Harangszó, 1924
1924-05-04 / 19. szám
XV. évfolyam. 1924. május 4. 19. szám. Alapította KAP1 BÉLA 1910-ban. Laptulajdonol: a Dunántúli Lotber-Szövetsío. Az Országon Lnther-N/öret- ség hivatalai lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ azerkesztő- kladóhiratalának Bcintgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Kiőfizetőst elfogad minden evang. lelkén éa tanító. Migjelanlk mlodeo vasárnap. » Sohasem olvastátok-e az írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje. B serkentő-ki adóhivatal : SZENTOOTTHÁRD. Vasvármegye. A „HABAHÖ8Z0“ előfizetési ára: a második negyedévre 10.000 korona. Külföldre a kétszerese. Lather-8aővetági tagoknak 10°/o-oa kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egén évre 1 dollár. Bgyee szám ára 1000 kor. A .Harangsió* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. A sajtónapra. Irta : Hamvas József. Amerika felől uj találmány járja be a világot. Kitalálták a módját annak, hogy sok ezer kilométeres távolságban egy kis felfogó készülék segítségével meg lehet hallani nagy városok operaelőadásait, hangversenyeit, parlamenti beszédeit és tudós professzorok tanításait. Akinek ilyen kis készüléke van, az rengeteg erdő mélyén, távol az emberi társaságtól is, tisztán, szépen meghall mindent. A találmány egy nagy indító készülékből indul ki és amit ez az indító készülék kibocsát, azt fogják föl azok, akiknek ilyen kis felfogó készülékei vannak. És megszűnik a távolság, egy nagy közösségbe olvadnak az emberek. A protestáns sajtónap is ilyen nagy indító készülék akar lenni. Evangéliomi közösségünk vezérlő gondolatait akarja szétküldeni. És felszólítja a protestánsokat, hogy szerezze be mindenki a maga számára a felfogó készüléket. Milyen ez a felfogó készülék, aminek minden protestáns háznál meg kell lenni? Első és legfontosabb alkotó része : egyházunk szeretete. Nem a másénak lekicsinylése, hanem a magukénak mindenek fölött valő megbecsülése. Második alkotó része: a cselekvő keresztyénség, mely nem elégszik meg csendes nyugalomban azzal, hogy keresztyén vagyok, hanem az evangéliomot olyan kincsnek ismeri, amelyért dolgozni és áldozni is érdemes. Ha jövedelmének egy bizonyos százalékát minden protestáns ember évente önként egyházának áldozná, nem kellene félnünk a harctól, mert föl tudnánk szerelni hadseregünket. A harmadik alkotó rész az a meggyőződés, hogy az evangéliomi eszmének védelme legszentebb hazafias kötelességünk is. Mert az evangéliom tette lelkileg naggyá, az evangéliom elnyomása tette rabbá és szegénnyé ezt az országot. Evangélikus család, siess és szerezd be ezt a felvevő készüléket! Akinek nincs sajtója, az némaságra van kárhoztatva, annak nincs többé szava. A mi jövőnk. Az evangélikus egyház, az Istentől való egyház. A mi egyhazunkra nagy szükség van. Ne féljetek, le íz még diadalmas jövőnk. Csüggedezők szomorúan mondogatják : nehéz a helyzetünk, nehéz a harcunk! Nagy számban ölel körül a más vallásuak tömege, hatalmas hullámai megostromolják evangélikus népünk szétszórt szigeteit. Erősek vagyonban is. Gazdagságuk előtt nincsen lehetetlenség. Minden akadályt legyőznek, az egyház erősítésére mindent megtehetnek. Mi pedig koldus szegénységünk terheit hordozzuk s mindennap a holnap gondjával altatjuk pihenésbe lelkünket. Tudnánk, hogy mit tegyünk, ismernénk szükségleteinket, de legszebb terveink sírját megássa a szegénység. A más vallásuak befolyásban is erősek. Egymásba kapcsolódó kézzel behálózzák a társadalmat és az államéletet. Egy kéz erejét és melegét tovább adja és megsokszorozza száz és száz kéz segítése. Mi pedig szétszórva, erőtlenségtől tépett lélekkel nézzük az erősek előnyomulását. És mégis azt mondjuk: ne féljetek ! Hányszor zúgott el felettünk a világtörténelem Ítéletideje. Vérpadra, máglyára hurcolták őseinket, gályához bilincselték szelidlelkü papjainkat. Elvették templomainkat, bezárták iskoláinkat, poroszlókkal vigyázták evangélikus házainkat. Évszázadokon keresztül az állam törvényeibe is bevitték a vallásunkat elfojtó igazságtalanságot s Isten előtt kedves dolognak mutatták üldöztetésünket. Mégis fennmaradt egyházunk. Fennmaradása nem emberek kezének munkája, nem is a történelem csodája, hanem az Isten kegyelmének jele. A világokat kormányzó Isten őrizte meg egyházunkat, az tartotta meg, midőn minden összeesküdt ellene. Gamá- liel intése ismét igazságot fejez ki: * ha emberektől vagyon e dolog, semmivé lészen; ha pedig Istentől vagyon, ti fel nem bonthatjátok. “ (Ap. csel. 5.38—39.) Ez a történelem Ítélete. Az evangélikus egyház az Istentől való egyház, emberek — bár legyenek sok százezren — fel nem bonthatják! Ez a reménységünk még jobban megerősödik, ha egyházunk tanításaira gondolunk. Hogyne kellene diadalmasan előtörnünk, midőn minden tanításunkban a szentírás örökkévaló igazságai szólnak hozzánk !... Hogyne kellene megépülnie egyházunk hatalmas, dicső templomának, midőn az egyetlen fundamentumon, a Krisztuson építjük élő falait 1... Hódítani kell evang. egyházunknak. Hiszen az evang. egyház mindazt magában foglalja, amire az emberiségnek a maga fejlődésében szüksége van. Megtanít arra, hogy hogyan kell az embernek élnie, hogyan kell dolgozni, örülni, szenvedni, milyen viszonyban kell állnia A sajtóra is áll: Egymás terhét hordozzátok!
