Harangszó, 1924
1924-05-18 / 21. szám
164 hogy a napot reggeltől estig az égen sétálónak, a sárgát s fényeset könnyen aranynak látjuk, — hanem, hogy egész gondolatjárásunk, gondolat* gépezetünk, — igen, a lámpásunk — a földihez, a bűnhez, az énhez van akasztva. Amint az érzés- és akaratvilágunk, — onnét felülről való megváltásra szorul a gondolkozás módunk. Máj. 23. Róm. 7.15—is. Igazság-éhező, igazság-szomjazó, de alázatos és őszinte emberek juthatnak el igazán gondolkozásunk romlottságának felismeréséhez. Sok elmebeli hiányunkat a világi tudomány is kimutatja, de valami más az, amire a hivő, a bűneit bántó s megváltási sóvárgó lélek jut e téren. Amikor gondolkozásom romlottságának ellenére is eljutottam oda, hogy nemcsak elmebeli fogyatékosságok vannak énbennem, dehogy egyáltalában nincsen elmémben semmi jó, — akkor ütött az óra, a megromlott gondolkozástól szabadító óra. Máj. 24. I. Korinth. 2.12—ie. Amily mértékben elfogadjuk Istent s az Ő gondolatait, oly mértékben szabadulunk gondolkozásunk romlottságától. Kezdődik ez azzal, hogy a magunk értelmére mind ke- vésbbé támaszkodunk, ellenben a nekünk megadott mérték szerint helyet adunk teljes bizalommal az Ő Lelkének. Az életközösség, melybe a megváltott lélek Krisztusán átjut, magával hozza az Isten gondolataiban való közösségünket s az az értelem, mely azelőtt olyan volt, mint a sötét földben való vakondok járás, isteni tájakra nézhet szét s onnét alá e föld dolgaira. Máj. 25. II. Korinth. 10.4—5. Ha nagy szerepe volt a gondolkozásunk romlottságának az ó-ember életében, igazi nagy szerepe lesz ám a meggyógyult gondolkozásnak, az uj gondolkozásnak az uj ember életében. A kettős ágú munka voltaképen egy, mert akkor is, mikor erősségek romboltatnak s uj gondolatseregek felszabadulnak, mindenben az Isten Lelke munkál s mi nem győzünk csodálkozni, hogy épen azzal szemben, Akivel szemben legjobban kitűnt a gondolkozásunk romlottsága az Úr Jézussal szemben mily dicsőséges diadalszerepet él át a megváltott ember uj gondolkozása. Örökbe adnánk egy egészséges két és fél éves hadi árva leánykát. Leveleket »Hadi árva« jeligével a kiadóhivatalba kérünk. 2—3 karikát a kezébe fogta, azt könnyű szerrel azonnal fel is emelte. Mintha csak tolta volna valaki felfelé. S a másik pillanatban már karjaik között szorongatták Bartost, a tanítót. Mikor B<srtos látta, hogy a torony ablakán hasztalan vetné le magát, hirtelen eszébe ötlött a kripta. Ugyanis, amikor a templomépítésről volt szó, az akkor még kisded eklézsia nem volt arra képes, hogy a templomot a maga erejéből felépítse. S ekkor jött segítségükre a falu dúsgazdag földesura, özv. Nemesszeghy Istvánná, aki egymaga annyit adott, hogy abból a templom felépülhetett. Azonkivül is gazdag alapítvánnyal és jó néhány hold földdel látta el az egyházat, hogy lelkészt és tanítót tarthasson. A gyülekezet aztán hálából kriptát csináltatod s jóltevőjét abba helyezte el. Hát ez a hely jutott hirtelen az eszébe Barlosnak. Lefutott a toronyból az égő, ropogó lépcsőzeten s lélekzetét visszafojtva rohant az égő tűztengeren át a kriptába. Emléktábla leleplezés. Győrujfalu község képviselőtestülete még a múlt év őszén elhatározta, hogy a világháború hősi halottainak emlékét az evangélikus és a katholikus iskolákban felállítandó emléktáblákon örökíti meg. A szép elhatározást követte a nemes tett. Az eszme testet öltött. Az emléktáblák elkészültek s felavatásuk rendkívül impozáns keretek között husvét másodünnepén folyt le. Az ünnepség a katholikus iskolában vette kezdetét, ahol is a felavató beszédet gazdag műsor során dr. Boross Alán győri gimnáziumi igazgató mondotta. Az evangélikus iskolában lefolyt ünnepség, alkalmi közénekkel kezdődött. Isó Vince lelkész imája után Pálmay Lajos esperes áldotta meg az emlékművet ünnepi beszéd keretében az atyának, a fiúnak, a szentlélek Istennek nevében. A helyi nőegylet koszorúját