Harangszó, 1924
1924-01-13 / 3. szám
HARAN0S70______ ___ 1924. január 13. k övek. Itt vannak az amulettek, talizmánok a legkülönbözőbb formában, amelyek szintén bajtól, veszedelemtől akarják megóvni tulajdonosaikat. Primitív népeknél úgy tűnnek fel, mint a bizonyos betegséget, veszedelmet hozó dae- monnak felajánlott áldozat. Régi ásatások emlékei közt találunk ilyeneket. De nem kell messzebb mennünk. Sámuel első könyvében olvassuk a 6-ik fejezetben, hogy a filiszteusok, amikor az Urnák ládája hozzájuk került s egérveszedelem, valamint kelevényes kiütések lepték el őket: arany egereket s arany daganatokat készítettek áldozatul — az Úr ládája istenének. Különösen csodatevő erejükről elhíresztelt fürdőhelyeken (Lourdes) bucsujáró helyeken (Máriacell), tenger mellett épült fogadalmi kápolnákban (Ter- zato, Fiume mellett) találkozunk a legkülönbözőbb ilyen felajánlott adományokkal, amelyeket az illető, bajból megszabadulása emlékére hozott és adott. A naiv felfogás szerint gonosz szellem idézi elő az ásítást, tiisz- szentést. Nálunk már illendőségi szokássá lett a-száj befogása ásításkor, de a pusztai arabnál, ki még ha egyedül van is, megteszi ezt, — csak úgy érthető, hogy a gonosz szellem ellen óvóintézkedés. A tüsszentéskor mondani szokott — újabban már nem — „egészségére válljék“ kívánság is ide vezet, különösen a németben még jobban érthető formájában „Helf Gott“ t. i. a gonosz szellem ellen, ha mindjárt e szokás ezen jelentése már elhomályosodott is. Napjainkban már igen sok a tisztességnek és udvariasságnak dolga, ami eredetileg vallási jellegű volt. Egyes állatokban különös elő- szeretettef tanyáznak a daemonok. Az arabok szerint daemoni állat a kígyó, macska, róka, nyúl, holló, bagoly. Egyes állatokat a mi körünkben is a nép daemoniaknak tekint s vagy tiszteletben részesíti, vagy üldözi őket. A különböző primitív vallási fokon élő népeknél található szent állatok, eredetileg ilyen daemoni ill. isteneknek szentelt állatok. Magasabb fokon tisztátalanná lesznek. Izráel vallásában felsorolt számos tisztátalan állatról ki lehet mutatni, hogy alacsonyabb vallási fokon álló szomszéd népeknél szent állatok voltak. A kígyónak daemoni jellege még a genezisben is látható. Még a disznó is, amely különös értelemben véve volt tisztátalan Izráelben, szent volt a szomszédos syr népnél. Az különben szintén figyelmet érdemel, hogy ami alacsonyabb vallási fokon szent és ezért a közhasználatból kivett, a felsőbb fokon tisztátalan s ezért van kivéve a közhasználatból. Szent állatok evése époly kevéssé megengedett, mint tisztátalané. A mai néphit szerint is, ha nyúl fut át az utazó ember előtt, az szerencsétlenséget jelent. A kúvik szó halált, a szarkacsörgés vendéget. Egy lepkefajt boszorkánypilléneksnevez a néphit. Ott van a denevér. Eredetileg vérszopó daemonnak tekintették. Nesztelen esti röpködése, visszataszító formája miatt. Ezért ha megfogják, kapura szegezik még ma is. Több helyen a baglyot is. E primitív vallási felfogásra vezethető vissza az álomfejtés és magyarázás, amely szinte külön 20 esetben a gyermeket megmosni. Egy újabb term, tudományi közlönyben olvastam, hogy a szenes víznek tényleg van valami idegerősítő hatása, amely az idegizgató tekintet hatását ellensúlyozza. íme itt