Harangszó, 1924
1924-06-22 / 26. szám
I«24. június 22 HARANQSZO pesten egy ünnepélyes tiltakozó menetet a vasárnap érdekében, miníhogy tervben van. De azért vigyázzunk ! A munka-szünet még nem minden s ki tudja, megszenteli-e jobban már az illető az ünnepet, mert vasárnap nem dolgozhatik I Jun. 27. Ézsaiás 1 . io—is. Az ótesta- mentomi ünneplésnek nem a munka volt a legnagyobb veszélyeztetője, hanem a külsőleg való ünneplés. Ezt az ellenséget kevesen veszik észre, pedig itt van s pusztít ma is. A vasárnapi öltözködéstől kezdve egészen addig, hogy inkább végigcsinálunk minden cerimóniát, minthogy Isten igéjét magunkra hatni engedjük. Mindtöbbeknek kezd terhére lenni Isten igéjének hirdetése a mi egyházunkban is, pedig Luther szerint az a harmadik parancsolat, hogy mi éljünk az Isten igéjével. És ez a vasárnap is. Jun. 28. Ámos 5.18—27. Vájjon ismerték-e az ünneptartás harmadik nagy ellenségét a bibliai időkben: a szórakozást és élvezet hajhászást. Mennyi minden borítja szeplővel e címen a mai vasárnapokat. Nem borzasztó-e tudni, hogy a Sátán ép az Úr napján kap legtöbbet s az Úr vasárnap sem kap legtöbb helyen többet, mint amennyit igaz hívőktől hétköznap is ? Hogy vasárnap történik a legtöbb veszekedés, részegség, tékozlás és elkárhozás 1 Hány hitves fél előre a holnaptól, hogy milyen lesz megint a férje vasárnapja s milyen borzasztó tudni, hogy egész héten nem bukott el annyi, mint amennyi el fog holnap, — ma még szeplőtlen leány. Jun. 29. Ezsaiás 58. o—14. Milyen jó, ha valaki nem tiltakozik az ellen, hogy számon kérjék, mit csinál vasárnap. Milyen jó, aki megdöbben azon alázatosan, hogy mit csinált eddig a vasárnapjaival és uj vágyak törnek ki belőle, hogy mit csináljon ezután. Csak Isten hozhat a vasárnapjaidba is fordulatot, az szenteltetheti meg veled mindjobban. Addig, míg e vágyad meg nem születik s míg Isten Lelke nem hathat rád, hiába is oktatna valaki, hogy mit csinálj vasárnap. De azután megmondja minden vasárnap, hogy mit csinálj minden vasárnap. Alig 5—6 lépésnyire tőle egy alak ment előtte. A fegyverzörrenéséröl megismerte, hogy az egyik éjjeli őr cirkál errefelé. Várt, amíg eltűnt a sötétségben. Aztán óvatosan kúszott előre. Mikor az ajtó elé ért, azt óvatosan kinyitotta s belépett. Az ajtót belülről bezárta. Még a kulcsot is a zárban hagyta. Aztán felrántotta a csizmáit, ásót ragadt és társai segítésére sietett, akik már jó félméternyi utat ástak a földben. Megfeszített erővel fogtak újból a munkához. Sietni kellett, mert az idő rövid volt. Ha eláll az eső s a dörgés, a menekülés is igen bizonytalanná válhatik. Éjjeli csendben a legkisebb nesz is messze hangzik. S aztán nem szabad feledni, hogy kint a sáncokban is őrök cirkálnak. Jó kétórai munka után érezni lehetett, hogy már közel lehetnek a föld felszínéhez. A föld lazább s nedves is volt. A friss eső nyoma lehetett. Óvatosan, halkan dolgoztak tovább. S csakugyan alig egy pár perc ufán az ásó kiszaladt a tőidből. A szabadba ért. Most Bartos lépett előre. Lefeküdt a földre, odahajolt a lyukhoz s lélekzetét is visszafojtva hallgatódzott. Amikor semmi legcsekélyebbet sem takorkEpek. Karcolatok a hétről. A katholikus írók és hírlapírók országos egyesülete Pázmány lakomát tartott. Pázmány serleggel a kezében Pázmány Péter emlékének ez évben Vass József népjóléti miniszter áldozott. Beszédében Pázmány egyéniségét, feladatát rajzolta meg, ki a vallás egységében rejlő nagy politikai és nemzeti értékekért küzdött. Ezért kell küzdeni ma is, — mondta a miniszter. A magyar katholikus irodalomnak és sajtónak csak az lehet a regulája. Egy különbséggel: hogy a magyar protestantizmus visszatérítésére ma már nem lehet számítani, mert az már több, mint négyszáz- éves történelmi valóság a nemzet életében, jelentős erőtényező, tiszteletreméltó munkása a nemzet kultúrájának amagyar- ság megmentésében . .. Mi protestáns testvéreinkkel nem harcolunk, de velük fordítjuk