Harangszó, 1924

1924-06-22 / 26. szám

I«24. június 22 HARANQSZO pesten egy ünnepélyes tiltakozó menetet a vasárnap érdekében, miníhogy tervben van. De azért vigyázzunk ! A munka-szünet még nem minden s ki tudja, megszenteli-e job­ban már az illető az ünnepet, mert vasár­nap nem dolgozhatik I Jun. 27. Ézsaiás 1 . io—is. Az ótesta- mentomi ünneplésnek nem a munka volt a legnagyobb veszélyeztetője, hanem a kül­sőleg való ünneplés. Ezt az ellenséget ke­vesen veszik észre, pedig itt van s pusztít ma is. A vasárnapi öltözködéstől kezdve egészen addig, hogy inkább végigcsinálunk minden cerimóniát, minthogy Isten igéjét magunkra hatni engedjük. Mindtöbbeknek kezd terhére lenni Isten igéjének hirdetése a mi egyházunkban is, pedig Luther sze­rint az a harmadik parancsolat, hogy mi éljünk az Isten igéjével. És ez a vasár­nap is. Jun. 28. Ámos 5.18—27. Vájjon ismer­ték-e az ünneptartás harmadik nagy ellen­ségét a bibliai időkben: a szórakozást és élvezet hajhászást. Mennyi minden borítja szeplővel e címen a mai vasárnapokat. Nem borzasztó-e tudni, hogy a Sátán ép az Úr napján kap legtöbbet s az Úr va­sárnap sem kap legtöbb helyen többet, mint amennyit igaz hívőktől hétköznap is ? Hogy vasárnap történik a legtöbb vesze­kedés, részegség, tékozlás és elkárhozás 1 Hány hitves fél előre a holnaptól, hogy milyen lesz megint a férje vasárnapja s milyen borzasztó tudni, hogy egész héten nem bukott el annyi, mint amennyi el fog holnap, — ma még szeplőtlen leány. Jun. 29. Ezsaiás 58. o—14. Milyen jó, ha valaki nem tiltakozik az ellen, hogy szá­mon kérjék, mit csinál vasárnap. Milyen jó, aki megdöbben azon alázatosan, hogy mit csinált eddig a vasárnapjaival és uj vágyak törnek ki belőle, hogy mit csináljon ezután. Csak Isten hozhat a vasárnapjaidba is fordulatot, az szenteltetheti meg veled mindjobban. Addig, míg e vágyad meg nem születik s míg Isten Lelke nem hathat rád, hiába is oktatna valaki, hogy mit csinálj vasárnap. De azután megmondja minden vasárnap, hogy mit csinálj minden vasárnap. Alig 5—6 lépésnyire tőle egy alak ment előtte. A fegyverzörrenéséröl megismerte, hogy az egyik éjjeli őr cirkál errefelé. Várt, amíg eltűnt a sötétségben. Aztán óvatosan kúszott előre. Mikor az ajtó elé ért, azt óvatosan ki­nyitotta s belépett. Az ajtót belülről be­zárta. Még a kulcsot is a zárban hagyta. Aztán felrántotta a csizmáit, ásót ragadt és társai segítésére sietett, akik már jó félméternyi utat ástak a földben. Megfeszített erővel fogtak újból a mun­kához. Sietni kellett, mert az idő rövid volt. Ha eláll az eső s a dörgés, a mene­külés is igen bizonytalanná válhatik. Éjjeli csendben a legkisebb nesz is messze hang­zik. S aztán nem szabad feledni, hogy kint a sáncokban is őrök cirkálnak. Jó kétórai munka után érezni lehetett, hogy már közel lehetnek a föld felszíné­hez. A föld lazább s nedves is volt. A friss eső nyoma lehetett. Óvatosan, halkan dol­goztak tovább. S csakugyan alig egy pár perc ufán az ásó kiszaladt a tőidből. A szabadba ért. Most Bartos lépett előre. Lefeküdt a földre, odahajolt a lyukhoz s lélekzetét is visszafojtva hallgatódzott. Amikor semmi legcsekélyebbet sem ta­korkEpek. Karcolatok a hétről. A katholikus írók és hírlapírók országos egyesülete Pázmány lakomát tartott. Pázmány serleggel a kezében Pázmány Péter emlékének ez évben Vass József népjóléti miniszter áldo­zott. Beszédében Pázmány egyéniségét, feladatát rajzolta meg, ki a vallás egységében rejlő nagy politikai és nemzeti értékekért küzdött. Ezért kell küzdeni ma is, — mondta a minisz­ter. A magyar katholikus irodalom­nak és sajtónak csak az lehet a re­gulája. Egy különbséggel: hogy a magyar protestantizmus visszatéríté­sére ma már nem lehet számítani, mert az már több, mint négyszáz- éves történelmi valóság a nem­zet életében, jelentős erőténye­ző, tiszteletreméltó munkása a nemzet kultúrájának amagyar- ság megmentésében . .. Mi protestáns testvéreinkkel nem harcolunk, de velük fordítjuk arcun­kat, igyekezetünket