találkozik a babona studományi A gonosz tekintet elől tehát óvakodni kell és pedig főként az első gonosz sőt idegen pillantástól. A fő az, hogy az idegen ember első pillantása ne essék az arcra, hanem valami neutrális részre. Ezért a régi kor, a jelen idő primitív népei csillogó tárgyakat akasztottak magukra, zörgőket, csengőket, hogy az idegen tekintetét magukra vonják. íme itt vagyunk az ékszereknél, amuletteknél. Eredetileg nem csak a nők hordtak ékszereket, hanem férfiak is. De nőknél mégis tágabb szerep jutott nekik, amit a drága ékszerek kívánása és a hiúság mellett megmagyaráz az a körülmény, hogy a nők arca szépségük miatt jobban s előbb volt kitéve idegen tekintetnek. Az arab-török nők arcának befödése szintén erre vezethető vissza. Eredetileg tehát az ékszereknek is ez volt a jelentése, ha mindjárt ma a szikrázó kövü gyűrűnket, brilliáns fülönfüggőket már nem ezért viseljük. De tény az, hogy ezeknek tulajdon- képeni célja az volt, hogy a gonosz, idegen tekintetet magukra vonják s így azok hatását ellensúlyozzák. Bizonyos ékköveknek különösképen volt ilyen hatása. Hatásuk erősítése céljából ünnepek alkalmából az istenek előtt is feltették, hogy az istenektől kiáradó erőt magukba szívják s így annál biztosabban hassanak. A héberek, araboknál a drágakövek egyenesen daemoni hogy aki e két oszlop között keresztül tud férkőzni, az Isten előtt igaz és soha bűnt nem követett el, akkor úgy érezte, hogy ennél csodálatosabbat még soha nem látott. Milyen dicső lenne, gondolta, ha e két oszlop között át tudna jutni; de oly közel állottak azok egymáshoz, hogy még a kísérlet is lehetetlennek látszott. így ült ott az oszlopok előtt jó egy óráig mozdulatlanul, anélkül, bogy tudta volna. Azt hitte, csak pár pillanat óta nézi azokat. Közben összegyűltek a pompás oszlopcsarnokban, melyben a gyermek ült, a legfőbb tanács bírái, hogy a népnek pörös ügyeiben igazságot szolgáltassanak. Az egész előcsarnok tele volt emberekkel, kik amiatt panaszkodtak, hogy a határköveket eltolták, vagy a nyájból elrabolták s hamis jelzéssel látták el a juhokat, vagy hogy adósaik nem akarták tartozásaikat megfizetni. A többi közt jött egy gazdag ember is, uszályos bíbor-ruhába öltözve s egy szegény özvegyet hurcolt a törvényszék elé, mert állítólag néhány ezüst sekeijével adósa volt. A szegény özvegy jajgatott és azt mondta, hogy a gazdag jogtalanságot követel rajta. Egy ízben már megfizette adósságát s most arra akarja kényszeríteni, hogy mégegyszer fizessen neki; de ó arra képtelen. Mert olyan szegény, hogyha a birák elmarasztalják a fizetésben, kénytelen lenne leányait a gazdagnak rabszolgákul eladni. Aki a birói asztal közepén ült, a gazdaghoz fordult s azt mondá neki: — Meg mersz esküdni arra, hogy ez a szegény asszony még nem fizette meg neked azt a pénzt? A gazdag azzal válaszolt: — Uratn, gazdag vagyok. Miért követelném hát pénzemet ezen a szegény asszonyon, ha nem volna hozzá jogom ? Esküszöm, amilyen igaz, hogy az Igazságosság Kapuján senki sem tud átbújni, oly igaz az, hogy ez az asszony tartozik nekem azzal az ösz- szeggel, amelyet követelek. Mikor a birák ezt az esküt hallották, elhitték szavait s kimondták az ítéletet, hogy a szegény asszonynak leányait rabszolgákul át kell adnia. (Folytatjuk.)