arcunkat, igyekezetünket a magyar jövendő felé. . . Harcolunk a magyar igazságért, a katholikus gondolat egységeiért és a politikai és társadalmi értelemben vett keresztény gondolat egységéért is. Ez az egység az összes épitöerök egybefogását, a nemzet egységét jelenti. Gyüjtsiink előfizetőket és adakozzunk a „Harangszó“ fentartására. pasztáit, a kezével kezdte vájni óvatosan a földet a lyuk körül. A többiek szintén kézzel kotorták hátrább egymásnak a kivájt földet. Már akkora volt a nyílás, hogy Bartos a fejét kidughatta. Koromsötét volt s az eső csak úgy zuhogott. Közben-közben nagyot villámlott, de ilyenkor sem látott senkit a közelben. Visszahúzódott s most már gyorsan kotorta a földet maga alá, amint hason fekve dolgozott. Mikor aztán elég nagy volt a nyílás, kibújt rajta és hason fekve bámult bele az éjszakába. A villám cikkázása mellett észrevette, hogy alig száz lépésnyire tőle ott áll az őr. S az őr errefelé volt fordulva. Úgylátszik, errefelé volt most az útja. S az ut közvetlen a nyílás mellett vezetett el. Bartos látta, hogy nincs veszteni való idejük. Ha az őr ideér és észreveszi e nyílást, akkor vége mindennek. Halkan pisszentett a társainak s odaszólt, hogy gyorsan kússzanak ki. Azok egy-kettőre a szabadban voltak. Egy pillanatig némán álltak ott. De aztán Bartos figyelmeztette őket az őrre, aki csak pár lépésnyire van tőlük. Hát halkan, óvatosan húzódjanak s mindig csak egyenest előre. Igyekezzenek az országút men*05 Mohamed kincsei. Blake őrnagy, hires angol sportsman tavaly részletes tanulmányutat tett Tripolis és Egyiptom határvidékein. Mohamed elveszett kincsei után kutatott s a hires kardot, valamint a szent pecsétet szerette volna napvilágra hozni, amelyeket a próféta a legenda és egykorú Írások szerint ezen a vidéken rejtett el. Kutatásai nyomán az a meggyőződés lett benne úrrá, hogy a kincsek valószínűleg egy siuah vidéki sóstó kis szigetén lesznek eltemetve. Miután azonban az évszak már erősen előrehaladt, hazatért azzal, hogy az idén újra folytatni fogja kutatásait. Úgy is történt. Az elmúlt hónapban kellő felszereléssel, munkáscsoporttal és négy autóval újra megjelent a vidéken. Mikor azonban a tó partjára értek, a vezető bámulva kiáltott föl: A sziget eltűnt 1 Blake őrnagy megdörzsölte a szemét, nem álmodik e. A vezetőnek igaza volt. A sziget szőrin-szálán eltűnt. A rejtélyes eset magyarázatát a környékbeli bennszülöttek adták meg, akik elmesélték, hogy a tél folyamán a sziget egy napon csöndesen elmerült a tóban. Mikor aztán Blake őrnagy kijelentette, hogy ennek dacára módját fogja ejteni az elsülyedt sziget kikutatásának is, a bennszülöttek égnek emelt szemekkel kijelentették, hogy ehhez nemcsak hogy segédkezet nem fognak nyújtani, hanem tőlük telhetőleg meg is akadályozzák. Allah bizonyára megsejtette a tervedet, effendim — szólt az egyik ősz arab — s azért sülyesztette el a szítén haladni, akkor nem tévesztik el a falut. S mindaddig, míg a várhoz közel vannak, amikor villámlik, vágódjanak a földre, nehogy észrevegyenek valakit. S most Isten nevében: előre 1 A testvérek némán szorítottak kezet s nesztelenül váltak szét. Szilágyi és Bartos lehetőleg egymáshoz közel iparkodtak előre. Nem akartak most már szétválni, ha az Isten útja újból együvé hozta őket. Alig haladtak vagy harminc lépést, a- mikor a hátuk mögött kiabálást hallottak. Az őr kiabált. Ugyanis az őr odaért, ahol a nyílás volt. Ép akkor villámlott s rémülve vette észre a tátongó nyilást. Tqdta, hogy a rab lelkészek ezen a tájon ásták a földalatti zárkákat s azonnal arra gondolt, hogy hátha azok szöktek meg azon a nyíláson? Meredten bámult a sötétségbe. S úgy rémlett előtte, mintha csobogó futó lépteket hallana. Elkiáltotta magát. Ezt a kiáltást hallotta Bartos és Szilágyi. Futásnak eredtek s rohantak, ahogy csak birtak a puha sáncban. Közben lövés dördült el. A lármára s a lövésre a másik két őr is ott termett a társuknál. S a villámlás
