Harangszó, 1924

1924-01-13 / 3. szám

HARAN0S70­______ ___ 1924. január 13. k övek. Itt vannak az amulettek, talizmánok a legkülönbözőbb for­mában, amelyek szintén bajtól, veszedelemtől akarják megóvni tu­lajdonosaikat. Primitív népeknél úgy tűnnek fel, mint a bizonyos betegséget, veszedelmet hozó dae- monnak felajánlott áldozat. Régi ásatások emlékei közt találunk ilyeneket. De nem kell messzebb mennünk. Sámuel első könyvében olvassuk a 6-ik fejezetben, hogy a filiszteusok, amikor az Urnák ládája hozzájuk került s egérveszedelem, valamint kelevényes kiütések lep­ték el őket: arany egereket s arany daganatokat készítettek áldozatul — az Úr ládája istenének. Különö­sen csodatevő erejükről elhíresztelt fürdőhelyeken (Lourdes) bucsujáró helyeken (Máriacell), tenger mellett épült fogadalmi kápolnákban (Ter- zato, Fiume mellett) találkozunk a legkülönbözőbb ilyen felajánlott adományokkal, amelyeket az illető, bajból megszabadulása emlékére hozott és adott. A naiv felfogás szerint gonosz szellem idézi elő az ásítást, tiisz- szentést. Nálunk már illendőségi szokássá lett a-száj befogása ásí­táskor, de a pusztai arabnál, ki még ha egyedül van is, megteszi ezt, — csak úgy érthető, hogy a gonosz szellem ellen óvóintézkedés. A tüsszentéskor mondani szokott — újabban már nem — „egészsé­gére válljék“ kívánság is ide vezet, különösen a németben még jobban érthető formájában „Helf Gott“ t. i. a gonosz szellem ellen, ha mindjárt e szokás ezen jelentése már elho­mályosodott is. Napjainkban már igen sok a tisztességnek és udva­riasságnak dolga, ami eredetileg vallási jellegű volt. Egyes állatokban különös elő- szeretettef tanyáznak a daemonok. Az arabok szerint daemoni állat a kígyó, macska, róka, nyúl, holló, bagoly. Egyes állatokat a mi kö­rünkben is a nép daemoniaknak tekint s vagy tiszteletben részesíti, vagy üldözi őket. A különböző primitív vallási fokon élő népeknél található szent állatok, eredetileg ilyen daemoni ill. isteneknek szen­telt állatok. Magasabb fokon tisz­tátalanná lesznek. Izráel vallásában felsorolt számos tisztátalan állatról ki lehet mutatni, hogy alacsonyabb vallási fokon álló szomszéd népek­nél szent állatok voltak. A kígyónak daemoni jellege még a genezisben is látható. Még a disznó is, amely különös értelemben véve volt tisz­tátalan Izráelben, szent volt a szom­szédos syr népnél. Az különben szintén figyelmet érdemel, hogy ami alacsonyabb vallási fokon szent és ezért a közhasználatból kivett, a felsőbb fokon tisztátalan s ezért van kivéve a közhasználatból. Szent állatok evése époly kevéssé meg­engedett, mint tisztátalané. A mai néphit szerint is, ha nyúl fut át az utazó ember előtt, az szerencsét­lenséget jelent. A kúvik szó halált, a szarkacsörgés vendéget. Egy lepkefajt boszorkánypilléneksnevez a néphit. Ott van a denevér. Ere­detileg vérszopó daemonnak tekin­tették. Nesztelen esti röpködése, visszataszító formája miatt. Ezért ha megfogják, kapura szegezik még ma is. Több helyen a bag­lyot is. E primitív vallási felfogásra ve­zethető vissza az álomfejtés és magyarázás, amely szinte külön 20 esetben a gyermeket megmosni. Egy újabb term, tudományi köz­lönyben olvastam, hogy a szenes víznek tényleg van valami ideg­erősítő hatása, amely az idegizgató tekintet hatását ellensúlyozza. íme itt találkozik a babona