elérheti, azokat a protestánsoknál is számontartani és számonkérni igyekezett. A protestánsok természetesen tiltakoztak és több helyen nem engedték meg az egyházlátogatást; legtöbbször azonban, különösen később, mikor az ellenreformáció mind erősebb lett, kénytelenek voltak a királyi parancsra hivatkozó vizitátornak, kit a világi hatóság is támogatott, kívánságát teljesíteni. A főesperesség területén meglátogatott kath. és prot. gyülekezetekből készített feljegyzéseit a vizitátor azután könyvbe foglalta össze és a püspökhöz beterjesztette. — így történt, hogy a 17. és 18. századbeli kath. egyházlátogatási könyvekben sok történeti adatot találunk ev. és ref. gyülekezeteknek akkori állapotáról, amelyek kiegészítik, esetleg pótolják az egykori ev. és ref. feljegyzéseket. Győr-, Moson- és Sopronmegye gyülekezeteire vonatkozó kath. főesperességi egyházlátogatási könyvek a győri, Vas- és Veszprémmegye gyülekezeteire vonatkozók pedig a szombathelyi és veszprémi kath. püspöki levéltárakban vannak. A győri kath. püspöki levéltárban levő 4 kath. egyházlátogatási könyvnek feljegyzéseiből kívánom megismertetni a mai soproni alsó ev. egyházmegye gyülekezeteinek állapotát 1696., illetve 1697. és Gyöngyvirágok regéje. Irta: N. Szombath Ernő. 9) Május utolsó vasárnapján történt... Az erdő tele volt néppel. Az árnyas fák alatt itt is ott is heverésző csoportok beszélgettek. A fiatalság a tisztásokon labdá- zásba kapott. A lányok serege meg szétszéledt az erdőben s koszorúkba szedték a virágokat és csokorba a gyöngyvirágokat. Odalenn a bartang mélyén meg az áj- tatos hívek serege magasztos lélekkel hallgatta a szentigéket. Szilágyi ép az üdvözítő kínszenvedéseit ecsetelte. Aztán rátért az első keresztyének életére, akik az üldöztetések minden nemét végigszenvedték, akik rejtett helyeken, pincékben, földalatti barlangokban dicsérhették csak urukat, Istenüket, akárcsak ők. Nehéz sóhaj fakadt fel a mellekből. A könny kicsordult a szemekből s a férfiak imára kulcsolt keze önkéntelenül is ökölbe szorult... Egyszerre éles fütty hangzott fel. Az őrt álló veszélyt jelzett. Az áhitatos arcokra egy pillanat alatt az ijedtség réme rajzolódott. Megriadt tekintettel néztek a bejárat felé. Ott meg már hangos szavak, szitkok hangzottak fel. Az őr dulakodott egy csapat fegyveres csatlóssal. De egy-kettőre leverték. Végigvágódott a földön s a csatlósok hada betódult a barlangba. Úgy történt a dolog, hogy egy hiteha- gyott elárulta a plébánosnak az evangélikusok rejtett helyét s azt, hogy ott Szilágyi tart vasárnaponkint nekik beszédet. A plébános azonnal egy stafétát menesztett Pozsonyba s bejelentette a dolgot a rendkívüli törvényszéknek. Azoknak meg egyéb sem kellett. Kiadták a parancsot, hogy Szilágyit élve vagy halva el kell fogni, az eretnekek táborát meg szét kell verni, de úgy, hogy aztán sohse legyen kedvük az ő módjuk szerint dicsérni az Istent. Szombaton reggel egy csapat csatlóst lóra ültettek s ezek lóhalálban vágtattak Nemeskajál felé. Estére már ott is voltak. De nem mentek be a faluba, hanem már a harmadik határban utat változtattak s betértek az erdőbe. Csak egy társuk lovagolt be a faluba. Egyenesen a plébánoshoz ment s annak értésére adta, hogy itt vannak s kérte, hogy egy ember legyen az éjjel az erdőben, aki a barlangot nekik megmutassa. Aztán lóra ült újból s kivágtatott a faluból. A plébános a hitehagyott embert küldte ki az erdőbe. Mikor a csatlósok a falu alatti erdőbe értek, lovaikat egy-két társukra bízták s a többiek gyalog folytatták útjukat. Közben találkoztak a plébános emberével, aki azután a barlang közelébe vezette őket. Ott jól elrejtőztek, leheveredtek s csendben elaludtak. Másnap aztán lesték a történendőket. Amikor aztán gondolták, hogy itt az ideje, körülfogták a barlang táját s a bejárat felé tódultak. A bejáratnál az őrrel találkoztak. Azt leütötték s a barlangba nyomultak. Amint a bennlevők meglátták a fegyveres alakokat, rettenetes ijedelem támadt közöttük. A fehérnép ijedt sikoltozással rohant a kijárat felé. A férfiak közül is sokan elmenekültek. De hárman ott maradtak Szilágyi körül. A pribékek rájuk sem néztek a menekülőkre. Nekik elsősorban Szilágyi kellett. Az meg ott állott az asztal-oltár előtt. Egyik kezével megragadta a feszületet. A másikkal a bibliát és sasszemekkel nézte végig a csatlósokat. Azok megakarták ragadni Szilágyit. De az ottmaradt három ember küzibük ugrott. Több sem kellett a csatlósoknak. Ádáz dühvel támadtak a fegyvertelen emberekre. Puskatussal ütötlék, karddal vágták őket. A küzdelem hevében az asztal felborult. A gyöngyvirágok leestek és szétszóródtak a földön.
