Harangszó, 1924

1924-05-25 / 22. szám

1?24. május 25

HAKANUSZO

gyök és a kicsinyek megtudják, hogy sa pénztárosunk miért nem ment ki ha mulatságra. Ezt pedig megtudja ^mindenki, mert a hir szárnyának hröptét megakadályozni nincs módunkéban. Meghívtuk a vendégeket, mint a amaz ember Jézusunk példázata sze- íirint (Luk. I4.ig.) nagy vacsorára, ahol alkalom'nyílt lelki táplálék él vezésére; de Bárdossy uram nem ){jött el a vendégségbe, s épen olyan ti üres, semmit mondó mentséggel oka- bdatolja elmaradását, mint azok a bib- iíliai meghívottak. Azt hiszi, hogy »eléggé megnyugtatja leikiisraeretét és i kimenti magát a külső világ vádja Balól azzal, hogy elfeledkezett? Igaz, ti hogy gyakran elfeledünk egyes dől- D gokat, de csak akkor, ha gondolataink nem tapadnak oda arra a tárgyra, s arra a cselekedetre, aminek elvégzé- t sét feltettük magunkban, s mit végre- f hajtani kötelességünk; ha megen- j gedjük, hogy gondolataink más tár- | gyakra, cselekedetekreeltevelyedjeoek, i amelyek szívünket elcsábítják és le- í bilincselik figyelmünket. Azt mondja J Urunk Jézus (Máté 6.21.) »ahol va- ; gyón a ti kincsetek, ott lészen a ti » szívetek is«. Aki nem keresztyéni > erények gyakorlásában keresi s ta- í lálja meg lelkének legfőbb gyönyörü- i ségót, hanem a víg cimborák társa- 1 ságab.m, aki a kötelességteljesítését 1 alája rendeli a test kívánságainak.

az a világi dolgokra függesztette sze- 1 mcit, annak ezek az ő kincsei, anil nak szíve tehát ezekhez vonzódik I Igen természetes, hogy az ilyen em- I bér mindig könnyebben megfeledkezik

i álló karosszékben ült teljes papi díszben ’ Szelepcsényi György, a primás. És körü- I lőtte tarka öltözetben ültek a többi magas I papi tisztséget betöltő férfiak s néhány vi- I lági főur. Ez volt az úgynevezett „pozsonyi I kiküldött rendkívüli törvényszék“, mely I. Lipot alatt a protestáns egyházi ügyeket intézte el kath. szellemben.

Szelepcsényi, a primás és a kath. püspökök a jezsuitákkal szövetkezve ugyanis elhatározták, hogy a prot. vallást eltörlik s a protestantizmust Magyarországon kiirtják. Ezen cél ércekében alakult meg ez a rendkívüli törvényszék. S a törvényszék tagjai mind fanatikus kath. főpapok voltak. De, hogy a külső látszatra is adjanak, néhány világi föurat is bevontak a törvényszék bírái közé. Természetes, ezek is „biztos“ emberek voltak. Rendszerint olyanok, kik már visszatértek az „egyedül üdvözítő anyaszentegy házba“ s akik aztan tüzzel- vassal kényszerítették jobbágyaikat is arra, hogy hitüket megtagadják. Egyszóval kipróbált bírák voltak. De azért a világ szemét mégis teleszórták porral, hogy ime, világi bírák közreműködésével hozták meg az igazságos, pártatlan .ítéleteket.

Hát ez elé a törvényszék elé került Szilágyi. Hírből már jól ismerte. Tudta, hogy itt kegyelem számára nincs. Mert csak

Anyám imája.

Jöjj, imádkozz! szólt jó anyám, Még beszélni sem tudtam tán; Lenyúl értem, ölbe ültet,

Összeteszi kis kezemet.

5 mondja már a lágy szavakat, Mondjad te is, egyre biztat.

Én csak nézem, mit akarnak?

Mit jelentenek e szép szavak?

Ö csak biztat, mondja, mondja. Nem fáradna bele soha.

Bennem a dac ágaskodik,

Ö meg egyre imádkozik.

Jó szeméből rám néz vágja,

Ez az eget nékem szánja.

S figyelem is, szavát lesem, Minden szava belém cseppen.

Ölel, majd megfojt karjával, Csókol szegény, majdnem felfal; Legszebb kincsét — máma érzem — Anyám akkor adta nékem.

