Harangszó, 1924
1924-05-04 / 19. szám
1924. május 4. HARANQSZO. 147 Az Isten. — Felolvasta a szerző a veszprémi ág. hitv. evang. egyház vallásos estélyén. — Sokan keresték már, de nem találták... S a véges s mégis gőgös emberész, Mit nem talál, nyomban tagadni kész Akár, míg életére a halál vág. Csak abban hisz, mit ujja megtapinthat, Fülében hang, szemében mint fény s szin hat, Orra szagol, csiklandozza a nyelvét, — S bár krétája oly sokszor sokat elvét — Amit hiú tudásával kiszámít. Mindabban hisz. De bökkenő az ám itt, Hogy bölcs elméje fel nem ér az égig, Érzékei a peremét sem érik. Hisz mindaz is csak por, hamu, anyag, Mit visszakér az édes földanya ... S mert lelkében az úgy öröklött métely, Tudása csődjét követi a kétely: Nincsen Isten! — kiált —, csupán természet, Mi van, önmaga szülte az egészet. Szegény kis öntelt féreg-ember, Ki tudni bátor, de hinni nem mer; Pedig, hogy éljen szivében a hit, Arra éppen a természet tanít: A fii növése, a fa s virág színe És illata. Gyümölcs édes ize, A hegy, völgy, 'lég, a csergedö patak, A röpke pillangók, úszó halak, Az ég alatt éneklő kis madár S a mindnek éltet adó napsugár; A mennydörgés, a bolygók milliója. Mely mindegyik útját pontosan rója. S minderre porból gyémánt korona, Hatalmas úr ma s mindenkoron a Büszkén jogarló ember, tenmagad!... ... De ez tovább is egyre csak tagad És szól — miközben dölyfös fejét rázza —: — Mindezt egy örök törvény magyarázza... De hol van az, ki ezt így rendeli ? És nem hisz, mert a választ nem leli — Azért kaptam ... kaptam bizonyítványt. De megtarthatták volna inkább maguknak a tanár urak ... Tudja, édes apám ? Igazságtalanok voltak ... S nem is tudom, hová tettem el azt a bizonyítványt? — tapogatózott Jancsi elpirulva. — Hagyd, fiam: úgy is csak olyas bú- csubizonyitvány az, amit kaptál. Kitanultad te már a papságot. Itthon maradsz a gazdaságban. Ide való vagy te ... Hanem hát az is igaz, hogy igen furcsán osztoztatok ti meg . .. Később, mikor egyedül volt Balogh János az asszonnyal a szobában, szigorúan utasította: — Megmondom, hogy annak a gyereknek ezután külön főzzél, jobbat, mint nekünk. — Melyiknek, apjuk? — Még azt kérded, hogy melyiknek ? Csak nem gondolod, hogy Jancsinak, aki úgyis annyira női, mint a bolondkender!.,. — Úgy ? a szegény Árpádkámnak! — Persze, hogy annak, mert máskülönben, ha ilyen kis termetű marad, ö sem lehet pap — De hisz annál nagyobb az esze, a tudománya : papnál pedig az a fő. — Persze, hogy az volna a fő, de míg oktondi emberek, legfőkép ostoba fehérnépek lesznek a vifágon, addig a pap választásnál elsősorban az dönt, hogy milyen szép, derék ember — termetre nézve — az illető. Te is csak olyan megrögzött volPedig a válasz olyan egyszerű: Ha nem találod teremtő Atyád, S bűnös kétségre nyílna már a szád, Vizsgáld meg jól kételkedő szived S kérdésed maga lesz a felelet, Mitől sötétje bizton felderül... ... A nagy titok, mit elméd hőn kutat, Tudd meg, az a te mennyei urad. S a vágy, amely üz azt megfejteni, Lásd ember, ez is benned — isteni. Ö, nem puszta kíváncsiság csupán Ez, az örök ismeretlen után! Hiszen az állat is mind érez, észlel, Örül, hogy él, de nem kérdi eszével Honnan a lét? De a barlang ős lakója Már azt fürkészte, ki az alkotója. S mert nem találta — mint te sem — legott, Hát eszményére képet faragott. S ki a csillagokat nem ismered,. Létük tagadni vajh mért nem mered ? És Istened mégis tagadja elméd ?... — Dac ez csupán, mert ismerni szeretnéd! Hallgass ide! Ez a nagy világ rejtély, Ezer pecséttel zárolt drága szentély. Lakatja egy: a hit s — mi beereszt — A kulcs hozzá a megváltó Kereszt! Nem fennhéjázva, csak kalaplevéve, Térdet hajtva, kezed imára téve Léphetsz be, rajt. És hogyha ezt teszed, Meglátod Öt, akit nem ért eszed. Mert — s ezt jegyezd meg mind halálodig — Az Isten a szivedben lakozik. Ifj. Matkovich László. „Polgárjogot Besztercebányán 1577 óta csak az nyerhetett, aki megesküdött arra, hogy az Istentiszteletek tartása alatt