Harangszó, 1924

1924-06-22 / 26. szám

HARANÖSZO. 1924. (rínia* 22 20# getet! Mit Tolt mit tenni, Blake őr­nagy kénytelen volt a további kuta­tásokról lemondani. Az úgynevezett prekmurjei vend esperesség közgyűlése. A jugoszlávok feenhatósága alatt álló úgynevezett prekmurjei vend esperesség június 11-én tartotta ez évi rendes közgyű­lését. Ez alkalomból a „Mörszka krajina“ (Muravidék) a következőket írja: Az evangélikusság helyzete is nagyot változott a trianoni békeszerződéssel. A magyar protestánsok bár kisebbségben voltak, mégis tekintélyes pozíciót foglaltak el. Az SHS. állam, különösen Slovenia, ahová mi is tartozunk, tisztán katholikus ország s ebben a nagy többségben termé­szetszerűleg óriási küzdelme van az auto­nóm berendezésű, szabad intézményekhez szokott protestantizmusnak. Valószínűnek tartjuk, hogy ez a helyzet szülte a prek- murjei esperesség, a prekmurjei egyház­megye gondolatát. Bevalljuk őszintén, hogy mi kezdettől fogva nem lelkesedtünk ezért az önálló­ságért, mert nem bíztunk az erejében. Most két évi működés után kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy ez a hitetlenségünk nem volt egészen indokolatlan. Az iskolakérdés a felekezeti autonómia legkényesebb pontja. Itt van szükség erőre s az önkörmányzati szerveknek törvényben gyökerező hatalmára, mert a szorosan vett vallási s egyházkormányzati ügyekbe úgy­sem szólhat bele a hatóság, de az iskolára már nagyon is ráteheti a kezét. Azon a szerdai közgyűlésen elhangzott heves, szinte szemrehányás számba menő felszólalások, melyek a murskasobotai iskola kérdésével kapcsolatosan elhangzottak s az a nagyon kevés gyakorlati eredménnyel kecsegtető erőtlen határozat, amely ezt a hangos vitát bezárta, azt bizonyítja, hogy az esperesség mellett itt is, olt is egy-egy futó alakot láttak. Futásnak eredtek ők is. A vak sötétség­ben csak találomra rohantak előre. Az egyik őr valami közeli beszédre lett figyelmes. Megállt s a fegyverét készen tartotta. Futás közben Szilágyi elesett. Bartos észrevette, odaszaladt hozzá, felemelte s aggódva kérdezte, nem történt-e valami komoly baja ? Szilágyi megnyugtatta Barlost és futot­tak tovább. Ezt a beszédet hallotta az őr. Ekkor egy hatalmas villám hasította ketté az eget. Az egész táj egyszeribe vi­lágos lett. Fegyver dördült el. Aztán egy másik. S nyomban rá egy éles kiáltás hang­zott fel az éjszakában. Valakit golyó talált... De a sötétségben nem tudta senki meg­állapítani, hogy ki az a szerencsétlen. Aki tudott, az csak menekült tovább. S az ég is segítségükre jött, mert bár az eső még egyre szakadt, de a dörgés, villámlás egyre ritkább lett. S végre egé­szen el is maradt. Vak sötétség vette kö­rül a menekülőket. (Folytatjuk.) ereje, törvényes joga nem állta ki a tüz- próbát. Azon nagy erkölcsi érték érdeké­ben, amelyet a protestantizmus képvisel, szívből kívánjuk, hogy a jövőben az espe­resség alakjában kifejezésre jutott tömörü­léshez fűzött remények minél előbb valóra váljanak. * * * A krizsevcei gyűlésnek kiváló jelentő­séget adott, hogy ez alkalommal iktatták be Benkó József nagyiparost a Junkuncz Sándor távozásával megüresedett felügye­lői méltóságba. Benkó Józsefet hitsorsosai nagy kitüntetésben részesítették. Elsővé tették az egyenlők között. Vasvármegye területén működő három esperesség élén mindig a társadalom ki­váló egyéniségei állottak. Régebben Radó Dénes, Ostífy Miklós, Radó Kálmán, Veörös István, Rupprecht Tasziló, Hrabovszky Sán­dor, Berzsenyi Dezső, Ostffy Lajos, Ber­zsenyi Jenő; ma Radó Lajos, Ajkay Elemér, Szigethy Sándor, dr. László Kálmán, rohon- czi Pranger József az Omb. ny. vezértitkára, Radó Gyula stb. — jóhangzásu vasmegyei nevek viselői — ülnek az evangélikus egy­házi élet vezéri székeiben, akik megingat­hatatlan hittel, erős és büszke protestáns öntudattal és hasonló