Harangszó, 1924
1924-06-01 / 23. szám
178 HAK AN ÜSZŐ. 1924. június 1. a jó Isten soha, de soha, egy pillanatra sem hagyta magára a tévelygő emberiséget, hanem már Adómtól kezdve folyton-folyvást biztatta, ébresztgette s a próféták, a büntetések, megpróbáltatások, megsegítések által lassan-lassan elvezette őket oda, hogy megértsék Krisztust; elvezette a világot Krisztus lábaihoz. Egyszóval a hivő ember szemében az egész Szentirás „Örömhír“ Isten kegyelméről és irántunk való megbocsátó szeretetéről. „Örömhír“ görög, illetve latin nyelven: Evangélium. S mivel a mi egyházunk hite a Szentiráson s az abban kifejezésre jutó „Örömhíreken“ alapszik, mivel mi lelkünk számára megnyugvást, Isten bűnbocsátó kegyelméről bizonyosságot ezekből az „Örömhírekéből, azaz „Evangéliumokból merítünk, azért nevezzük magunkat „ evangélikus “- nak, magyarul: az Evangélium alapján állók“-nak. Hát nem szép név ez? Nem a legmélyebb értelmű ? S annak számára, aki tisztában van a jelentésével, nem kifejez-e, magában foglal-e mindent, ami a Szentirásban, a kér. vallásban szép, igaz, magasztos, megragadd és megnyugtató ? „ Katholikus“. Ez is görög szó és magyarul azt jelenti, hogy „egyetemes'" azaz „mindenkinek való“. Mi evangélikusok az „egyetemes“ : görög szóval „katholikus“ keresz- tyénségnek evangéliumi alapon álló Gyöngyvirágok regéje. Irta: N. Szombath Ernő. 4) HirtelenUI, váratlanul köszöntött be a tavasz. Lágy, enyhe szellők lengedeztek végig a nyílt rónán. A fák rügyei nőni, fakadni kezdtek. A bodza, az egres már levelese- dett. A mezők kopár képe zöldbe borult s mint megannyi gyöngyszem fehérlett rajluk a sok szászorszép A madarak víg dallal ébredtek s a mezei munkára induló emberek tele tüdővel szívták magukba az enyhe márciusi levegőt. A sik alföldön örülnek a korai tavasznak az emberek, mert korán hozzáfoghatnak a tavaszi munkálatokhoz. Azonban a hegyvidéknek réme a korán, váratlanul beálló tavaszi lágy idő, mert ilyenkor a téli hó hirtelen olvadásnak indul s kivált, ha még aztán pár napos eső is járul hozzá, hát rengeteg pusztítást visz véghez a hegyek oldalairól leomló víztömeg. A patak folyóvá dagad. A folyó tengerré terül s a vad víztömegek mindent elsöpréssel fenyegetnek. Megérzik ezt még a Kis-Alföldön lakók is, kivált azok, akik a Vág mentén laknak. Nemeskajal pedig alig félórányira feküdt a Vágtól. A szív. Sok földet bejártam, Sehol se találtam Sirt, aminek medre, Minden bút befedne. Szív, — ez egyetlen sir, Amely, míg szemed sír: Tengernyi fájdalmat Eltemet — és hallgat!.. . Petrovic8 Pál. képviselői vagyunk, a katholikusok pedig ugyanennek a keresztyén- ségnek római, pápás alapon álló képviselői. Gróf Apponyi pár héttel ezelőtt Bécsben tartott hitvédelmi előadásában arról beszélt, hogy a római egyház „nemzetfölötti“, azaz az ösz- szes nemzetek fölött álló. Ezt jelentené a katholikus, magyarul • egyetemes“, „mindenki számára való“ név. Ebben nem is vitatkozunk vele. Sőt példát is hozott fel arra, hogy mennyire „nemzetek felett álló“ a római egyház. Mikor a csehek a felvidéki magyarság kárára, politikai okokból elkergették a magyar kath. püspököket, ebbe a pápa, a kath. egyházjog rendelkezései ellenére, nemcsak belenyugodott, hanem cseh kívánságra, a jogtalanul ellizöttek helyébe a cseheknek tetsző főpapokat ültetett.