evéstől, ivástól, játéktól és mulatságtól óvakodik s esténként a kiszabott korai időn túl házában időzést, lármát, tobzódást, játékot nem tűr meg." Akié a sajtó, azé a nyilvánosság. tál. Emlékezz csak vissza az elmúlt papválasztásra ... Anna asszonyt felesleges volt figyelmeztetni, anélkül is traktálta minden jóval a kedves Árpád fiát. Igaz, hogy az lett a dologból, hogy a külön készített jobb elemózsiák nagyobb része is a jóétvágyu, délceg Jancsi legénynek jutott. Árpád még az ebéd ideje alatt is a könyveket bújta. Lelkileg óriásit fejlődött, de testben csene- vész gyermek maradt. Talán félújnyit sem nőtt őszre, mikor ismét elbúcsúzott egyedül a szülői háztól. — Hehehe, Balogh Jankó 1 Az egyik fiad hamar kitanulta a papságot. Azt beszélik a népek, hogy úgy megbukott a szerencsétlen, mint a hízott réce az öreg kavicsban, — gúnyolódott ismét Pörgye Istók a csaritai dűlőn, hol egymás mellett szánto- gattak Balogh Jánossal. — Kinek miköze hozzá! Azért mégis lesz pap fiam, ha meg is pukkadsz az irigységtől. — Nono! majd elválik a kolbász a májától. Az a kis túrószsák legény nem fog a szószékből kiáltani ... De lám, ilyen az élet: Pörgye Istóknak adott végül a sors igazat. A kis Árpád legényből sem lett pap. Az a legkülönösebb a dologban, hogy Balogh János, az édes apa maga beszélte le róla. — Hagyd, fiam, ha már így rendelte az Isten. Balogh János fiát ne pocskondiázza senki haszontalan népe ... Légy inKant és a keresztyénség. Kant Immanuel születésének 200 éves évfordulója (április 22), amelyet a bölcsészettel foglalkozók mostanában világszerte megünnepelnek, azokat is foglalkoztatja, akiket az emberiség szellemi fejlődésében a vallási felfogás kialakulása is érdekel. Persze nem abban az értelemben, minlha a vallás, talán a bölcsészeinek egy neme volna és Kant a vallásbölcselet vagy valláselmélet terén valami minden időkre maradandó értéküt alkotott volna. Sőt ma már általánosan elfogadottnak tekinthető, hogy Kant kísérlete, amellyel a vallást „A gyakorlati ész kritikája“ c. művének 3-ik főrészében az értelem korlátái közé akarta szorítani, meddőnek bizonyult. Mindazonáltal Kant még ma is eleven erőt képvisel a vallásosság terén. így elsősorban minden időkre alapvető eredménye a Kant-féle bölcseletnek, hogy az igazi vallásosságnak az erkölcsiséggel való elválaszthatatlan kapcsolatát állapítja meg. Amikor Kant ismételten hangoztatja, hogy a vallás >nem bizonyos tanoknak, mint isteni kinyilatkoztatásoknak az ösz- szessége, hanem összes erkölcsi kötelességeinknek, mint isteni parancsoknak a foglalata«, oly elvet állít fel, amelynek jelentősége talán sohasem volt nagyobb mint napjainkban, kább ügyvéd, akkor még félnek is tőled... Attól fogva Balogh János még zordo- nabb ember lett. Kerülte Pörgye Istókkal a találkozást. A családi dolgokban azon- közben más változás is történt. A kis Juliskának is. Árpádhoz hasonló, csodás jó feje volt Ó is mindig a könyveket bújta. És addig-addig esdekelt, míg végre Balogh János őt is felsőbb iskolába adta. Tanítónő lett a kis Juliskából s mily mesésszép sugár leányzó. Hamarosan álláshoz is jutott Juliska egy nagyobb községben s még rövidebb idő múlva egy igen kedves, boldog szív diktálta levél jött tőle, melyben arról értesítette a szülőit, hogy az ottani ifjú lelkész megkérte a kezét. Jó ember, okos ember, igen szerette őt s ő is úgy érzi, hogy a tiszte- letes urat rendelte számára az Isten .. . Balogh János kemény szíve nagyot dobbant a levél elolvasásakor. Most nemhogy kerülte volna Pörgye lstókot, inkább kereste a vele való találkozást. — Hej, Jankó, Balogh Jankó! rég akartam már tőled megkérdezni: hová tetted a pap fiadat ? ... Úgy mondják, hogy a vitéz kis Árpádból fiskális lett... — Igen, fiskális lett az egyik fiam, Pörgye Istók, — szólt Balogh János kemény önérzettel. — Óit is az okos embernek van kelete és akkor igazi, ha böcsületes... Hanem azért tudd meg, öcsém, Istók, hogy lesz pap fiam is: a tanítónő lányom ura... érted, Pörgye Istók?!...