studományi A gonosz tekintet elől tehát óvakodni kell és pedig főként az első gonosz sőt idegen pillantástól. A fő az, hogy az idegen ember első pillantása ne essék az arcra, hanem valami neutrális részre. Ezért a régi kor, a jelen idő primitív népei csillogó tárgyakat akasztottak magukra, zörgőket, csengőket, hogy az idegen tekintetét magukra von­ják. íme itt vagyunk az ékszerek­nél, amuletteknél. Eredetileg nem csak a nők hordtak ékszereket, hanem férfiak is. De nőknél mégis tágabb szerep jutott nekik, amit a drága ékszerek kívánása és a hiú­ság mellett megmagyaráz az a kö­rülmény, hogy a nők arca szépségük miatt jobban s előbb volt kitéve idegen tekintetnek. Az arab-török nők arcának befödése szintén erre vezethető vissza. Eredetileg tehát az ékszereknek is ez volt a jelen­tése, ha mindjárt ma a szikrázó kövü gyűrűnket, brilliáns fülön­függőket már nem ezért viseljük. De tény az, hogy ezeknek tulajdon- képeni célja az volt, hogy a gonosz, idegen tekintetet magukra vonják s így azok hatását ellensúlyozzák. Bizonyos ékköveknek különösképen volt ilyen hatása. Hatásuk erősítése céljából ünnepek alkalmából az istenek előtt is feltették, hogy az istenektől kiáradó erőt magukba szívják s így annál biztosabban hassanak. A héberek, araboknál a drágakövek egyenesen daemoni hogy aki e két oszlop között keresz­tül tud férkőzni, az Isten előtt igaz és soha bűnt nem követett el, akkor úgy érezte, hogy ennél csodálatosab­bat még soha nem látott. Milyen dicső lenne, gondolta, ha e két oszlop között át tudna jutni; de oly közel állottak azok egymás­hoz, hogy még a kísérlet is lehetet­lennek látszott. így ült ott az oszlo­pok előtt jó egy óráig mozdulatlanul, anélkül, bogy tudta volna. Azt hitte, csak pár pillanat óta nézi azokat. Közben összegyűltek a pompás oszlopcsarnokban, melyben a gyer­mek ült, a legfőbb tanács bírái, hogy a népnek pörös ügyeiben igazságot szolgáltassanak. Az egész előcsarnok tele volt emberekkel, kik amiatt pa­naszkodtak, hogy a határköveket el­tolták, vagy a nyájból elrabolták s hamis jelzéssel látták el a juhokat, vagy hogy adósaik nem akarták tar­tozásaikat megfizetni. A többi közt jött egy gazdag em­ber is, uszályos bíbor-ruhába öltözve s egy szegény özvegyet hurcolt a törvényszék elé, mert állítólag néhány ezüst sekeijével adósa volt. A sze­gény özvegy jajgatott és azt mondta, hogy a gazdag jogtalanságot követel rajta. Egy ízben már megfizette adós­ságát s most arra akarja kényszerí­teni, hogy mégegyszer fizessen neki; de ó arra képtelen. Mert olyan sze­gény, hogyha a birák elmarasztalják a fizetésben, kénytelen lenne leányait a gazdagnak rabszolgákul eladni. Aki a birói asztal közepén ült, a gazdaghoz fordult s azt mondá neki: — Meg mersz esküdni arra, hogy ez a szegény asszony még nem fi­zette meg neked azt a pénzt? A gazdag azzal válaszolt: — Uratn, gazdag vagyok. Miért követelném hát pénzemet ezen a sze­gény asszonyon, ha nem volna hozzá jogom ? Esküszöm, amilyen igaz, hogy az Igazságosság Kapuján senki sem tud átbújni, oly igaz az, hogy ez az asszony tartozik nekem azzal az ösz- szeggel, amelyet követelek. Mikor a birák ezt az esküt hal­lották, elhitték szavait s kimondták az ítéletet, hogy a szegény asszony­nak leányait rabszolgákul át kell adnia. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents