Harangszó, 1924
1924-01-13 / 3. szám
1924. január 13 HARANQSZÖ. 19 babonás szokások megléte szinte általános. Szinte minden mesterségnek, iparnak, foglalkozásnak megvan a maga babonája, amivel érdemes volna külön foglalkozni. Mivel a szellemek a primitív felfogás szerint a földnek, helynek tulajdonosai, új föld megmunkálásnál, építkezésnél az ő területükre való betörésről van szó, ezért ki kell őket engesztelni, hogy ne ártsanak az embernek. Minden ilyen munka tehát áldozattal van összekötve a daemonok számára. A nép hitében mind a mai napig. Az Al- földön ismerős mondás az, hogy nincs építés áldozat nélkül. Mielőtt tető alá hozzák az új házat, — ismerjük mind e szokást, — cifra papir szalagokkal, kendőkkel feldíszített fácskát, legtöbb" esetben fenyőfácskát állítanak az épületre. Íme a régi építési áldozat maradványai. Több esetben az építés előtt az illető helynek tömjénnel etc. való kifüstöléséről is hallunk. A daemon a néphit szerint azért nem távozik el, csak haragja szűnik meg. A kész házban is tartózkodik, mint házi szellem. A jó viszonyt vele is jó fenntartani. Valószínűleg iü könyvelhetjük el a Burg fehér asszonyát, várak, kastélyok kísérleteit is. Dickensnek kedves elbeszéléseit a házi szellemről szintén ismerjük. (Pl. „akinek tücsök szól a tűzhelyén“, „karácsonyi elbeszélés“.) A házi szellem különösen a küszöbön tartózkodik. Ezért a filiszteusok soha sem léptek dugni. Magasak voltak és fenségesek, a gazdagon díszített oszlopfőket különleges formájú állatfejek vették körül. De egy hüvelyknyi szélességű hely nem volt a szép oszlopokon törés és karcolás nélkül; oly sérültek és elhasználtak voltak, mint semmi egyéb a templomban. Még a föld is fényesre surlódott körülöttük s egy darabon ki volt vájva a sok lábnyomtól. Ismét megállította a gyermek édesanyját s azt kérdezte tőle: — Micsoda oszlopok ezek? — Ezek azok az oszlopok, miket Ábrabám atyánk a távoli Ka'deából hozatott Palesztinába s az »Igazságosság kapujának« nevezett. Aki közöttük át tud bújni, az Isten előtt igaz és sohasem követett el bűnt. A gyermek állva maradt s tágra nyitott szemmel nézte az oszlopokat. — Csak nem akarod megpróbálni átbújni rajtuk? — mondta az édesDagon templomának, valószínűleg saját házaiknak se — a küszöbére, nehogy megsértsék. Tán a magyar „nem léped át küszöbömet“ mutalis mutandis ide tartozik. Az ajtónak vérrel, mint palliativ, védőszerrel való bekenése, ami az araboknál általános. Emlékeztet ez Mózes II. könyvének elbeszélésére: Az egyiptomi zsidók, hogy a 10-ik csapást kikerüljék s a halál angyala az ő házaikba ne menjen be, a páska- bárány vérével kenték be az ajtófélfát. Egyéb védő, szerencséthozó tárgyakról mi is tudunk. Szegekből kereszt alakú jelvény beverve a küszöbbe, talált patkó befelé fordítva ; őrt. zsidó családoknál a tóra ládácska elhelyezése a bejáratnál tán szintén így érthető meg. A nép körében még megtalálható boszorkányhit szálai is a daemon- hit körébe vezetnek. Valamint a varázslásé. A mágiának, mantiká- nak célja egyrész, hogy a daemoni erőket az ember szolgálatába állítsa, másfelől, hogy az ellenséges természetfeletti lényeket, ill. azok támadását elhárítsa. Ezt vélték legalább. Vannak emberek, különösen asszonyok, akik értenek a gonosz szellemek felidézéséhez, kárttevő erejük szabályozásához. Ezek a szellemidézők, varázslók. Primitív népeknél napjainkban is minden törzsnek megvan a maga hivatalos varázslója. A néphit napjainkban is varázslás következményének tartja, ha a tehén nem ád tejet, ha nem eszik a legelőn, nem iszik a csordaanya s nevetett. Látod, mennyire kitiporták a földet köröskörül azok, akik kísérletet tettek, hogy a szűk nyíláson átjussanak. De siess I Mert már hallom az érckapuk dörgését, miknek a 30 templomszolga nekifeszítette vállát, hogy megmozdítsák. Egész éjszakán át ébren feküdt a fiúcska a sátorban s fölcsigázott képzeletében mindig az »Igazságosság kapuját«, a »Paradicsom hidját« és a »Világ Urának szavát« látta maga előtt. Ilyen csodálatos dolgokról sohasem hallott annak előtte. Csak nem tudta kiverni a fejéből. Másnap reggel éppen így volt. Nem tudott másra gondolni. Ezen a reggelen akartak hazaindulni. A szülőknek sok dolguk volt, míg a sátort szétszedték és egy nagy tevére fölrakták s mindennel rendbe jöttek. Nem egyedül utaztak, hanem a rokonok és szomszédok társaságában; s mivel így sokan készültek az utakutnál. Betegség emberen, állaton szintén varázslás következménye, gonosz szellem munkája, amit gonosz emberek idéznek fel; különösen a lázbetegség, önkívületi állapot, agybaj. Volt idő, amikor különösen öreg asszonyokat szellemidéző, boszorkány gyanú alá fogva, megégettek. A középkor boszorkányperei elhúzódnak egészen a 18. sz.-ig. A 30 éves háborúban még Németországban napirenden voltak. Nem kis nemzeti büszkeséggel tölthet el bennünk, ha arra gondolunk, hogy nálunk már évszázadokkal korábban Kálmán király (XII. sz. elején) kimondta: a boszorkányokról, akik nincsenek, szó se essék többé. — A néphit különösen a szemnek tulajdonít daemoni erőt. A szemmel verés szólásmód általános. Közbevetőleg jegyezhetem meg, ha daemoni erőnek tulajdonítják is, de tény, hogy a szemnek erős hatása lehet másra. Ha valakire erősen nézünk, feltekint ránk, sokszor az alvásból is felébred. A hypnotizálás is így érthető meg. A szemből kisugárzó erőt az állat sem viseli el. Állatkertekben gyakorolhattuk, hogy a vadak még az állatok királyát sem véve ki, nem állják ki a szembenézést. Napjainkban is általános szokás, hogy különösen erős npzésü ember elől elfödjük a gyermek arcát. (Keresztelők alkalmával rendesen azért nyugtalan a gyermek, mert sok idegen szem tekintett rá.) Szenes vízzel szokták falu helyen ilyen zásra, a csomagolás természetesen csak lassan haladt. A kis gyermek nem segített a munkánál, hanem a nagy sürgés-forgás közben csendesen üldögélt s arra a három csodás dologra gondolt. Egyszerre csak eszébe jutott, hogy még van ideje a templomba menni s mégegyszer megnézni azokat. Még sok csomagolni való volt; bizonyára vissza is jöhetne a templomból az indulás előtt. Elsietett anélkül, hogy valakinek szólt volna, hova megy. Azt hitte, nem szükséges. Hiszen nemsokára ismét itt lesz. Nem sok időbe került, oda ért a templomhoz s belépett az oszlopcsarnokba, ahol a két fekete oszlop volt felállítva. Mikor megpillantotta azokat, szemei az örömtől ragyogni kezdtek. Leült melléjük a földre s merően bámult fel reájuk. Ha arra gondolt,
