Harangszó, 1924
1924-06-01 / 23. szám
XV. évfolyam. 23. szám. 1924. június I. Alapította K A PI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Danánt&U Lntüer-Szövetseo. Az Omz&gOR Lntlier-SzÖTet- ■ég hivatal«* lapja. Kéziratok, előfizetési dijak éa reklsmáoiők a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának Baentgotthárdra (VaBvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkéss éa tanító. M iQjblaalk Dioden vasárnap. HARANGSZO Örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben. Baerkesstő-kladóhlvatal : S ZENTOOTTHÁRD. Vasvármegye. A „HABANG8Z0“ előfizetési ára: a második negyedévre 10.000 korona. Külföldre a kétszerese. Iiather-Sslvetégt tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 1000 kor. A .Harangszó* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveink- nek Ingyenpéldányokat küldünk. Török legyetek mindenekhez. Az Úr Jézus Krisztus abban is példát mutatott, hogy miképen kell kíméletességet tanúsítani az emberekhez. Természetesen az ő tűrése veszedelmes lágysággá nem fajult soha, sőt mindig kellő határozottsággal lépett fel, amikor arra szükség volt. De határozottságát, szelídségét tűrése s kíméletessége kísérte mindig. Amikor tanítványai újra meg újra bizonyságát adják annak, hogy magasságos gondolatait nem értik, vagy félreértik, hát az Idvezítő mindig kész arra, hogy tanításait kiegészítse, újabb felvilágosítást adjon, a már egyszer hallottakat újra meg újra megmagyarázza. Sohasem fárad el. A tanítványok is, mások is a legképtelenebb kérdésekkel állnak elő, de az Idvezítő vár, remél s nem boszan- kodik soha. A lélek újjászületéséről szóló igazságot hiába hangoztatja ; Nikodémus nem érti azt s az Idvezítő nemcsak ismétli, hogy csak az mehet be az Isten országába, aki újjászületett, hanem rátér az Isten örök szerelmére, amelyet Szent Fiában kijelentett s amelynek megértésére, elnyerésére s az azáltal való üdvözülésre csak megújult, átalakult lélek képes. A samaritá- nus asszony is csak nagy nehezen találja ki, hogy nem a földi szom- jat oltó vízről, hanem a lélek italáról beszél az Ur. És mégis a Jézus addig beszél lelkére, amíg a szegény bűnbe és sötétségbe merült lélek elmegy és elhívja lakótársait, hogy hallgassák ők is a Messiást. Hát mi tűrök vagyunk-e ? Követjük-e a Megváltó példáját? Gyüjt8link előfizetőket és adakozzunk a „Haranuszó“ fentartására. R mi szép nevünk. Hivatalosan ágostai hitvallású evangélikusoknak hívnának bennünket, azért, mert legelső hitvallásunkat 1530-ban, az Ágosta (Augsburg) városba összehívott német birodalmi gyűlésen olvasták fel. Azonban a mindennapi életben ebből a hivatalos névből „ágostai evangélikus“ lett. A „hitvallású“ szó kimarad. Más vallásuak, közhivatalok, sokszor még evangélikusok is elkövetik azt a boszantó felületességet, hogy egyházunk ú. n. hivatalos nevét rosszul, azaz hiányosan írják és mondják. Pedig ki az „ágostai evangélikus“? Az a hitrokonunk, aki Ágosta városában lakik. Én például nem ágostai, hanem veszprémi evangélikus vagyok; aki ezt olvassa, az meg például körmendi evangélikus. Csak hitvallásunk „ágostai“, amennyiben ez a hitvallás Ágostában került a nyilvánosság elé. Más szóval mi evangélikusok az Ágostában felolvasott hitvallás alapján állunk, ezért mondjuk, hogy „ágostai hitvallású evangélikus“, rövidítve „ág. hitv. ev.“ De nem ág. ev.! De hát ez a név a gyakorlatban hosszú. Hiszen épen ezért történik meg vele az előbb leírt tévedés. Tulajdonképen nem is erről az ú. n. „hivatalos“ névről akarok én most írni, hanem a mi mély értelmű, szép, igazi nevünkről: az „evangélikus“ névről. Honnan származik ez a név ? Elmondom. Mikor azon az első karácsonyi éjszakán a pásztorok megfelelőiének az égi fényességtől, így szólt hozzájuk az angyal: „Ne féljetek, mert imé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen; mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus . . .“ Itt tehát az angyal egy örömhírt adott az emberek tudtára. Az újszövetségben igen sok ilyen „örömhír“ van. Pld. mikor Husvét hajnalán a Jézus halálát gyászoló asszonyok kimentek a sírhoz, egy „örömhír“ oszlatta el bánatukat: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadott!“ Egy másik örömhir: „Én vagyok a feltámadás és élet, ki én- bennem hiszen, ha meghal is él.“ Vagy Luk. ev. 19. io-ben : „Azért jött az embernek fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett vala.“ Vagy János ev. 3. íe-ban : „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyetlenegy szülött Fiát adta, hogy minden, valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen.“ Ezek mind „örömhírek“ s ezeken kívül is az egész Újszövetség tele van ilyen s ezekhez hasonló örömhírekkel. Ezekről az Ujszöv. majd minden lapján található örömhírekről magát az Újszövetséget is elnevezték „Örömhírének, annál inkább, mert az Újszövetség a maga teljességében sem más, mint „Örömhír“ arról, hogy a Mindenható nem engedi örök halálba, kárhozatba siilyedni az emberiséget, hanem „megszánta a sóhajtozó világot s szerzett számára váltságot“ a Jézus Krisztus által. „Örömhír“ az Újszövetség arról, hogy a mennyei szerető Atya kész megbocsátani az ő tékozló fiainak akkor, ha igaz bűnbánatban megmossák lelkűket a Krisztus kihulló vérével. „Örömhír“ arról, hogy Jézus Krisztus helyreállította a jó viszonyt a ha- ragvó Isten és a bűneiktől szabadulni vágyó emberek között. Sőt mi több, még az Ószövetség is „örömhír“ a maga egészében, mert ez meg azt mutatja nekünk, hogy A sajtóra is áll: Egymás terhét hordozzátok!