a magyar jövendő felé. . . Harcolunk a magyar igaz­ságért, a katholikus gondolat egysé­geiért és a politikai és társadalmi értelemben vett keresztény gondolat egységéért is. Ez az egység az összes épitöerök egybefogását, a nemzet egy­ségét jelenti. Gyüjtsiink előfizetőket és adakoz­zunk a „Harangszó“ fentartására. pasztáit, a kezével kezdte vájni óvatosan a földet a lyuk körül. A többiek szintén kézzel kotorták hátrább egymásnak a ki­vájt földet. Már akkora volt a nyílás, hogy Bartos a fejét kidughatta. Koromsötét volt s az eső csak úgy zu­hogott. Közben-közben nagyot villámlott, de ilyenkor sem látott senkit a közelben. Visszahúzódott s most már gyorsan ko­torta a földet maga alá, amint hason fekve dolgozott. Mikor aztán elég nagy volt a nyílás, kibújt rajta és hason fekve bámult bele az éjszakába. A villám cikkázása mellett észrevette, hogy alig száz lépésnyire tőle ott áll az őr. S az őr errefelé volt fordulva. Úgylátszik, errefelé volt most az útja. S az ut közvet­len a nyílás mellett vezetett el. Bartos látta, hogy nincs veszteni való idejük. Ha az őr ideér és észreveszi e nyí­lást, akkor vége mindennek. Halkan pisszentett a társainak s oda­szólt, hogy gyorsan kússzanak ki. Azok egy-kettőre a szabadban voltak. Egy pillanatig némán álltak ott. De az­tán Bartos figyelmeztette őket az őrre, aki csak pár lépésnyire van tőlük. Hát halkan, óvatosan húzódjanak s mindig csak egye­nest előre. Igyekezzenek az országút men­*05 Mohamed kincsei. Blake őrnagy, hires angol sportsman tavaly részle­tes tanulmányutat tett Tripolis és Egyiptom határvidékein. Mohamed elveszett kincsei után kutatott s a hires kardot, valamint a szent pecsé­tet szerette volna napvilágra hozni, amelyeket a próféta a legenda és egykorú Írások szerint ezen a vidé­ken rejtett el. Kutatásai nyomán az a meggyőződés lett benne úrrá, hogy a kincsek valószínűleg egy siuah vi­déki sóstó kis szigetén lesznek elte­metve. Miután azonban az évszak már erősen előrehaladt, hazatért az­zal, hogy az idén újra folytatni fogja kutatásait. Úgy is történt. Az elmúlt hónapban kellő felszereléssel, mun­káscsoporttal és négy autóval újra megjelent a vidéken. Mikor azonban a tó partjára értek, a vezető bámulva kiáltott föl: A sziget eltűnt 1 Blake őrnagy megdörzsölte a szemét, nem álmodik e. A vezetőnek igaza volt. A sziget szőrin-szálán eltűnt. A rej­télyes eset magyarázatát a környék­beli bennszülöttek adták meg, akik elmesélték, hogy a tél folyamán a sziget egy napon csöndesen elmerült a tóban. Mikor aztán Blake őrnagy kijelentette, hogy ennek dacára mód­ját fogja ejteni az elsülyedt sziget kikutatásának is, a bennszülöttek ég­nek emelt szemekkel kijelentették, hogy ehhez nemcsak hogy segédke­zet nem fognak nyújtani, hanem tő­lük telhetőleg meg is akadályozzák. Allah bizonyára megsejtette a terve­det, effendim — szólt az egyik ősz arab — s azért sülyesztette el a szí­tén haladni, akkor nem tévesztik el a fa­lut. S mindaddig, míg a várhoz közel van­nak, amikor villámlik, vágódjanak a földre, nehogy észrevegyenek valakit. S most Is­ten nevében: előre 1 A testvérek némán szorítottak kezet s nesztelenül váltak szét. Szilágyi és Bartos lehetőleg egymáshoz közel iparkodtak előre. Nem akartak most már szétválni, ha az Isten útja újból együvé hozta őket. Alig haladtak vagy harminc lépést, a- mikor a hátuk mögött kiabálást hallottak. Az őr kiabált. Ugyanis az őr odaért, ahol a nyílás volt. Ép akkor villámlott s rémülve vette észre a tátongó nyilást. Tqdta, hogy a rab lel­készek ezen a tájon ásták a földalatti zár­kákat s azonnal arra gondolt, hogy hátha azok szöktek meg azon a nyíláson? Meredten bámult a sötétségbe. S úgy rémlett előtte, mintha csobogó futó lépte­ket hallana. Elkiáltotta magát. Ezt a kiáltást hallotta Bartos és Szilágyi. Futásnak eredtek s rohantak, ahogy csak birtak a puha sáncban. Közben lövés dördült el. A lármára s a lövésre a másik két őr is ott termett a társuknál. S a villámlás

Next

/
Thumbnails
Contents