mértékű rátermett­séggel vezetik egyházuk ügyeit. Ilyen férfiak társaságába emelte a közbizalom Benkó Józsefet, akitől a protestáns közvélemény joggal várhatja, hogy a neki előlegezett bizalmat kiérdemli s valóra váltja azokat a reményeket, amelyeket a székfoglaló beszédében elmondottak után felügyelői működéséhez fűznek. A Hangya országos közgyűlése. Jubiláris ünnepi hangulatban tar­totta meg Közraktár-uccai székházá­ban a Hangya 25-ik rendes közgyű­lését. Balogh Elemér vezérigazgató feszült érdeklődés közben mondotta a következőket: 25 év elteltével meg­állapítható, hogy a Hangya Magyar- ország legnagyobb kereskedelmi vál­lalata s egyszersmind egyik legfon­tosabb gazdasági s kulturális ténye­zője. Az igazgatóság a Hangya üz­leti eredményéből áldozatot kíván hozni a magyar közérdek számára, ezért elhatározta, hogy a tiszta jöve­delemnek jelentékenyrészét jótékony­sági és kulturális célokra óhajtja for­dítani. A közgyűlés osztatlan tetszés­sel fogadta Balogh Elemér beszédét. A Hangya, mint az igazgatósági jelentésből megtudjuk, a múlt évben két ízben emelte tőkéjét és pedig elsőizben 920 millió koronáról 3868 millióra, majd pedig október 28-an 8291 millió koronára. A Hangya az elmúlt évben híven régi tradícióhoz 34 millió koronát juttatott jótékony célokra és Németországnak átmene­tileg nyomorba jutott lakossága fel­segítésére a magyar vörös Kereszt utján szintén nagyobb adományt jut­tatott. A Hangya átérezve nemzeti hiva­tását, páratlanul nagyszabású ado­mányokat felyósít. A Hangya tisztvi­selői nyugdíjintézetének egy milliárd koronát, a Hangya szövetkezet gyógy­kezelési nyugdíjalapjára 100 millió koronát, a magyarországi tanítók Eötvös alapjára 200 millió koronát, a jegyzők országos árvaházi egyesü­letének 80 millió koronát, a Csonka- magyarország területén levő róm. kath. egyházmegyék papi nyugdíj- intézetének 120 millió koronát, az országos református lelkészi nyugdíj- intézetének 100 millió koronát, az ág. hitv. ev. egyetemes egyházi nyug­díjintézetnek 80 millió koronát, a görög kath. magyar egyházmegyék papi nyugdíjintézetének 20 millió ko­ronát, az unitárius lelkészek nyug­díjalapjának 10 millió koronát, a gazdaszövetségnek 100 millió koro­nát, az országos magyar gazdasági egyesületnek 100 milliót, a Falu Or­szágos Földmíves Szövetségnek 100 millió koronát, a mezőgazdasági tu­dománymentési célokra 200 milliót, ifjúsági menzákra 100 milliót, test- nevelési célokra 100 milliót és külön­féle jótékonysági célokra 150 millió koronát, összesen tehát 2580 millió koronát, végül a főldmívelés mező­gazdasági kultúrájának fejlesztésére 2 milliárd koronát szavazott meg. HETI KRÓNIKA. A nemzetgyűlés az indemnitást tár­gyalja. Mátészalka városa díszpolgárává választotta Bethlent s az arról szóló ok­levelet nagyobb küldöttség adta át a mi­niszterelnöknek. Június 15-én újabb vitézi avatás volt Budapesten. A kormányzó szü­letésnapját 18-án ünnepelték országszerte. A bányászsztrájk megszűnt. A 48 as kis­gazdapárt megkezdte országos szervezke­dését. A közoktatásügyi tanács 17 közép­iskola megszüntetését javasolja. 20 hollandi nevelőszülő, akik magyar gyermekeket éve­kig tartottak vendégszerető otthonukba, ellátogattak Magyarországba. Olaszországban Teanóban pünkösd napján a súlyos adók miatt a tömegek megostromolták a városházát és felgyújtot­ták. Hasonló dolog fordult elő Positanóban és Monte Pertussióban. Mattsotti szociálista képviselőt egy autón elrabolták és agyonverték. Franciaország uj köztársasági elnöke Doumegne lett, Herriot pedig miniszter- elnök. Németországot állítólag felakarják venni a Népszövetségbe. A kisántánt konferenciáját július 8—9 Prágában tartja. Az albán harcok.a nacionalisták győ­zelmével végződtek. Északalbán katholikus papsága élénk agitációt fejt ki, hogy olasz

Next

/
Thumbnails
Contents