SCHUTT GYULA.

a lelkiekről, mint a világi kívánságok szolgálatáról Bárdossy uramat jó keresztyénnek tartja az egész község. De csak addig jó keresztyén, amíg a templomban, a hívek előtt közszemlére teheti buzgóságát; ellenben mihelyt kilép a templom falai körül, a világi javak foglalják le szívét, lelkét. Hiszen nem ez az első eset, hogy a keresztyéni kötelességről megbörtön, kínzás, szenvedés terem itt a prot. papok és tanítók számára. Szilágyi ennek dacára eltökélte, hogy jöjjön bármi, de ő megmarad meggyőződése mellett és szikla- sziiardan megán a Krisztus fundamentumán. Végighordozta tekintetét az asztal körül ülő alakokon, akik birákul léptek fel ellene.

Az egyik főpap, aki fekete pápaszemet viselt, megszólalt.

— Mi a neve? És mi a foglalkozása?

Szilágyi ránézett a kérdezőre.

— Ha önök fogattak el, akkor tudniuk kell, hogy ki vagyok és hogy mi a foglalkozásom, tehát felesleges a kérdés és még feleslegesebb rá a felelet.

A főpap homlokán a bőr ráncokba szaladt.

— Figyelmeztetem, hogy a legfelsőbb bírái előtt áll. Viselje azért magát alázatosan s tegyen töredelmes vallomást. Ez előnyére válhat. Mig kihívó viselkedésével csak súlyosbítja a helyzetét.

Szilágyi önérzettel nézett a főpapra.

— Biráimul önöket nem ismerem el. Aztán meg se nem loptam, se nem öltem, hogy valaki ítélkezzen felettem. Hát akkor hogyan kerülök birák elé? Miért fogtak el éjnek idején? Miért tartanak elzárva már négy hete? Hát mit cselekedtem én, hogy

171

feledkezik. Csak nem régen is, mikor annak a szegény, elhagyott árvának a felsegélyezéséról volt szó, nem jött el az értekezletre s akkor is üres mentegetőd/éssel igyekezett elaltatni lelkiismeretét.

Az igaz keresztyén nemcsak a templomban imádkozva, hanem egész gondolkodásával, minden cselekedetével, vagyis egész életével tesz bizonyságot hűségéről Jézus Urunk tanításaihoz. Örömben és bánatban sikerdüs munka mellett és a legsúlyosabb csapások közt egész életét az az eleven tudat hatja át, hogy minden pillanatban a Mindentudó mennyei Atya szine előtt áll és az ö áldó vagy büntető keze lebeg szüntelen feje felett. A jó keresztyén azt érzi, azt tudja, hogy soha sincs egyedül. Bárdossy uram azonban csak az isteni tisztelet ideje alatt gondol a világ teremtőjére és gondviselőjére, egyébkor elfeledkezik róla s ez az oka annak, hogy elfeledkezik azokról a kötelességekről is, amelyekkel a mennyei Atyának kellene szolgálnia.«

— Bocsánat tisztelendő uram. Elismerem, hogy hibáztam, de jóvá is akarom tenni mulasztásomat. Minden egyes jutalmat, amit kiosztunk, megkétszerezek.

— Köszönettel fogadjuk. De ne higyje, hogy ezzel az áldozattal mindent rendbe hozott. A Mindenhatónak nincsen szüksége a mi világi kincseinkre. Mi protestánsok nem anyagi kincsek feláldozásával, nem is imádságok tömegével, vagy épen a te3t kínzásával igyekezünk a szegonosztevő módjára bánnak velem?

A püspök haragosan vonta össze bozontos szemöldökét. Felállt a helyéről s dühös mozdulattal mutatott Szilágyira.

— Ön eretnek! ön felségáruló 1 Ön a Wesselényi-féle összeesküvőkkel konspi- rált! Mindegyik vád egymaga elegendő ahhoz, hogy feje vétessék!

Szilágyi fölényesen nézett a haragos bíró szeme közé. S félig gúnyosan, mosolyogva utasította vissza a vádakat.

— Hogy eretnek, felségáruló, meg ösz- szeesküvö vagyok, ezt csak önök állítják. Mindezt bizonyítani is kellene. Hát tessék bizonyítani is!

A főpap boszusan kiáltott fel.

— Önnek nincs joga utasításokat adni nekünk. A vád fennáli, tessék ezt meg- dönteni. És pedig azonnal, mert nincs arra időnk, hogy ilyen ha3zonta’anságokkal tovább is terheljük magunkat!

Szilágyi nyugodtan fogadta a szenvedélyes szavakat.

— A vád csak úgy állhat fenn, ha bizonyítva is van. Tessék a bizonyítékokat előadni 1 Mig ezt nem látom, addig a vád ellenem nem állhat fenn! Tehát azt, mint ilyent, visszautasítom.

A fényes társaság hangosan, szisszent fel Szilágyi önérzetes szavaira. Úgylátszik,