Harangszó, 1924
1924-06-22 / 26. szám
XV. évfolyam. 1924. június 22. 26. szám. Alapított* K A PI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoü: a OoDänttül Luther Szövetséo. ki Országos Luther-Szöret* ség hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatal ának Bzeutgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. leikéss és tanító. MioJeliDlk mludeo vasárnap. / A tudomány világosság és életnek uta. Bsarkaastő-kladóhtratal : S ZENTQOTTHÁRD. Vasvármegye. A „HAHAlieSZO“ aisnaetéal ár*: * második nagysdárr* 10.000 korona. Külföldre * kétszerese. Lather-SsSretégl tagoknak 10°/o-oa kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 1000 kor. A .Harangozd* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Az ágostai hitvallás. Az 1530. június 25-én nyújtották be a néniét protestánsok Ágosta városában az országgyűlésre azt a hitvallást, melyről ma is ágostai hitvallású evangélikus keresztyén egyháznak nevezzük magunkat. Az ágostai hitvalláson keresztül húzódik az a fenséges igazság: más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus. Nem a pápák, nem is a régi szent atyák, még csak nem is Péter apostol, sőt nem is a reformátorok tehát az alap, hanem a Jézus Krisztus. A ki ezen az alapon nem áll, az nem keresztyén. Természetesen erre a fundamen- tomra azután az egyik ember többet épít, másik kevesebbet, egyik szilárdabb épületet emel s becsesebb alkotó részekből, másik nagyon gyengét, de a fődolog mégis az, hogy azon a hatalmas, meg- ingathatlan alapon álljunk, a mely nélkül hiába építünk, csak haszontalan lesz az mind. Azért igazán szomorú, amikor sokan, bár jó keresztyéneknek nevezik magukat, mégis azt mondogatják, hogy eddig ugyan a legtökéletesebb vallást a Jézus Krisztus jelentette ki, de hogy nem jön-e még tökéletesebb valás- alapító, azt nem lehet tudni. Bizony, lehet tudni. A Jézus Krisztuson kívül más és jobb fundamentoma nem lehet a mi idvességünknek, mert a Jézus Krisztus isteni alap. k felekezeti iskolák és a tandíj. Az ingyenes népoktatás eltörlésének a hire járta be legutóbb a csonka országot. A nemzetgyűlésben Várnai szociáldemokrata képviselő, majd Pakots József interpelláció formájában akarták szóvá tenni ezt a dolgot. Pakots József nemzetgyűlési képviselő azonban előzőleg kérdést intézett a kultusz- miniszterhez, mennyiben felelnek meg az ingyenes népoktatás megszüntetéséről szóló hirek a valóságnak. A kultuszminiszter azt válaszolta, hogy az ingyenes népoktatás eltörlését illetőleg nem annyira „rendelkező“, mint inkább „engedélyező“ intézkedés történt. Amikor ugyanis a felekezeti iskoláktól elvonják az államsegélyt, az a helyzet áll be, hogy a felekezetek államsegély nélkül csak úgy tudják fenntartani elemi iskoláikat, ha tandíjat szednek. A kormány tehát a felekezeti iskoláknak siet segítségére, mikor megengedi azt, hogy a felekezeti elemi iskolákban tandíjat szedhessenek. Ami az állami iskolákat illeti, sok függ ugyan a szanálási intézkedésektől — úgymond a miniszter — a kormány azonban nem gondol arra, hogy az állami elemi iskolákban megszüntesse az ingyenes népoktatást, így tehát tandíj csak a felekezeti iskolákban lesz és azok, akik a tandíjat nem tudják megfizetni, ingyenes állami népiskolákba járhatnak. Jóllehet mi a legnagyobb tisztelettel és bizalommal viseltetünk a kormány, közelebbrö' a kultusz- miniszter ur kulturpc iitikája iránt, a tandíjkérdésnek azonban ilyetén megoldását a felekezeti iskolákra, közelebbről a protestáns iskolákra vonatkozólag rendkívül szerencsétlennek, sőt veszedelmesnek találjuk. Eltekintve attól, hogy a protestáns egyházak, így közelebbről evangélikus gyülekezeteink már is elviselhetetlen súlyos terheket hordanak, a tandíj elsőbben is a legszegényebbre fog újabb, nehéz terhet jelenteni. Ahol pedig ingyenes állami oktatás lesz, bizonyos, hogy a szülők az evangélikus gyermekeknek java részét az állami iskolákba terelik. Hogy pedig az állami népiskoláknak a karaktere nálunk legkevésbé evangélikus, az hosz- szabb magyarázatra nem szorul. Viszont meg ahol állami iskola nem lesz, ott vagy a kevesebb tandíjat szedő másik felekezet iskolájába küldik a szülők a gyermekeiket, ami ismét csak nem válik előnyére majd egyházunknak, vagy pedig többé egyáltalán nem iskoláztatják, ami legkevésbé érdeke az államnak s nem válik becsületére a magyar nemzetnek akkor, amikor folyton kultúrfölényünkkel kérkedünk s folyton arról szónokolunk: ezzel fogjuk visszaszerezni nagy Magyar- országot. íme tehát világos, hogy a kormány intézkedése, mellyel a felekezeti iskoláknak megengedi, hogy tandíjat szedhetnek, legkevésbé sem siet evangélikus keresztyén anyaszentegyházunk segítségére. A felszínre vetett problémával kapcsolatban nekünk egy tisztelet- teljes propoziciónk volna: Készit- tesen a kultuszminiszter úr, progresszív alapon, egy úgynevezett knlturadó törvényjavaslatot, mely szerint kulturadó címen megadóztatok volnának az agglegények, a gyermektelen szülők és az egyké- sek. A kulturadó címen befolyt összeg minden bizonnyal fedezné a felekezeti iskoláknak jutandó államsegélyt s így az ingyenes népoktatás az egész vonalon fenntartható volna. Ajánljuk javaslatunkat az illetékes egyházi és világi hatóságok szíves figyelmébe s mindazoknak, akiknek a magyar népoktatás, a magyar kultúra jövője, a magyar nemzet boldogsága, feltámadása a szívén fekszik. A sajtóra is áll: Egymás terhét hordozzátok 1
