Harangszó, 1924
1924-04-20 / 17. szám
1924. április 20 BARANQSZO. 131 — Hozzá vezet.-------— M elyiket választod? A húsvéti örömnap lehanyatlott. Utolsó sugara ott vibrál még a szemhatár szélén s mielőtt az alkony szárnya betakarná a földet, visszakiált hozzánk: — Mi néked a husvét? — Vájjon feltámadás-e? Mi pedig itt állunk ünnepi ruhában, ünneplő szívvel életünk kanyargó, tövises utján. És sokan azt hiszik, hogy egyedül. Velünk pedig, mint ama emmausi vándorokkal, jár a feltámadott Krisztus. Szólít, kérdez, int, örül és vigasztal. Megérinti lelkünket, ébresztgeti lelkiismeretünket: Feltámadás-e néked a husvét? És mi érezzük, hogy nekünk a husvét több, mint egy puszta ünnepnap, több minden dicső tradíciónknál. Égi adomány, melyet meg kell becsülnünk; földön körülhordozott isteni fáklya; — de egy olyan követelés is, mely minket magunkat, a magunk mezítelen valóságában akar a Krisztus számára. Ha feltámadás nekünk a husvét, akkor ez nekünk egy mindennél drágább életkincs. Elébe áll a földi érdekeknek, a családnak, a társadalmi vélekedés értékítéletének és azt akarja, hogy adjuk oda mindenünket a Krisztusnak. Minél többet adunk oda, annál többet tartunk meg örökre a magunk számára. Ha lelkünket, életünket adtuk érette, akkor lelkünket, életünket mentettük meg örökre. Ha sírba szállottunk érte, feltámadtunk vele. Zúghatnak bár a folyóvizek, hogy a szennyes ár seperjen végig a világon, dőljenek alá a hegyek s takarjanak be mindent a halmok, boruljon bár az egész világra a bánat és jaj éjjele s tombolhat az önzés harcának zivatara, — de mi sziklabércen állunk. S ez a sziklabérc : a mi húsvéti hitünk. Előttünk oltliatatlan lángu szövétnek világot: az Isten bűnbocsátó atyai kegyelme. Egyéni, társadalmi és nemzeti tragédiánkba beleharsog az Élet és Igazság harsonája: „Sirtok és jajgattok, a világ pedig örül; ti szo- morkodtok, de a szomoruságtok örömre fordul ... E világon nyo- moruságtok lészen, de bízzatok, én meggyőztem a világot... Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben és higgyetek én bennem. Én vagyok az út, az igazság és az élet; én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz én bennem, ha meghal is, él. És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal.“ — Mi néked a husvét? A husvét az én életem középpontja, hitem diadalünnepe, szeretetem kristálytiszta forrásvize, egyéni, társadalmi és nemzeti életű jutásunknak biztató reménysugara és mindnyájunk boldogabb életjövőjének isteni ígérete. „Jézus tényleg ki kelt sírjából és él most is. Valahol ketten avagy hárman az Ö nevében összejönnek, ott megjelenik. Itt van nálunk is és akarja, hogy ez az ezer éves múltú nép is feltámadjon. De hiszed-e te a Krisztus feltámadása utáni életét s azótai folytonos munkáját ? Ha nem, akkor hogyan várod, hogy nemzeted feltámadjon ?“ nem is vagy szép, ds jó vagy. Nekem a jóság többet ér, mint a szépség. Ennyi volt az egész. — Szóval mégis csak az az értelme, hogy te is csúnyának tartól. — Nem tartalak csúnyának, de nem is hazudhatom azt, hogy szép vagy — arcra nézve . .. A vita, perpatvar eltartott még pár percig. Biz egy kis haraggal váltak el egymástól. Maris aztán a tükör elé állt, hogy attól kérdi meg az igazságot. Dehát a tükör igen hamis, csalfa jószág. Hűen, tökéletesen megmutatja az arc minden vonását, de valami különös csodálatos varázssal. A legtorzabb arc tulajdonosának is úgy mutatja meg a képmását, hogy az illető szépnek látja magát. Marissal is ilyen varázslatot csinált a tükör. Azért még másnap is tovább durrogott, haragoskodott. Testvér bátyjának a negyedféléves leánykája sompolygott be hozzájuk. Örömrepesve szaladt Maris elébe. — Mariska!... Mariska néni, eljöttem! Máskor Maris ölébe kapta édes szeretettel a csöppséget. Most csak azt mondta kelletlenül: — Jól tetted, hogy eljöttél Klári. A kicsike nézett, bámult, majdan csodálkozva szólalt meg: — Jaj, Mariska néni, de csúnyán néz rám 1 — Ejnye, hát már te is csúnyának látsz engemet ?! A gyermek megszeppent, de őszintén szólt: — Most csúnya, mert haragosan néz rám ... Máskor mindig szép volt, mert szeretett... nevetett rám ... Mariska arcáról eltűnt a zord vonás. Valamit kezd lélekben látni. Mosolyogva derül az arca. Ölébe veszi a kis leányt s megcsókolja. — Még most is csúnya vagyok ? — Már nem ... már szép a Mariska néni... igen szép!... Mosollyal, varázslatos fénnyel szemében fogadta legközelebb a vőlegényét: — Te, Jóska! elismerem ám, hogy csúnya vagyok... — Most hát nem ... igazán nem 1 Inkább szép vagy most, Mariska 1 — mondta Jóska boldogan ... Husvét hite. Nagypéntek gyásza Örömre válva: Krisztusnak ma van Feltámadása!.. . Husvét hitével Kiáltom hévvel, Meggyőződéssel Mennydörgőm is már: Trianon népe Időtök eljár!.. . Megfeszítették, Halálba küldték: Mind elszenvedte A bűneinkért; Hogy megválthatott. . . Ember áldhatod, Magasztalhatod Örökké Jézust, Ki néked adta A mennybéli just!. . . üolgotán jártunk, Rajta megálltunk: Leszakították Kezünk’ és lábunk'; Hogy csonkán, bénán Megszűnik talán, — Örökre is tán — Dobogni szivünk: Meghalunk végre S innen eltűnünk . . . Hiába minden! Mi élünk itten Csendes családi Körben, meghitten .. . Imánk száll égnek, Kebleink égnek; Vágya a végnek Csak űz, hajt bennünk, Urunk!.. . hogy végre Mienké legyünk! S „harmadnapunk“ majd — Bosszú sem lesz rajt — Jönni fog egyszer! — Nem kell hozzá kard. . , A húsvéti hit Pírja hevít, Forrón tüzel itt — Arcunkba szökve — Minden igaz, jó Magyart örökre!. .. Nagypéntek gyásza Örömre válva: Krisztusnak ma van Feltámadása!. . . Husvét hitével Kiáltom hévvel, Meggyőződéssel Mennydörgőm is már: Trianon népe Időtök eljár!. .. BINÓCZI.
