Harangszó, 1924
1924-05-18 / 21. szám
XV. évfolyam. 21. szám. 1924. május 18. Alapította KAPI BÉLA 1010 ben. Laptulajdonoa: a Dddíbimi LDtber-SzQvetséo. i] Országot Lather-SzŐTtt- ség UraUlot lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkeaztő- kladóhivatalának Bzentgotthárdra (Vssrm.) küldendők. Klőilaetéat elfogad minden erang. lelkész éa tanító. MioJBlsnlk mladen vasárnap. Dicsérem az Urat, amíg élek; éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok. Ssaraeaató-ZladóhiTata 1 : SZENTOOTTHÁRD. Visvárraegye. A „HA&ANGSZO" eldlUetéel ára: a második negyedévre 10.000 koron«. Külföldre a kétszerese. Lather-SsSvetégt tagoknak 10*/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egéas évre 1 dollár. Egyes szám ára 1000 kor. A .Harangozó* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. Gyengék vágyónk, mert az Isten erejéből kevés van bennünk. Május 21-én a magyar ember önkénytelenül is megemlékezik az 1848/49-iki nagy eseményekről. Elvonulnak előtte azok a dicsőséges képek, amelyek azt mutatják, hogy egy elnyomott s jobb sorsra érdemes nemzet miként kelt fel, lángra gyújtva, a lángoló hazafisággal s vakmerő bátorsággal telt nagy férfiú, Kossuth Lajos szavára és miként győzött le harchoz szokott seregeket és egy csomó felizgatott néptömeget lángeszű hadvezérei vezetése alatt. A magyar nap 1849- ben május 21-én állt delelőjén, a- mikor az ország szivét, Buda várát vette be a diadalittas honvédsereg. Mennyi erő volt bennünk és mégis mily gyengék voltunk, sőt vagyunk ma is. Gyengék vagyunk, mert az Isten erejéből még édes-keveset vettünk magunkba. Azért emészti életfánkat most is sok gonosz féreg. Azért van köztünk oly sok bűn. Azért pusztítja a bujaság, mely mór szégyeneim sem tudja magát, nemzetünk virágát. Azért vannak láncraverve sokan a vakhit, a hitetlenség vagy az érzékiség bilincseiben. Azért oly nagy a megbizhatlanság. Azért nincs elég szeretet bennünk a nyomorultak gondjának felvételére. Azért vannak oly kevesen, akik evangéliumot buzgón terjesztik. Azért sír és kesereg köztünk a Krisztus, akinek nincs hova fejét lehajtani, mert a templomokban még csak beszélnek róla, de a családok köréből száműztük. Óh, vajha születnénk újra, támadnánk uj életre Isten által, akkor meggyőznénk a sok belső ellenséget s akkor nem kellene félnünk a külellenségtől sem. Énekeljetek. Irta: Hoffmann Ernő. Evangélikusok vagyunk, anyagilag szegények, nincs földi kincsünk, de egyházunk múltjában, történetében tűzoszlopként állnak oly események, melyek mellett nem haladhatunk el szó és megemlékezés nélkül, melyek a világ minden kincsével felérnek. Egyházunk múltjában legdicsőségesebb kor az, melyben maga a nagy reformátor, dr. Luther Márton, Istennek ez a választott vitéze járja be hazája tartományait, hogy az evangéliumi világosságból legalább egy-egy fénysugarat löveljen bele az igazság, melegség, szeretet, igaz hit után vágyódó lelkekbe. És ennek a hithősnek köszönhetjük, hogy rövid idővel ezelőtt két ízben törődhetett meg lelkünk az igaz Öröm ragyogó tisztaságú vizében abban a tudatban, hogy milliók és milliók ünnepelnek velünk együtt; először 1917 okt. 31-én a világháborúnak fegyver- és ágyudörgésektől hangos idejében, a hires 95 tétel kifüggesztésének 400 éves emlékünnepén, utána 1921 április 18-án, a gyűlölet teremtette béke szenvedésteli napjaiban, a lelkek mélyébe vésődött lutheri szavak „itt állok, másként nem tehetek“ a wormsi birodalmi gyűlésen való elhangzásának 400 éves évfordulóján. De úgyszólván évről évre kelnek ki sírjukból a régi idők eseményei, hogy kérdezzék e mostani nemzedéket, mi lett abból a gazdag örökségből, mit reá hagytak. Ilyen für- készőn tekint ránk az 1523. év második fele, mint az evangélikus egyházi ének létrejöttének, 1524 pedig mint az első evangéliumi énekek kinyomatásának és a gyülekezetekbe való bevonulásának éve. Vájjon érdemes-e megállnunk ez események előtt? Ad-e az egyházi ének olyasvalamit, ami indokolttá teszi az ünnepi ruha felvételét ? Egészséges és beteg, kicsiny és nagy, férfi és nő egyaránt uj arculatot nyer énekszó hallatára. Úgy érzi az ember, hogy az egy hatalom, erő. A bensőnkben lévő zord hideg helyébe napsugaras nyarat hoz, a levélhullató őszt, virágillattól telt tavasszá varázsolja. Evangélikus nép I Amikor azért úgy látod, hogy életed egén a felhők egyre sűrűsödnek, egyre gyászosabb szint öltenek, egyre több veszedelmet látszanak magukban rejteni, amikor a legnagyobb szeretettel, odaadással végzett munkád megakadni látszik, dalolj, énekelj és mégy előbbre, sasszárnyakon felfelé. A gyülekezeti ének istentiszteletünknek az az eleme, melyben kifejezésre jut evangéliumi egyházunknak egyik sarkalatos alapelve, az egyetemes papságé. A közös éneklés szárnyat ad a léleknek, hogy felemelkedjék a mennyei magasságokig, amely szárnyalásban könnyebbséget jelent az a tudat, hogy velem együtt ezren és ezren ugyanezen az utón igyekeznek annak közelébe jutni hálatelt szívvel, kinek létünket köszönhetjük. Valami felemelő van abban, hogy ezrek ajkán egy szívvel zendül fel az ének. Ismerték az énekben rejlő erőt az őskeresztyén egyház ujra- teremtői, a reformátorok, kiknek nem csekély gondját képezte a gyülekezeti éneknek újra való bevezetése és az ahhoz szükséges énekek megalkotása. És hála legyen az isteni gondviselésnek, hogy azt a férfiút, kit a reformáció nagy A sajtóra is áll: Egymás terhét hordozzátok!