Pintér Gizi hajadon hozta el és helyezte el az emléktáblára. Hatásos szavalataikkal rendkívül emelték az ünnepi hangulatot Derzsi Irma, Szigethy Zsófi és Molnár Lajos; nemkülönben a két szólamu gyönyörű karénekek. Az emléktáblát Kiss Lajos tanító vette át szép beszéddel. Az elesett hősök inindanyian tanítványai voltak. Ahogy visszahívta általuk a múltat, költögette az elesett hősöket s reá mutatott a megmérhetetlen vesztességre, gyászra: szem nem maradt szárazon. A szép ünnepség a Hymnusz eléneklésével ért véget. A győruj falui ev. iskolában felHARANOSZO. _________ Eg y erős rántással leemelte a kripta már- ványfedelét s egy ugrással bent volt. S bár ruhája itt-ott tüzet fogott s az arca, keze megpörkölődött, de mentve volt. Magára húzta a kripta fedelét s aztán kimerültén terült el a földön. De a hüs levegő csakhamar magához térítette. Némán, csendben ült a sötétségben. Fejét tenyerébe hajtotta s elmerült a gondolataiba. Közben tompa zuhanásokat hallott. Bizonyosan a gerendák estek össze. Aztán nagy dübörgést hallott s nyomban rá iszonyú robajt. Akkor szakadt le a tetőzet és a mennyezet. Bartos arcán végig folytak a könnyei. Siratta a pásztort, siratta az Istenházát, siratta a nyájat, siratott mindent, mindent. Imára ku'csolta kezét és zokogva tört melléből a hang elő. — Mi atyánk, ki vagy a mennyekben... Maga sem tudta, mennyi ideig ült már a kriptában, amikor egyszer csak tompa ütések zaját hallotta a feje fölött. Felemelkedett a helyéről s a kripta szájához ment. állított emléktábla 8 evangélikus hősnek áldott emlékét hirdeti. Az ünnepségen résztvettek: dr. Hahn ] A. szolgabiró, a vitézi szék képviseletében Vitéz Gombos N. ezredes stb., ott volt többek között Bandy János ny. tanító is, a magyar tanítói karnak ez a tiszteletre méltó | nesztora, a Harangszó tudósítója. Az ünnepség rendezésében, si- , kerében nagyon sok érdemei vannak Kiss Lajos tanítónak s áldott lelkű hilvestársának. Kiss Lajos tanító egyházának, községének, nemzetének a szó legnemesebb értelemben vett igazi napszámosa, aki a munkából mindenütt becsülettel veszi ki a maga részét. 1924. május 18 „ Kedélyállapotunknak állandóan hasonlatosnak kellene lenni a nyugodt tóhoz, mit nem zavar meg semmi sem. Oh de hányszor vagyunk indulatosak! Hozzánktartozóinknak, vagy barátainknak egy rosszul ejtett, esetleg csak rosszul hangsúlyozott szava, gyakran mennyire ki tud hozni a sodrunkból, nyugodtságunkból. Semmiségek miatt elfog a harag, lelki életünk nagy nagy kárára. A gonosznak egyik legbiztosabb fegyvere indulatunknak ingerlése. Az indulatos ember, ha nem is adta egészen oda magát a Sátánnak, de félkezét legalább is feléje nyújtotta s akinek a félkezét bírja, annak nemsokára bírja az egész szivét. Tanulj az Úrtól: arcul verték, megköpdösték, töviskoronát raktak a fejére, keresztre szegezték és ö — nem indult fel, csak azt mondotta: „Uram, bocsáss meg nékik, mert nem tudják, hogy mit cselekesznck! “ Tégy húson lóképpen! “ Ekkor észrevette, hogy a mái vány fedőt kezdik feszegetni. Lökött rajta egyet s a másik pillanat ban már a jó emberei ölelgették. Bartos hamar összeszedte magát. Tudta, hogy nincs veszteni való ideje. Menekülnie kell. Mire a nap felkel, már messze kell lennie. Azért sietve ölelte meg újból megmen- tőit. Biztatta őket, hogy ne csüggedjenek s hitük mellett erősen tartsanak ki. Eljő még az Isten napja, amikor szabadok lesznek mindnyájan s zengedezö lélekkel dicsérhetik Istenüket. Csak tartsanak ki bátran ! Bízzanak, reméljenek 1 Megjön ő, meg a tisztelendő úr is! Az emberek könnyes szemmel hallgattuk Bartost. És úgy érezték, mintha bal- zsamcsepp hullana nehéz szivükre, oly jól estek a vigasztaló szavak. Némán ölelték keblükre kedves tartójukat. Alig bírtak elszakadni tőle. De Bartos búcsúzni kezdett. Még egy ölelés, még egy meleg kéz- szoritás s a következő pillanatban Bartost elnyelte a sötétség. (Folytatjuk.)