*) Tette pedig ezt azért, mert *) Legutóbb ott van a munkácsi püspök esete. A Vág medre is megtelt vízzel. Alig egy nap kellett hozzá, hogy a part szintjéig emelkedjék a viz. S másnap inár átömlött a parton s a két partmentén húzódó töltés közét lepte el. Az emberek éjjel-nappal talpon voltak. Ott voltak a töltésen. Minden ötven lépésre 2—2 ember állott őrt s figyelték a viz munkáját. Nem készül-e valahol a gátat áttörni? Nem szivárog-e valahol keresztül a viz? S amint valahol a legcsekélyebb baj mutatkozott, a többiek nyomban ott voltak. Homokkal telt zsákokat raktak le, palánkot vertek a töltés innenső oldalára s hatalmas fákkal torlaszolták el az alámosott, elázott töltést. Kivált egy helyen volt veszélyes a hely. Éppen a falu északi odala táján, ahol a Vág kanyarodott. A viz hatalmas suhogással rohant itt a gátnak s úgy látszott már, hogy a gát már alig-alig bir a víztömeg erejének ellentállani. Megfeszített erővel dolgoztak itt az emberek. Homokos zsákokkal hatalmas támasztékot adtak a laza töltésnek. A zsákok mögé meg hordták a hirtelenében kivágott fákat s ezeket erős karókkal erősítették meg, csakhogy kibírja a nyomást. S bizony a veszély nagy volt. A töltés teljesen aláázott s már a zsákokon keresztül is bőven szivárgott a viz. így kívánta a római egyház érdeke. Igen, a római egyház „nemzetek fölött álló“. Mit neki a nemzet, mit neki a magyar, vagy akár- mely más nép sorsa, érzése, ha a római érdek mást parancsol. Mindegy őneki, hogy magyar, cseh, vagy akármilyen uralom van ezen a földön; a fő az, hogy a római egyház, a pápai hatalom ne csorbuljon! Hadd legyen hát a kath. egyház „nemzetek felett álló“ ! Az Evangélium még nemzetek felett állöbb. Annyira az, hogy ahol csak gyökeret vert, ott mindenütt nemzeti egyházak nőttek ki belőle, amelyek nincsenek alávetve semmilyen kívülről jövő hatalmi s egyéb érdekeknek. Az Evangélium, ahol csak rávetette fényességét a maga nemzetek felett álló tisztaságából a népekre, ott mindenütt a hazafi- ságnak, nemzeti művelődésnek, nyíltabb gondolkodásnak legszebb virágait hozta életre. Az Evangélium és az én magyar nemzetem szent jogai, érdekei soha össze nem ütközhetnek! És engem az Evangélium után neveznek evangélikusnak! Szeretem az én evangélikus nevemet! Büszke vagyok reá 1 _____________________Hering János. „I gen, mindazok, akik Istent félik, tapasztalhatják, hogy az Ö óvó kezét felettük tartja. Baja, nehézsége Isten gyermekének is van, de érzi mégis minden esetben Isten kegyelmes segítségét. Olyan az Úr, mint élő bástya körülöttünk, azért nem félünk és nem rettegünk, bármi jöjjön életünkben.“ Délutánra apadt egy keveset a viz. A ledugott mérő pálcán alább szállt a viz színe. Egy kis remény szállta meg az embereket. S estig már két arasznyit apadt a viz. Az emberek könnyebben sóhajtottak fel. És a viz tényleg szemlátomást apadt. Haza is mentek hát az emberek az est beálltával s csakis néhányan maradtak olt, hogy őrködjenek. Hajnal táján iszonyú kiabálásra riadt fel a falu. A kath. templom harangjait félreverték. S az utcán végig sivitott a rémes orditás. — Kiöntött a Vág I A gáton maradt emberek úgy éjfél tájban ijedten vették észre, hogy a viz a mérőlécnél egyre emelkedőben van. S nem telt bele félóra, a viz magasabban állt, mint délután. A töltésen keresztül a viz mindegyre jobban szivárgott. S egyszercsak ketté pattant a gát s a viz hatalmas tömegben zúdult a szabadba, a falu irányába. Az ott maradt emberek ijedten rohantak haza. S a viz hatalmas morajlással hömpölygőit előre. Magával sodort mindent. A folyó s a falu között jókora erdő terült el. A viz belevágta magát az erdőbe.
